A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-02 / 9. szám

Elsült a kapanyél... Ha az úristen is úgy akarja, még a kapanyél is elsülhet. így vélekednek az olasz kormánykörök, és így a Vatikán is. Mert nagy szükségét érzik még az istenhívö kapanyélnek is. Olaszországban ugyanis az idén parlamenti választások lesznek és a kormánypártok nem igen biztosak győzelmükben. Bár a választási kampány még nem kezdődött meg. sok kormánypárti politikus úgy véli, a legtöbb ideje, hogy a tömegeket lélektanilag „megdolgozzák". Be jól is esne egy kis ellenforradalom a keleti országo_kban, hogy megzavarják a választók önbizalmát és józan ítélőképességét. Milyen nagyszerű is lenne, ha a választók előtt bizonyíthatnák, milyen békés és nyugodt életük van a kapitalizmusban és menynyire elégedetlenek a „kommunizmus igájában" senyvedő népek. Ez azonban csak meddő olaj, nincs kilátás ilyen váratlan nyári zivatarokra, és. a hatalom birtokosai kénytelenek a kapanyelet előhúzni. A Vatikán már meg is áldotta e kapanyelet, és ha a szentatya az úristen földi helytartója. lehet hogy a kapanyél is elsül: Volt is hát nagy reménykedés. A választők lelkét kellett volna „megdolgoznia" az olasz televízió egyik, sűrűn ismételt adásának is, az egyház által ajánlott „eredeti" magyarországi riportnak is. Megjelentek a felvevőn az első képek. Szegény magyarok! Drótsövénnyel körülkerített barak-tábort mutatott be a távolbalátőkészülék tejüvege. Rongyos és fáradt férfiak, kócos, piszkos asszonyok, éhségtől kidülledt szemű porontyok ... Benn a barakban egy asztal, pad, szalmazsák vagy csak szalmakéve a földön, a nyomorúság netovábbja. És a bemondó kenetteljes hangon kommentálta, hogy ilyen szánalomra méltó életet élnek a „vörös kancsuka" alat gyötrődő szabadságszerető magyarok, hogy minden olasz adjon hálát az ég urának és földi helytartóinak azért, hogy „keresztény és demokratikus" rendszerben élhet. Ne zúgolódjanak, ha hiányt is szenvednek valamiben ... És a vatikáni szenteltvízzel megszentelt kapanyél már-már el is sült volna, ha ... Ha a Pisa tartománybeli Madonna dell'Acqua nevű falucskában nem közvetítették volna ezt a televíziós programot. A községháza egyik termében, a circolo rierealivában (szórakoztató kör) gyűltek össze esténként a falusiak, hogy egy csésze kávé mellett megtekintsék, hogy mi újság a nagyvilágban. Az egyik hosszú téli estén éppen az „eredeti magyar riportot" közvetítették. Eleinte némi elszörnyülködésse! kevert csend honolt a nézők között. Ám rövidesen az egyik néző felkiált. „Hisz ez a miglianói ideiglenes tábor, mely a Jugoszláviába elmenekült olaszok részére készült annak idején!" Felmordul egy másik: „Hisz ez Banti, ez meg Mingheroni. az ott viszont Ricciotti!" És egyre többen csatlakoznak a felszólalókhoz, mivel a távolbalátó ernyőjén látható „magyarok" között csupa olaszt ismertek fel. rokont és Ismerőst. Ezek a lakás és munkanélküli szegény olaszok behurcolkodtak az elhagyott menekült táborba, és most néhány líra bér fejében „elnyomott magyarokként" léptek fel az olasz televízióban. Á baloldali lapok természetesen leleplezték a csalást, és megbotránkoztak a komoly polgári lapok Is. Országos botrány lett az „eredeti" riportból. Nem hiába volt a vatikáni felszentelés, a kapanyél elsült, igaz, hogy visszafelé. A „szabad sajtó" kai lg at Pedig újságírókról van szó. Három amerikai újságíró, John Powel, Sylvia PoweI és Julian Schumann állnak a San Franciscoi föderális bíróság előtt. Az Egyesült Államok igazságügyminisztere személyesen emelt vádat ellenük, méghozzá igen súlyos vádat. A vádirat szerint a három újságíró azt terjesztette szóval és írásban, hogy: a) az Amerikai Egyesült Államokban igen elterjedt a korrupció; b) az USA jelenlegi külpolitikájának nincsen semmiféle erkölcsi alapja; c) az Egyesült Államok elnöke, kormánya és egész hadvezetősége kalandor külpolitikájuk miatt megrovást érdemelnek; d) az amerikai haderők nagy veszteséget szenvedtek Észak-Koreában, e) az észak-koreaiak és a kínai kommunisták csupán az USA agressziója ellen védekeztek; f) az említett kommunistákat — akik igen derék és jószívű emberek — az amerikaiak tervszerűen akarták kiirtani; g) Csangkajsek halálraítélt bábkormányát, csupán az amerikaiak tartják a víz felett; h) Kina és Észak-Korea politikája becsületes, igazságos és a békét szolgálja. A vádirat a továbbiakban fejére olvassa a három amerikai újságírónak, főleg John Powelnek, hogy vezércikkeik, riportjaik nyilatkozataik és karikatúráik a Koreában harcoló amerikai haderők szétzüllesztésére irányultak. A dolognak a fele sem tréfa, mivel az ügyész igen komolyan vette feladatát, és bár tréfásan hangzik, John Powelnek, a fövádlottnak (kiadó és főszerkesztő) 260 év börtönbüntetést és 130.000 dollár pénzbüntetést helyezett kilátásba. És mindezt az „igazi" vagyis a „tiszta demokrácia" törvényeinek értelmében. Am hagyjuk most az ügyész bizarrnak tetsző ötleteit, és nézzük meg, kik a vádlottak. John Powel egy Kínában 1953-ig megjelenő amerikai folyóiratnak volt a kiadója és főszerkesztője. Felesége, Sylvia Powel és Julian Schumann társszerkesztöi voltak e lapnak, melyet még John Powel apja alapított 1917-ben. A lap először „China Weekly Rewiew" címmel, majd a népi erők győzelme után, mint China Monthly Rewiew jelent meg. A folyóiratot meglehetősen nagy példányszámban nyomták, mivel Amerikában tízezrek voltak kíváncsiak a lap Kínáról közölt objektív tudósításaira. Dullesék azonban nem sokáig tűrték, hogy az igazság megfertőzze a rövid gyeplőre fogott amerikai közvéleményt. Ezerkilencszázötvenháromban az USA kormánya betiltotta a lap terjesztését az Egyesült Államok területén. Powelék így elvesztették olvasóik zömét, és kénytelenek voltak a China Monthy Rewiew kiadását beszüntetni. A lap megszűnt, és Powelék hazatértek az Egyesült Államokba. A világuralom amerikai mániákusai Dullessel az élükön, nem felejtették el és nem bocsátották meg Powelék „Amerika ellenes" tevékenységét. Hosszú hónapokon át gyűjtötték Powelék ellen a terhelő anyagot, míg végre is a múlt év tavaszán kezdetét vette a három újságíró ellen a monstre pör. Ám ezek a boszorkányperek a legtöbb esetben inkább kellemetlenségeket okoznak az amerikai hatóságoknak, mint erkölcsi elégtételt. És ez történt a Powel pörrel kapcsolatban is. John Powel ugyanis nem Ijedős legény. Egy sajtókonferencián az összegyűlt újságírók előtt kifejtette, hogy miért is e pör és a súlyos vádak. Nyilatkozatában, többek között ezeket mondta: — „Hazatérőben, Honkongban kémközpontunk egyik embere pénzösszeget ajánlott fel, ha bárminemű katonai fontosságú adatot közlök vele. Midőn azt feleltem, hogy csupán politikai, gazdasági és szociális kérdésekkel foglalkoztam, kioktatott, hogy mint amerikai állampolgárnak kötelességem lett volna külföldi tartózkodásom alatt minden katonai szempont-I Az ifjúság ünnepe A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a napokban határozatot hozott a szovjet ifjúság napjának országos megünnepléséről. A szovjet ifjúság napját június utolsó vasárnapján minden évben megünneplik. Az ifjúság ünnepének küldetése, hogy aktív részvételre mozgósítsa a szovjet fiúkat és lányokat a kommunista építés feladatainak teljesítésében, elősegítse az ifjúság nevelését a párt és a nép forradalmi hagyományainak szellemében, a hősi múlt és a szovjet emberek mai nagy tettei példájának nyomán. Az ifjúság napjának ünnepségeit a Komszomol- és pionírszerveze-Lekben rendezendő gyűlések és összejövetelek keretében ünneplik meg. A moszkvai Pravda a szovjet ifjúság napjával foglalkozó vezércikkében javasolja, hogy az ünnepi gyűlésekre hívják meg a párt-, szovjet és gazdasági funkcionáriusokat, öreg kommunistákat, a polgárháború veteránjait és a Nagy Honvédő Háború hőseit, a termelés újítóit. Javasolja, hogy tartsanak a szovjet ifjúsági napján sportünnepélyeket is, melyre az ifjúsági érdekkörök az év folyamán jól felkészülnének. „A szovjet ifjúság napja nyerjen komoly politikai tartalmat, váljék я szovjet ifjúság tehetsége és képességei kibontakozásának bemu • totójává, a fiatalc hév és lelkesedés életörömöt sugárzó vidám ünnepévé" — olvashatjuk a moszkvai Pravda vezércikkében. (L) X böl fontos ügy iránt érdeklődnöm, tekintet nélkül arra a körülményre, hogy ellenséges, semleges vagy pedig baráti országban tartózkodtam. A további beszélgetés folyamán az ügy-' nök figyelmeztetett, hogy otthon nagy kellemetlenségeim lesznek, mivel a népi Kínához való viszonyom a hivatalos körök előtt nem éppen rokonszenves. Egy kiutam van — mondta az ügynök —, ha vállalom az amerikai kormány „informátorának" a szerepét. Mivel lapom és a benne megjelent írásoknak kínai barát szelleme közismert, a hivatalos körök azt várják tőlem, hogy összeköttetésbe lépek az otthoni baloldali körökkel, és mindazt, amit ott hallok, látok vagy tapasztalok, majd rendszeresen jelentem ..." Mivel Powel nem csapott fel kémnek, az amerikai igazságügyminiszter vádat emelt ellene. A pör folyamán több nehézség merült fel. A védelem tanúi, például valamennyien a népi Kínában élnek. A kfnai kormány hajlandó volt engedélyezni a tanúk kiutazását, az amerikai kormány azonban megtagadta tőlük a beutazási engedélyt- Végű! is Goodman, a becsületes biró a pör megszüntetésével fenyegetődzött, ha a kormány lehetetlenné teszi a tanúk kihallgatását. így kapott aztán A. L. Virrin ügyvéd kiutazási engedélyt, hogy Kínában kihallgathassa a tanúkat. A pör folyik, az 'ítélet felől aligha lehet kétsége bárkinek ... Ám szomorú, hoffy a nap minden órájában égig dicsért amerikai „szabad sajtó" a legnémább élőlény, a hal némaságával hallgatja agyon a pert. Pedig J. Powelék számos esetben fordultak a sajtó embereihez. Sajnos a „szabad sajtó" hallgat. —sl— 11