A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-02 / 9. szám

xM*idu£t gimmc űr rvendetes jelenség, hogy irodalmi közvéleményünk egyre jobban aktivizálódik, és egyre inkább válik részévé egy nagy alkotó munkának. Nem szorosan az irodalmi alkotások visszhangjára gondolok vagy a kiadott munkára és könyvtárstatisztikákra, hanem arra az irodalmi közönségre, amelyik közszereplés dolgának tekinti a csehszlovákiai magyar irodalom pártfogását, népszerűsítését s amelyik időként megtölti az előadótermeket vagy a művelődés házait egy-egy irodalmi felolvasó est során. E közönség fontos az irodalom számára, s nem is olyan kicsiny tábor ez. A felolvasó és szerzői estek azt mutatták eddig, hogy nem visszhangtalan a csehszlovákiai magyar író szava, sőt olyan vonzóereje és ösztönző hatása van az irodalomnak, hogy már feltünedeznek a vidéki írótársak is, noha ezek majdnem mind kezdők még. Ha kezdők is, azt példázzák fellépésükkel, hogy kialakulhatna nálunk vidéki vagy tájirodalom is, az első köztársaság irodalmi életéhez hasonlatosan. Nincs egy éve, hogy a kezdő írók egy csoportja munkaközösséget alakított Léván (kár, hogy nem hall többet róluk a szélesebb közönség!), most pedig Losoncon tartottak a kezdő írók szép bemutatkozó estet. Ez az esemény is tanúsítja az irodalmi közvéleményről fentebb említettek jogosságát. Az irodalmi bemutakozó estre olyan nagyszámú közönség gyűlt össze, amilyen talán Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Móra Ferenc emlékezetes felolvasó estjein sem vett részt. Noha az irodalmi csoport a — Csemadok támogatásával — csak néhány hónapja működik, az új évre kiadott kis példányszámú időszaki irodalmi szemléjén, az „InduIás"-on kívül más nem tudósította a közönséget az irodalmi kör letézéséről, mégis azt a gondolatot ébresztette nagyszámú részvételével, hogy nem érdektelen a vidéki kisvárosokban sem az írói munkásság, ha ilyen jószellemű lokálpatriotizmus kísér. Volt valamilyen meleg meghittség ebben az irodalmi estben, ünnepi jelleget kölcsönzött neki Ocsovay Imre losonci középiskolai tanár bevezetője a zeneiskolai és balettiskolás növendékek műsorszámai és Egri Viktor államdíjas író részvétele, baráti hangú értékelése. Erről az estről, a szereplő író- és költő-jelöltekről föltétlenül kell szólni néhány szót, ha másért nem, hát annak a kedvéért, hogy egy haladó helyi irodalmi hagyomány felélesztésének programjával indultak. Már az „Indulás"-nak is hagyománya van, az első köztársaság idején haladó és baloldali fiatalok indították ezen a címen lapjukat Losoncon, Sándor László, jelenleg Ungvárott élő író szerkesztésével. Ha nem is egészen e körül a lap körül, de mondhatnánk e mozgalom körül csoportosultak annak idején Győri Dezső, Komlós Aladár, Simándy Pál, Darkó István. Lelkesítő írópéldaképek az említetteken kívül azok az írók is, akiknek valaha is Vplt közük a városhoz, akár szülöttei, ákár vendégei voltak Losoncnak. Csak néhány nevet melítsünk közülük: Kármán József, Sükey Károly, Ráday Pál. De említést kell tenni az újakról azért is, mert a biztató jelek azt a reményt keltik, hogy találkozhatunk nevükkel az új csehszlovákiai magyar irodalomban ezután. Versekkel, novellákkal, elbeszélésekkel, mesékkel mutatkoztak be a fiatal író-jelöltek. Közülük meglepetésként hatott Fatkas Zoltán fellépése. Amikor versei elhangzottak a pódiumon, éreznie kellett a közönségnek, hogy egyéni hangú tehetség jelentkezik itt, akinek verssoraiból már ki-kicsap az érettebb mondanivaló, az élet költőies megvallása. Farkas Zoltán munkás-költő ígéret, aki ezzel a bemutatkozásával helyet kér a csehszlovákiai magyar irodalomban. Hogy határozottan megnyilvánuló tehetsége hová viszi Farkas Zoltánt, az autodidakta munkás-költőt, azt a szűkebb nyilvánosság elé került kevés verséből még nem lehet biztosan megjósolni. Jelentkezése azonban sajátos hangú, érőfélben levő tehetségre vall. Mintha kissé rokonérzésű lenne Csontos Vilmossal. Ferencz Ferdinánd versei első hallásra úgy hatottak, mint az érettségi előtt álló diák vers-vallomásai, ám figyelmesebb meghallgatás után már érezni rajtuk a szonettek, balladák, népdalok mélyebb hatását. Ha nem is tanúskodnak meglepő tehetségről, de írójuk már túljutott a kezdet buktatóin. Érdekes volt Gálik János novellája is. Meglepő, választékos magyarsága, jóhangzása; mintha a felolvasás szabályos dallamossá ,a alatt valahol mélyen Móricz, Móra, Gárdonyi forrásai csobognának. Leginkább Móra érzékletes, mesélő hangjából, választékos iróniájából sziváirghatott valami ebbe az írásba. Kár, hogy nem volt kerek erkölcsi-esztétikai egység, s ezért úgy hatott, mintha csupán mesélőkedv, megszólalni akarás hozta Nagyapám furulyája Hogy meghált a nagyapám, üres akolt hagyott rám. Ostort, botot, furulyát — jól hajtó pulikutyát. Üres aklot otthagytam, más pályára akadtam: Ostor és bot a szegen — nem gazdájuk a kezem. Csak a megqyfafurulya lelt szívemben otthonra, amit pihenés helyett faragott a jó öreg. Ajkamon, ha sír a síp ->puli búsan felvonít. Ő is érti, én is jól: A nagyapám lelke szól. FARKAS ZOLTÁN volna életre a rossz kalap és a puli kutya történetét. Lóska Lajos elbeszéléssel és versekkel szerepelt az esten. Lóska Lajos már nem egészen kezdő abban az értelemben, ahogy mostanában használjuk ezt a megjelölést, s ezért vele szemben már fokozottabb igényeket kell támasztanunk. Elbeszélései a falusi emberek jelenlegi világáról szólnak. Kompozíciójukat és nyelvezetüket naturalista aprólékosságok és sallangok terhelik az írói ábrázolás és irodalmi nyelv kárára. Verseit még érdekesebb elemzésnek lehetne alávetni. Eredeti gondolatainak, szép kifejezéseinek értékét verseiben egy csomó darabokra hullott, vagy még inkább össze rem fogott érzés, hangulat, törekvés csökkenti Meg kell azonban mondanunk, hogy aki néhány éve tollforgatással foglalkozik, az már számos mesterségbeli megfigyelést tehetett volna az írói ökonómia, műgond, megkülönböztetés tekintetében! Mert így Lóika Lajos egész kedvező élményvilága, életismerete, jó szándéka, írói törekvése csak kisebb eredményekhez vezethet. Általában elmondhatjuk a losonci írójelöltek estjéről, hogy figyelemreméltó kulturális esemény, amellyel számolni lehet és kell az illetékes köröknek, egyebek között a Bratislavában tömörült fiatal írógárdának is. Amellett figyelmezetető is, hogy a Losoncon oly kedvezően és reményt keltően bemutatkozóknak milyen fontos munkájuk és feladataik vannak a vidék művelődési életének fellendítésében. Mikus Sándor A fény Fáradtan mentem, bandukoltam — Az est palástja rám borult, S fölöttem fönn a magas égen Millió piciny lámpa gyúlt. Az út előttem éjbe olvadt — Elnyelte lassan a sötét. Pihenni vágyva fényt kerestem, De hiába néztem szerteszét. A vak sötétség fogva tartott. Számomra fény már nem jutott, De biztatott egy régi álom, S húzott tovább az út, a bot. Keresd a fényt és megtalálod —< lövőbe nézz, hol álmok élnek. Szívedre hallgass, s rátalálsz majd Az útra, ahol fények égnek. FERENCZ FERDINAND Kocsis panasza Agyagos föld, kocsirúd — A süvegem átázott — Jaj, de hosszú ez az út! Ne tíízz mellé virágot. Esik eső reája — Kocsikerék, nyakig sár! Ráborult a világra. Jaj, mikor is lesz már nyár? FERENCZ FERDINÁND 9