A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-02 / 9. szám

Guderna L.: Békegalamb J-4azájál épílő ...szabad «népünk Ezt az elnevezést adták a szlovákiai képzőművészek jelenlegi kiállításuknak, melyet a Győzedelmes Február tizedik évfordulója üdvözlésének szántak. Hálásnak tűnnek, mégis a legtöbbször buktatók az effajta alkalmi évfordulóhoz kötött kiállítások. Itt sem jutottak át a rendezők a tü fokán. Ha annak idején félresikerültnek neveztem a szlovákiai képzőművészek szövetségének, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenedik évfordulójára elkésve megrendezett kiállítását, úgy tiszta lelkiismerettel ezt a kiállítást sem dicsérhetem meg. A rendezőség ugyanis már jó előre tudhatta, hogy mikor lesz a Győzedelmes Február tizedik évfordulója, ezért idejekorán pályázatot hirdethetett volna. Lehet, nem akarták, hogy a szövetség tagjai „rendelésre" dolgozzanak. Nehéz ehhez hozzászólnom, mivel nem ismerem a szövetség elnökségének elképzeléseit. Ám miért nem válogatták ki a szocializmus építését megörökítő régebbi müvek közül a legjobbakat? Miért nem rendeztek meg egy minőségi kiállítást, hisz erről a széleskörű tárlatról is hiányoznak olyan nevek mint Fulla, Milly az öregek közül, Dúbravec, Leblä, Pavliéková, Kompánek a fiatalok közül, hogy több nevet ne is említsek. Tíz év lüktető tempóját akarták a festők, grafikusok és szobrászok érzékeltetni ezen a kiállításon. A szándék és megvalósítás között azonban gyakran törés van. Sok esetben csupán a művek elméből tűnik ki, hogy a szocializmus építésének művészi visszatükrözéséről van szó (lásd Vestenicky és mások képeit). A kiállítás anyagának nagy részével már több kiállításon találkozhatott a tárlatlátogató, tehát valóban jól ismert anyagról van szó! És éppen ezért kell elmarasztalni az előkészítő bizottság felületes munkáját. Hiba volna azonban, ha a kiállításról csak rosszat írnék. Mert van ott egy pár igen értékes és szép alkotás, ami azt bizonyltja, hogy valóban nem az alkotókban volt a hiba. Egészen kiváló és megxapó erejű Gudernának, e nagy tehetségű, de szertelen és fegyelmezetlen ' művésznek Béke elmü temperája, viszont a Kaszás és a traktor elmü olajfestménye zsákutca. Meglepően jó a tragikusan elhunyt Hoffstädter F. olajfestménye, A földmérő. Tipikusan árvái embereket fest M. Medvecká, és A mérőléces fiú sem kivétel. A táj és az ember itt is szerves egységet alkot. Ezt az egységet pedig a természetet legyőző emberi munka teremti meg. Tetszetős Medvecká sokat vitatott vászna, A béke gyermekei is. Rendkívül jól van megfestve Matejka Virágcsokor-ja, bár a háttérre erőszakosan rápingált, fellobogózott gyárrészlet zavaróan hat a szemlélőre. Igen bájosak O. Dubay — már szintén ismert — linóleum metszetei, Tillner régimódi Fúrókja, figyelemre méltó Greiner S. táncosai és táncosnői, valamint Max Schurmann Fraűo Král portréja. A kiállítás plasztikái között előkelő helyet foglalnak el az államdijas J. Kostka és a fiatal Trizuljak szobrai, valamint Priblä mester reliefjei. Pataki Klára mégcsak Ígéret reményteljes ígéret. Nem lehet és nem is volt szándékomban e rövid beszámoló keretében foglalkozni a tárlaton látható többi müvei. E tanulságos kiállításra el kell menni, mert minden fogyatékossága ellenére (vagy talán éppen ezért?) igen sokatmondó, és igems jövőbe mutató! Ám ebben az esetben a kevesebb több lett volna! —s. 1.— Medvecká M.: Gyerek a mérőlécOel Kostka ].: Olvasó munkás Schurmann M.: í'ratio Král