A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-02 / 9. szám

fakult a mtdutyai meíktt A füleki vár századok óta omladozó falai még így pusztulásukban is lenyűgözik az arra járó idegent. Ügy hozzátartozik ez a rom a kisváros képéhez, mint utazó emberhez a koffer. Megállok alatta egy percre. Kiugró, súlyos kövekből rakott bástyák csonkjai nyújtózkodnak a párás ég felé. Szép látvány ez a hallgatag kőkolosszus. Nem érek rá sokáig ácsorogni, mert a csendben élesen, hosszan felbúg a gyár szirénája. Közvetlen á vár tövében terül el utam célja, a hires füleki zománcgyár, a Kovasmalt. A sziréna hangjára emberek tódulnak kii a keskeny kapun, s csakhamar ellepik a gyár melletti kis megállóállomás várótermét és büfféjét. Vidékiek. A vonatot várják. Apró kortyokban nyelik a habzó sört. Jól esik a fárasztó munka után. Némelyikük papírból szalonnát hámcz ki és bicskahegyre tűzve falatozza. Nézelödök egy darabig, majd a második váltással én is betérek a gyár vöröscsillagos kapuján. Bús elvtárs szegődik hozzám vezetőnek, hogv el ne tévedjek e nagy labirintusban. Kívülről nézve nem is hinné az ember, hogy ennyi hatalmas csarnok, zegzugos folyosó húzódik meg az aránylag kis területen. Állandóan nő, fejlődik az üzem Üj, modern berendezésű, egészséges levegőjű épületek emelkednek a régiek mellé Persze Hulita úr, a volt gyártulajdonos idejében ilyesmiről ' sző sem lehetett, ő csak a munkások bérének nyirbálásáho2 értett, de egészségükkel vajmi keveset törődött. Bús elvtárs kérdéseimre kimerítően válaszol. A karbantartási üzemrészt látogattuk meg először. — Aztán maljd sorba vesszük az' egészet — biztat Bús elvtárs. A nagy csarnokban akkora a zaj, hogy az" embernek háromszor is meg kell ismételtetnie, ha valamit kérdezni akar. Polka Dezső, többszörös újító, az üzem egyik legjobb dolgozója Dübörögnek a gépek, cseng a kalapács. Kékzubhonyos munkások hajolnak az esztergapadok fölé, idomítják, formálják a satuba szorított vasdarabokat. Az üzemrészleg egyik legjobb dolgpzójával, Palika Deizsővel váltunk néhány szót. Többszörös újító, jó munkájáért számos kitüntetésben részesült. Harmincnégy éves, megtermett szőke fiatalember. lS38-tól, tnaskora óta megszakítás nélkül a gyárban dolgozik. — Szüleim is ide jártak. Én is itt cseperedtem fel a gé'pek mellett — mutat a körülöttünk dohogó masinákra. Nem szeret sokat beszélni. A tettek embere. Mikor arról érdeklődöm, hogy mi késztette eredményei elérésére, szerényen mosolyogva megjegyzi: — Kommunista vagyok, tudom, mi a kötelességem. Bűs elvtárs árulja el, hogy Palka Dezső szabad idejében népnevelő munkát: is végez. Meglátogatja a környező falvakban az egyénileg dolgozó parasztokat, hogv meggyőző szóval egyengesse útjukat a közös gazdálkodás felé. Félig kés2 vödrök között, halkan duruzsoló gépen Kapinay Ilona dolgozik. Le nem venné szemét a gépről. Barnahajú, mosolygós asszonyka. Először azt hittem, hooy lány, mert neim láttáim gyűrűt az ujján. — Itt van a zsebemben, nem hagyhatom a kezemen, mert hamar elkopna - mondja nevetve. — A férje is itt dolgozik? — Az is — mutat kicsit távolabbra, hol tejeskannák sorakoznak, és mellettük kék zubbonyban egy fiatalember szorgoskodik. Itt ismerkedtek meg a gyárban. Most mind a ketten együtt járnak be Csornáról a hajnali vonattal. — Ne(m fárasztó a korai utazás? — Már megszoktuk. Júniusban lesz nyolc éve, hogy itt dolgozóm. Arra a| kérdésre, hogy mik a terveik, csak röviden ennyit mond: — Házat szeretnénk építeni, kis családi házat, - aztán fürge ujjakkal megszokott, begyakorolt mozdulattal rakja a gép alá a másik vödröt, melynek gyorsanfcrgó oldalán, tán a családi otthon képét látja, ahogy elgondolkozva föléje hajol. Viráq elvtársat, az öreg kommunistát munkájában elmerülve találjuk. Előtte egy tűzhely sütője, azt alakítja nagy szakértelemmé!. Alacsony, fáradtarcú embernek látszik, de szeme élénken csillog, mikor beszél. Az 1936-os nagy sztrájkról érdeklődöm, melynek Virág elvtárs is aktiv részvevője volt. Két hétig tartott a sztrájk, melyből végül is a munkásság került ki győztesen. Megmutatta erejét, összefogását. — A nagyobb darab kenyérért és a kollektív szerződés megtartáséért harcoltunk — mondja. A vörös szakszervezet a kommunista párt irányításával készítette, e'.ő a sztrájkot. Azután a jelenre terelődik a szó. Virág elvtárs lelkes njépne ve lő, az üzemi pártvezetésé« és a Szovjet Barátok Szövetségének tagja és funkcionáriusa Szabad idejében sokat olvas, művelődik. — iSok szép könyvem van - mondja. — Amelyik könyvet elolvasom, és úgy érzem, hogy a többi munkatársaim te ta-Kapinay lit Óvári Jolán mintarajzoló és tervező munka közben nulhatnak belőle, azt elhozom az üzembe, a vörös sarokba. Örömmel tapasztaltam, hogy ezeket a könyveket mások is szívesen olvassák. Csak még, az a baj, hogy kevesen áldoznak pénzt könyvekre. De már az is szép eredmény, hogy a munkások a könyvet kikölcsönzik. A következő munkahelyeken aztán megláthattam, hogyan lesz a zörgő, silma nléhleonezekből lábas, bögre, különböző alakú edény, kályha vagy takaréktűzhely. Bizony, a háziasszonyok közül kevesen gondolnak arra, mikor regg.el a pettyes bögrében kavargatják a forró kávét, hogy mennyi munkáskézen megy keresztül ez a közönséges bádogtárgy, míg a gyár raktárhelyiségéből az elárusító boltokon át a vásárló közönség kezébe kerül. -d-5