A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-23 / 8. szám

®BB®BBB®®®B®®®®®®B®®®BB®BB®®B® yxyírfák (folytatás á 8. oldalról) bajusza úgy áll, mint a bika szarva. Félrevágja kucsmáját, s kemény öklével nagyot csap az asztalra. Nincs nála hozzáértőbb pásztor, tudják jől azt a körülötte levők, de tetszik nekik, hogy milyen hévvel védi a maga igazát az öreg. — Számadó-juhász voltam én, az angyalát! — pattan fel Sonyava, mikor nem akarják neki elhinni, hogy kétszáznyolcvan juhtól háromszázharminchat bárányt választott el. Az asztalánál Ondrejka István bácsival ülök szemben, ő beszél nekem először arról a bizonyos „hogyan"-ról. — Nem volt könnyű idáig eljutni, — emlékezik. — 1951-ben kezdtük. Először nálunk is gyengén ment, de aztán lassanlassan mindig többre tellett. Mert akartuk, hogy jó szövetkezetünk legyen. Dolgozni kellett érte keményen. Sok múlott azon is, hogy a vezetőség szigorúan járt el a közös tulajdon elleni vétségek ügyéhen. Nálunk már nincs senkinek szüksége arra, hogy közelebb kerültek egymáshoz, őszintébb a kapcsolatuk. — Ne hogy ,azt higgye, hogy szemet hunyunk egymás hibái felett. Nincs nálunk puszipajtásság, — szól közbe a mellettem ülő Szmolka elvtárs. — Mindig ott a baj, ahol túlságosan is nagy a „megértés". Mi azért vitatkozunk, s néha meg is feddjük egymást, mert tudjuk, hogy ez az egész közösségnek csak hasznára válhat. — Sokan járnak ide minden falubői. Nem akarns*' hinni a szemüknek. — veszi ismét át a szót Ondiejka bácsi. — De én csak azt mondom nekik: — Embetek, menjetek szépen haza, nincs ebben semmi boszorkányság, dolgozni kell és kész. — Nekünk nem terem ám gazt a földünk! Olyan tiszta mint az arany, — vágja ki Ondrejka bácsi a végső szentenciát. Erre felemeljük a poharunkat. A táncteremből vidám pattogó csárdás hallatszik, fiatalok öregek együtt dúdolják a nóta szövegét: — Este, este sej, este akar lenni, Ez a kislány haza akar menni... Kint a csendes havas háztetők felett millió csillag sziporkázik. ... -d-Az új drámai művekre kiírt pályázat eredménye 'A bratislavai Szlovákiai Népművészeti Házban ezekben a napokban fejezték be az 1957-es pályázatra beérkezett drámai müvek értékelését. II. kat. gória A kisszámú taggal rendelkező együttesek részére irt kézikesztyüs és marionett bábjátékokat bíráló bizottság szintén megállapította, hogy a beküldött munkáknak nincs meg a kívánt színvonaluk és ezért nem javasolta a díjak kiosztását. Külön jutalomban részesítette a következő szerzőket: Frantisek Pavlicka: „Tri zlaté vlasy deda Vseveda" Kcs 3000. Jozef Jelinek: „Snehová Královná" Kcs 1500. Anna Jirousková: „Certúv svagr" Kcs 500.— Dr. Jón Hudec: „Vérny prítel" Kcs 500. Libuse Tittelbachová: „Jirka krotitelem" Kcs 500.— Jelinek Magda: „Sötétke" Kcs 500 — III. kategória A beküldött kis drámai formájú munkák egyikének sem volt meg az a színvonala, hogy díjazva lehessen. Külön díjazásban részesültek a következő munkák: 500 Kcs-t kapott: Julia Kurillová: „Vel'ká novina" egyfelvonásosáért, Sípos Jenő: „Előtte nyugodtan beszélhetsz" tréfájáért. 300 Kcs-t kapott: Stefan plesko: „Baba je len baba" tréfájáért. Viliam Kukunberg: „Burgyna" és „Usüovny agitátor"-áért, valamint, Anton Bemadic: „Posledny mohykán" című jelenetéért. Slovensky don CUT Szlovákiai Népművészeti Ház 15