A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 1. szám

fordult, hogy amikor egy furcsanevü St.radát kerestem, éppen magyar rendőr Igazított útba és kísért el az utca sarkáig. • • * Tetszet&sek, áruval teltek a bukaresti boltok kirakatai. Az éffiekniszerüzlétek nagy üvegtáblái mögött jellegzetes baiJkání édességeket találunk: hallvát meg serbetet, a polcok zsúfoltak konzervekkel meg friss áruval. Az árak nem sokban különböznek a nálunk érvényesektől, talán csak a hús és a zsír ejsetében szembetűnőbb az eltérés: az előbbi 14—18, az utóbbi 18 leiDbe kerül kilónként. (A lei hivatalos árfolyam szerint egy ötödével! többet ér a csehszlovák koronánál.) Az iparcikkek azonban túlnyomórészt még, leiben is drágábbak, mint nálunk koronában. Porszívó pl 1200—1600 led, közepes minőségű rádió 1500—1800 lei, vüűanyvasaió 220 lei. Csökkentett mértékben ugyanez érvényes a textilárukra és egyéb ipari gyártmányokra is. Az átlagos kereset leiben nem haladja meg a mi átlagos jövedelmünket koronában, talán valamivel alatta is marad: Nem Szabad azonban elfelednünk, hogy a múltban a romániai néptömegek életszínvonala sokkal alacsonyabb volt a csehszlovákiainál, és az elmúlt évtized során sokat javult a régebbi helyzethez képest. Hisz a légi Romániában a nép jelentős részének még kenyérre sem tellett, heteken át kukoricakását, mamaligát evett. Ha ezt számba vesszük, látnunk kell, hogy az átlagos életszínvonal, a múlthoz képest jelentősen emelkedett. « * * Bukarest egyik legszebb utcáján a Caléa Victordein van az egykori királyi palota — ma Állami Szépművészeti Múzeum. A hatalmas, pompás épületet az egykori uralkodó nem vcilt képes befejeztetni, a háború is kárt tett benne. 1947 után hozták helyre a károkat és építették fel a hiányzó szárnyat. V A Szépművészeti Múzeum gyűjteménye világhírű, az európai művészet legnagyobbjainak alkotásait találjuk a termekben; a Nemzeti Galéria pedig szinte teljes képet ad a romániai képzőművészet múltjáról és jelenjéről is. Amikor ott jártam, éppen két nagy román festőművész, Nicolae Grigorescu és Stefan Luchian életmüvét mutatták be gyűjteményes kiállításom. Engem főleg Luchian képeinek fény- és szimhatásai, a művész egyéni, valóságot igéző meglátása ragadott meg. Művészete, alkotásainak mélységes humanizmusa nagy hatással volit a XX. század román festészetére. Két embert figyeltem meg a kiállításon, apát és fiát. A fiú egyetemista lehetett, az apja falusi öregember, bekecsben, kucsmában. Hosszan álltak egy kép előtt — öreg parasztot ábrázolt. A fiú már tovább akart menni, de az apja visszatartotta. Még vagy öt percig szemlélte a festményt, aztán mint aki mindent látott már, sarkonfordult és elindult kifelé a teremből A többi képre rá sem nézett. Hadd mondok még valamit a bukaresti zenés szórakozóhelyekről, táncparkettos bárokról Kávéház .ugyanis szinte alig van a román fővárosban. Jómagam csak egyet találtaim, amelynek nevét „Kapsé"-mak értettem és amely arról híres, hogy a régi rendszerben, a romén királyság megszületése óta itt tanyáztak napközben a különféle, kormányon levő politikusok, Bratia-Bukarest látképe. Előtérben a Dinamó sporttelep 3E3>3E32s>3E uiiüiummmiimumüH nuk, Maniuk meg Tatféscük és á kávéházi asztaltól intézték az ország »sorsát. Kávéház híján erősért látogatják a bukarestiek a zenés, táncos szórakozóhelyeket. Egy este, színházi előadás után magam is elmentem az egyikbe, antelyttek a neve nagyon időszerüttenül hatott a ködös novemberi éjszakában — Nyári Kertnek hívták. A pódiumon dzsesszzenekar handabandázott, igyekezett még £ tangót is mambóritmusban játszani, a parketton a megszokott tülekedés, akárcsak minálunk, köröskörül fehér asztalok. Ahogy körülnéztem a helyiségben, nem akartam hinni a szememnek: két-három asztalnál gyerekek Is ültek, hat, nyolc, tízévesek, sőt egyhelyütt ölbe való apróságot is láttam. Amikor elhallgatott a zene, előkerültek a papák meg a mamák, ott ült az asztal körül az egész család. Bukaresti barátaimnak fel sem tűnt a dologi, ügyilátszik, itt mindennapos jelenség. Megkérdeztem az egyik gyerekét simogató mamát, nem sajnálja-e az apróságot, hogy alvás helyett itt szívja az alkoholpárás, csupafüst levegőt. Vállvonogatva válaszolta: — Ugyan kérem, fiatalok vagyunk még az uraimmal, szívesen szórakozunk, táncolunk, a gyereket meg nincs kire hagyni. Így hát mit tehetünk mást — elhozzuk magunkkai. Romániában nyilván nagy az anyóshiány. Nálunk ugyanis ezt a kérdést nagymamavendégszereplésekkel szokták megoldani. TÖTH TIBOR Az Antim templom egyik oszlopa , Stefan Luchian festménye: Öreg paraszt