A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 1. szám

JU#i kamsok sotúlumia C. Majerník: Gazdátlan lovak \J. Mudroch: Megölték a költ öt K. Sokol: A háború ellen Értékes kiállítást rendezett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenedik évfordulójának alkalmából a Szlovák Nemzeti Galéria igazgatósága. Népünk szociális küzdelmei és forradalmi hagyományai gyűjtőcím alatt felvonultatta a szlovákiai képzőművészet utolsó negyven évének számos olyan kiváló alkotását, amely egészében vagy legalább részben visszatükrözi Szlovákia népének kenyér- és szabadságharcát ezerkilencszáztizennyolctól ezerkilencszáznegyvenötig. Ez a kiállítás keresztmetszetet ad, melyből nem hiányoznak az ellentmondások, azonban sokkal színesebb, mint a gyűjtőcím jelzi. Ha valaki egyszer — műtörténész vagy kritikus — felelőssége teljes tudatában, marxista és nem nacionalista szemmel vizsgálva a dolgok lényegét, megírja majd a két háború közötti szlovákiai képzőművészet történetét, nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy szlovákok, itt élő csehek, magyarok és németek teremtették meg e színekben gazdag mozaikot, melyet a különböző izmusok helyenként olcsó mázzal vontak be. Az elkésett posztimpresszionizmustól kezdve, az első világháborút követő évek e*presszionízmusával folytatva, a pszichoanalitikus szürrealizmuson keresztül, a magát gyakran szocialista realizmusnak nevező naturalizmusig, minden művészi irány hatását fellelhetjük az itt kiállított müveken. Érdekes, sőt határozottan szükséges lenne, hogy a krónikás megállapítsa, milyen mértékben érvényesültek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatásai az egyes szlovákiai művészeknél, kinél és mennyire voltak a különböző művészi irányzatok a mostoha masaryki köztársaság társadalmi rendjének tudatos politikai tagadásai. Hasznos lenne rámutatni, hogy azok a régi, úgynevezett realizmusukat sokszor erényként emlegető képzőművészek tényleg részt vettek-e népünk harcaiban, s ha igen, kinek az oldalán. Mert közismert, hogy számos „realista" művész számtalan esetben az agrárpárt vagy valamelyik antiszociális nacionalista párt embere volt. Ezek, ha látták is népük harcát, a vad nacionalizmus szemüvegén át látták, és Így is fejezték ki. Voltak, akik a szlovákiai falvak verejtékező és nyomorgó parasztjait olyan ünneplőbe öltöztették képeiken, amilyent a földönfutó paraszt nem is látott. Az embernek önkéntelenül a milléniumi évek Magyarországának hivatalos művészei jutnak az eszébe, akiknek képein kifent bajuszú csikósok árvalányhajas pörgekalapban, hófehér gyolcsingben és rojtos gatyában tették a szépet a tulipántos ládán ülő galambtekintetü zsírosgazda lányának. És az ilyen káros nacionalizmus hatásai észrevehetők e kiállítás néhány müvén is. Hamis és megtévesztő M. Gorkijra való hivatkozásuk! Igaz, hogy a cári Oroszországban a haladás zászlóvivői és a demokratikus népi, majd szocialista forradalom szálláscslnálól a realisták voltak, ám nálunk a két nagy háború között éppen az avant-garde művészek, a modernek tiltakoztak alkotásaikban a kapitalista rend embertorzltó hatásai ellen, és a dolgozókkal vállvetve küzdöttek az eszme-barikádokon. S midőn bekövetkeztek a zord idők, javarészük ott állott, a kommunistákkal együt a sarló-kalapácsos vörös lobogó alatt mint meggyőződéses antifasiszta. Azonban hibás, sőt bűnös dolog lenne, szemére vetni bárkinek is múltbeli tévedéseit, főleg akkor, ha az illetőt a felszabadító harc magasztossága vagy a felszabadulás utáni évek országépitő lendülete magával ragadta, és müveivel hitvallást tett a szocializmus építése és a béke megvédése mellett. Nem érdemekre és nem is hibákra szeretnék rámutatni. Vázolni szeretném, már ahogyan ezt egy rövid cikk keretében lehetséges, milyenek voltak a frontok és ki hol harcolt. Vannak hivatalosan túlértékelt képzőművészek és vannak, akikre a meg nem érdemelt feledés homálya borul. Vannak esetek, amikor kételkednem kell a művészek őszinteségében, hisz e kiállításon is látható néhány munka, melyeknek keletkezése későbbi, mint azt a feltüntetett évszámok jelzik. A kiállított müvek alkotóit három csoportba soroznám. Az elsőbe az idősebb generáció tagjai tartoznak, akiknek képeiben a különböző művészi felfogás és megnyilatkozási forma ellenére is sok közös vonás van! Számukra a falu az első és a népben folklórt látnak, esetleg balladát. Közülük a legnagyobb művészi egyéniség Fulla, a ma legkiválóbb szlovák festője. A további sorrend: Bazovsky, Alexy, Benka... Kár, hogy a kiállításról hiányzanak Fullának, a szlovák folklór sajátos átformálójának leghatásosabb alkotásai. A legjelentősebb csoport, mennyiség és minőség szempontjából is a negyvenötévesek évfolyama. Ez a meghatározás azonban nem lehet szigorú. Ide tartoznak a negyven évesek és egy-két jóval ötvenen felüli művész is. Felsorolásukat betűrendben kezdem: L. Cemicky, V. Hloinlk, J. Mudroch, K. Sokol, Szabó Gyula, J. Werner-Král és J. 2elibsky... Ha élne, ide tartozna M. Galanda, az idős, de forradalmár Gwerk, B. Hoffstädter és e csoport óriása, C. Majerník. Ezek az úgynevezett modernek voltak a múltban az öntudatos., haladó szellemű baloldaliak és kommunisták. Világnézetükről és állásfoglalásukról legmeggyőzőbben alkotásaik beszélnek. Nehéz