A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-23 / 8. szám

Wßs^ Növekszik Adenauer ellenzéke Régen volt olyan viharos a bonni parla­ment ülésezése, mint éppen a legutóbbi külpolitikai vita alkalmából. Dr. Heinemann, a szociáldemokraták egyik szószólója és dr. Dehler, a szabad demokrata párt vezetője most először rántották le a parlamentben dr. Adenauer álarcát, aki minden alkalom­ma! békehúrokat is penget. Mindkét kép­viselő cáfolhatatlan érvekkel bizonyította, hogy i nyugat-német kancellár kifejezet­ten ellenzi a nemzetközi feszültség enyhí­tését és a német kérdés megoldását. Beszédünk hatására, amelyben Adenauer lemondását "tövetelték, több száz levél ér­kezett a két parlamenti képviselő címére. Valamennyi arról tanúskodik, hogy a Né­met Szövetségi Köztársaság népének túl­nyomó többsége felháborodással utasítja vissza az ország területén létesítendő ra­kétakilövő pályák tervét, viszont határo­zottan követeli, hogy Nyugat-Németország kapcsolódjék be a javasolt atomfegyver­mentes övezetbe. Mint a szocáldemokrata párt sajtóosz­tálya közölte, a szabad demokrata párt sikra szállt amellett, hogy népszavazás döntsön a Bundeswehr atomfegyverekkel való felszereléséről. Maga a szociáldemok­rata párt pedig az „atomhalál" elleni til­takozás jegyében egymillió példányban terjeszti a „Vita" címú brosúrát, amely lényegében a legutóbbi külpolitikai parlamenti vitán elhangzott beszédek főbb részleteit tartalmazza. Nem egy szociáldemokrata képviselő, így Heine­mann is, parlamenten kívüli lépések és töniegakciók szükségé, e utal. A szakszer­vezet központi lapja, az „Einheit" pedig ezt irja: „Fütyülünk arra a jogra, hogy atomgránátokkal szabad lövöldöznünk, mert ;.em akarjuk népünk megsemmisítését. Véleményünk szerint sem Strauss, sem Er­hard ir nem vállalhat nevünkben ilyen kockázatot. Miért nem rendez a kormány 'népszavazást. Nyilván tudja, hogy a polgá­rok 90 százaléka nemet mond." Viég tavaly szeptemberben a nyugat­német választók nagy része abban biza­kodott. hogy Adenauer — ígéretéhez hí­ven — stabilizációra törekszik, és nem bocsátkozik kalandokba. De nem így tör­tént. Alighogy összeült a parlament, a bonni kormány beleegyezett, hogy atom­fegyverrel szereljék fel a hadsereget, és készségesért hozzá iárult, hogy az ország területen rakétakilövő pályák létesüljenek. Szavát szegte Adenauer gazdasági téren is. Rövid négy hónap alatt 73 áremelésri ke­rült sor. Mindennek tetejébe az utóbbi hetekben qyakran jelennek meg a burzsoá sajtó hasábjain komor hangú, elmefutta­tások. melyek a „gazdasági csodával ha­táros konjuktúra" megtorpanásáról, sót bizonyos lanyhulásra' adnak számot. A „Welt" című hamburgi burzsoá lap ag­gá'vusan mérleqeli egy esetleges amerikai válság visszahatását, más lapok rámutat­nak hogy egyik-másik iparágban bizonyos visszaesés észlelhető, ilyen körülmények között milliók szeméről kezd lehullani a hályog. Az utóbbi idők közvéleménykuta­tásai szerint a választók 75—80 százaléka hallani sem akar atomfegyverekről és ra­kétakilövő pályákról. A háborús politika ellenzői sorában a munkásságon és a haladó szellemű rétegen kívül jelentős szerepet jé'szik a „Frän-A vörös hadsereg első egységei és osztagai — már a Népbiztosok Taná­csának a vörös hadsereg megalapí­tásáról szóló intézkedése előtt — alakulni kezdtek. A legelső zászlóaljat Petrograd vi­borgi kerületének munkásai szervez­ték a kommunista V. F. Malahovszkij vezetésévei. Negyven évvel ezelőtt, 1918 elején Petrográdon a Mihajlovszki pálya­udvaron állitolták össze ennek a zász­lóaljnak szerelvényeit. Az önkén­tesek búcsúztatására megjelent V. I. Lenin is. Lelkes ujjongás közepette gyújtóhatású beszédet mondott. „Elvtársak — mondotta — az Önök személyében az orosz proletariátus el­szántságát Üdvözlöm, amellyel az orosz forradalom, annak nagy jel­szavai és az egész világ népeinek győzelméért indul harcba. Üdvözlöm az Önök személyében azokal az első hős önkénteseket, akik majd erős forradalmi hadsereget fognak létre­hozni. E hadsereg hivatása, hogy véd­je a forradalom vívmánvait, a rri népi hatalmunkat, a katona-, paraszt- és munkásküldöttek tanácsait és az új, most már valób'in demokratikus ren­det, a nép mindennemű ellenségével szemben ..." Lenin szavait üdvözlő felkiáltások és nehezen csituló tapsviharok szakí­tották félbe. Az önkéntesek az Inter­nacionálé hangjai mellett kísérték V. I. Lenint ^autójához. A forradalom el­lenségei minden áron zavarni akar­ták a szovjet állam megerősödését és a szocialista hadsereg létrehozását. Nem véletlen, hogy az autóra, ame­lyen V. 1. Lenin visszafelé tartott a Mihajlovszkij pályaudvarról, az ellen­forradalmár terroristák rálőttek Vla­gyimir Iljicsnek azonban semmi baja sem történt. A dolgozó milliókat semmi sem tudta megakadálvozni abban, hogy fegyverrel a kezükben megvédjék a történelmi vívmányokat. A különálló önkéntes osztagokból és egységekből, kemény megpróbáltatások kohójában fejlődött ki, erősödött m°g és nőtt nagyra az első szocialista állam fegy­veres ereje, amely becsülettel járta meg negyven év dicsőséges törté­nelmi útját. kischer Kreis" elnevezésű egyesületben tö­mörült értelmiség, amely ugyan távolról sem kommunista érzelmű, de a béke, a demokrácia erősítése és védelme tekinte­tében az élen jár. Mindez reményt nyújt, hogy lassanként mégis csak kibontakozik egy olyan hatalmas népi egység, amely idejében elhárítja a nagytőkésekre és a Hitler nyomdokaiban haladó militaristákra támaszkodó Adenauer háborús politikájá­nak veszélyeit. Épül az arab egység A legutóbbi hetek egyik legjelentősebb nemzetközi eseménye a szíriai-egyiptomi föderáció, amelyhez Jemen is csatlakozni szándékozik. Az új államszövetség Egysé­ges Arab Köztársaság elnevezéssel ke­rül be a független államok sorába. A szíriai-egyiptomi föderáció gondolata nem éppen újkeletű. Hiszen e két ország közt már 1955 októberében kölcsönös se­gélynyújtás szerződés jött létre, amely szorosabbra fűzte kapcsolataikat. Azóta is egyre erőteljesebben tört utat az arab népek tömörítésére irányuló törekvés, és már-már úgy látszott, hogy Jordánia is belép a tervezett föderációba. Husszein, Jor­dánia királya azonban a maradi beduin törzsek és a 6. amerikai flotilla segítsé­gével megbuktatta Nalbisi kormányát, s így sikerült meghiúsítania Jordánia csatlako­zását, amely irakkai alakította meg az ún. Arab Föderációt. Mindenesetre azonban az Egvséges Arab Köztársaság komoly "lépést jelent az araö egység kiépítésének útján, és kétségtelenül nagy vonzóerőt gyakorol majd a többi arab államra. Az Egységes Arab Köztársa­ságnak lesz ugyan közös parlamentje, de emeUíit a tagállamoknak előreláthatólag megmarad a maguk parlamentje is, amebfe majd kizáró'aq belügyek tartoznak. A kö­zös parancsnokság alatt álló hadseregen kívül közös lesz a diplomáciai képviselet, de az Egyesült Nemzetek szervezetében mindegyik tagállam külön képviselteti ma­gát. Bonyolultabb a helyzet gazdasági szem­pontból, mivel Egyiptomi és Szíria a fej­lődés különböző fokán áll. Ipar tekinteté­ben Egyiptom fejlettebb, Szíria ipara még igen gyenge. Ennek ellenére, az egyesü­lés hozzájárul a gazdasági célkitűzések hasznos összehangolásához, és elősegíti megvalósításukat. Jelentós különbségek állanak fenn poli­tikai téren is. Szíriának már régebben ki­alakult. több párt működésére épült par­lamentje van; aktív tevékenységet folytat a kommunista párt is, amely támogatja az arab egység eszméjét és számottevő erőt jelent. Egyiptom parlamentje viszont még fiatal, és e törvényhozó testületben csak a Nemzeti Egység Frontja fejthet ki tevékenységet. Ugyanis valamennyi politi­kai párt működése tilos. Minthogy ez a kérdés szoros összefüggésben van a föde­ráció alkotmányával, megoldása a sürgős feladatok sorába tartozik. Az Egységes Arab Köztársaság február 21-én népszavazás útján választotta meg az államfőt, Gamel Abdel Nasszer személyé­ben, és ugyanakkor jóváhagyta az alkot­mányt. Ma, amikor az amerikai imperializmus európai szövetségeseivel fokozott erőfe­szítést fejt ki, hogy a Bagdadi paktum és a SEATO (délkelet-ázsiai katonai tömb) révén is behálózza a Közel- és Közép-Ke­letet, a békeövezet komoly nyereségként értékelheti az Egységes Arab Köztársaság megszületését, mely újabb csapás mind­azokra, akik nem veszik számba a feltart­hatatl'" nemzeti felszabadító mozgalmat, és ragaszkodnak az esztelen „erőpolitiká­hoz". Szirt 14

Next

/
Thumbnails
Contents