A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-23 / 8. szám

A tornác megépítése igen egyszérű. A fedélszék tartó gerendáit megnyújtják és végüket 4—5 m távban oszlopokkal alátámasztják. Az oszlop és a tartógerenda közé egy koszorúgerenda kerül. Az oszlopok fából vagy téglából készülnek, és négyszög, nyolcszög vagy köralaprajzűak. Az oszlopok többnyire egy 80—100 cm magas mellvédfalon feküsznek és 1,50—3,00 m magasak. Átmérőjük 20—30 cm. Általában szép és arányos a tagozásuk, mind a fejezetnél, mind alul. A tornác oly hosszú, amilyen a ház lakott része. Mikor Bajtán egyik udvarba léptem, alig tudtam betelni az udvar térhatásának szépségével. Annak ellenére, hogy búcsú előtt lévén a falu, mindenütt tisztogattak, takarítottak, festettek és mázoltak. így az udvar meglehetősen rendetlen volt. Ám a szemben álló tornácoszlopsorok nem tévesztették el hatásukat. Egy kis klasszikus téren képzeltem magam és a római patricius ház perisztilje jutott eszembe. Elemezve a dolgokat rájöttem, hogy az egymással szemben álló tornácoknak szépségüktől eltekintve, más, nagy előnyük is van. Általában egy irányba, a déli oldalra kerülnek a tornácok. Vele szemben a szomszéd ház ablaktalan, rendszerint elhanyagolt, minden tagozást nélkü'özö háta kerül. Az udvar, melybe beléptem, jóviszonyban élő rokonok házai között volt. Mivel a két telek nem volt elegendő arra, hogy mindegyiknek megfelelő széles bejárat jusson, kölcsönösen elhatározták, hogy közös beiáratot létesítenek. így is történt, és a tornácok szembe kerültek egymással. Az ilyen elrendezésnek a következő előnyei vannak: a) gazdaságos, mert kevesebb terület szükséges hozzá, b) esztétikus, mivel harmonikus egészet alkot, c) szociális, mert az emierek közelebb kerülnek igymáshoz, és így csökken i falusi ember veleszületett inzése, d) higiénikus, mert keve;ebb munkával és közös ikarattal az udvar tisztábian tartható, e) a kollektív élet iránt ógékonyabbá teszi az embeeket. A szemben álló tornácos lázaknak falurendezési zempontból a jelenben és a jövőben igen nagy jelentősége ehet, ha urbanistáink ezt a jövő falutervezésnél figyeembe veszik. Természetesen jyakran olvan a helyzet, íoay ez „százszázalékosan" lem valóshható meq. Lehe:őleg észak-déli irányú le-4, gyen a közös bejárat, és akkor mindkét tornác egyformán kap napot. Itt kell rátérnem a gémes kútra, melyet az Ipoly völgyében kezdenek kiszorítani a kerekes vagy szivattyús kutak. Ha egy megöregedett gémes kútra tekintek, akkor emlékezetem öntudatlanul is vissza-visszaszáll a régmúlt időkbe. Mint valami ősállat csontváza olyan a nyikorgócsikorgó gémes kút, akár munkában van, akár csendesen pihen és ostorával a kútba tekint. Igen találó Arany János Toldijában: „Óriás szúnyognak nézhetné valaki, mely az öreg földnek vérit most szíjjá ki." Aki az első gémes kutat szerkesztette, nagy feltaláló volt. A kétkarú emelő szerkezet legtipikusabb példája. Alapja és legfontosabb ősi eleme az ágasfa vagy kútágas, mely az ősi épületeknél is igen nagy szerepet játszott. Vajon melyik ágasfa keletkezett előbb: a kútágas-e vagy az épület taréjszelemenjét hordó ágasfa-e? Nekem úgy tűnik, hogy a kútágas a régibb. Az alföldi pásztorok kútja a gémeskút, s a pásztorok akkor még nem laktak házakban. A gémes kút igen elterjedt a föld minden részén, megtalálható Európa és Ázsia sőt Észak-Afrika rónáin és már a klasszikus ókorban is ismerték. Az ágasfának valamikor gen nagy szerepe volt. Az ílső földfeletti erdei vagy alföldi gunyhó, a kaliba a <ét földbe ásott- ágasfa segéyével keletkezett. Bajta községben egy kocsiszínhez hozzáépített toldalékszínt láttam, amely két ágasfa segítségével készült. A két ágasfán fekszik egy vízszintes szelemen, melyen а szarufák nyugszanak. Ugyanitt egy 87 éves öregembertől, Kovács Kristóftól a következőké hallottam: Házának homlok zatán, melyet ő maga bon tott le, a két utcai ablai között egy ágasfa volt tölgy bői. Ez a fa a fal előtt áliot és a gerincig ment, ahol szelemen feküdt benne. Mint egy 30—35 cm vastag tölg; lehetett, mely három oldal ról meg volt faragva s a negyedik, az utca felőli oldaloi egy keretben ki volt faragva A ház építési éve: 1750. f szelemen másik vége egj erős tűzfalon vagy egy másik ágasfán feküdt. Fiata korában még igen sok ilyer ház volt Bajtán. — Hasonlc volt a helyzet Szálkán, aho Kovács István szerint méc 1890-ben sok ágasfás hás állott. A palóc etnikai csoport házában Gunda Béla szerint két oszlop volt. Ezeknek neve: bódoganya és bálvány. A bálvány nevű oszlop tulajdonképpen az urál-altaii népek áldozati oszlopával azonos. Erre az oszlopra aggatták a férfiak a díszes lószerszámot és az oszlopnak a házban kultikus szerepe volt. A másik oszlopot, a bódoganyát pedig Gunda az obi-ugor népek istennő alakjaival hozza kapcsolatba. Ezen oszlopra meg a nők akasztották ünnepi ruhájukat. Vajda etnográfus ellenzi ugyan Gunda felfogását az aszlopok kultikus jelentőségének magyarázatát illetőleg, kétségtelen azonban, hogy amint a fentiekben láttuk, az ágasfa oszlopok jelenléte szerkezeti szempontból vilájosan érthető. Hogy a szobákban ilyen oszlopok léteztek és hogy régen egyes vidékeken bizonyos kultikus célok szolgálatában állhattak, az nemcsak lehetséges, hanem határozottan valószínű is. . BÄRKÄNY JENŐ