A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-16 / 7. szám

melynek tetejét peíyvás ágyaggal 6etapasztják. Ami az Alsó-Ipoly házainak fedélszékeit és fedélidomait (a fedélszék fonmáját) illeti, meg kell állapítani, hogy a legrégibb házak kontyfedelüek voltak. Ugyanakkor a fedélszék szerkezete szelemenes volt. Ez összefügg azzal, hogy az első házak ágasfák segélyével épültek. Csak később keletkezett a nagyobb padlásteret biztosító szarufás fedéiszék. Ma mindkét rendszerű fedélszék található az Alsó-Ipoly falvaiban. Túlnyomó többségben vannak a szarufás fedélszékek. Oromfal minden rendszernél van. A legújabb házaknál széklábas, szelemenes fedélszéket láttam. Általában „ födéltartó gerendákon (kötögeren-da) fekszik a koszoriífa vagy a koszorú szelemen, ezen a szarufák, melyeket ősi eredetükrt való cé'zással horogfának vagy rag fának is neveznek. (rag-roh-szarvszarvfa-szerfa-szarufa). A szarufákat öszszekötó vízszintes gerenda a kakasülő (Hambalek, Hahnbalken). A szarufákon vannak a lécek és a léceken nyugszik a tetőheialás. Az eresz kiugró és alulról bedeszkázott, néha besározott részét „esztrialjának" hívják. Vele szemben van a földön a „fal alfa". Egyes régi házak még szalmával fedettek és szalmacsúcsokban végződnek, amit „gubolá"-nak hívnak. A szalmafedés mestersége nem egyszerű. Csatló az a vékony 3—4 m hosszú rúdfa, amellyel a szalmafedést lenyomják, mégpedig minden léccel szemben. Külön szerszám van arra, hogy a csatló jól meghúzassák és dróttal a léchez megrögzittessék. Mikor a tetején a szegés jön, akkor két oldalról kapja a taréjon ülő ember az előre megnedvesített puha zsúpot és összefonja a végét úgy, hogy a egyik végét mindig aládugja. Tetejére jön a másik és ez nem engedi, hogy a zsúpvég kiszabaduljon. Ma már többnyire tűzálló héjalás van a házakon, mégpedig túlnyomóan cserép-és ritkábban palafedés. Mint érdekességet kell megemlíteni, hogy a kontytetök gerinceit valószínűleg gazdasági okokból bádoggal fedik. Az égetett gerinccserép elég drága és mészhabarcsba rakandó. E helyett a legtöbb házon az élszarufához erősítik szöggel a „bádognyerget", amely jl cserepet mindkét oldalra 15—20 cm szélességben letakarja. Technikailag megfelelő, csak szépészeti szempontból lehet ellene kifogás. Mint már említettem, eleinte az épületek fedélidoma kontyfedéses volU Aztán előtérbe kerültek a nyeregtetők, melyek utcai oromfalas homlokzata kiválóan alkalmas volt a díszítésre. A néhány még megmaradt diszes oromfal, ha sérült és elnanyagolt állapotban is, világosan elénk tárja azok szépségét. Ezek régi, még szalmával fedett házak, oromfalaik gubolában végződnek és úgy hatnak gazdag és ismétlődő faragvány ornamentikájukkal, mint egy közeikeleti szőnyeg. Ebben ősmagyar vonás van, a gubola török hatás alatt keletkezhetett. Ugyancsak a törököktől maradt e vidéken a kerítés- és kapuoszlopok turbánszerű befejezése. Az oszlopok mély hevésésű, főleg virágos és geometriai ízű ornamentikája szintén az ázsiai kirgiz és más nomád törzsek jurta díszítő elemeit juttatja eszünkbe. Az újabb házak kedvelt fedélidoma megint a kontyfedél. Ennek főleg gazdasági okai vannak. A fedélhéjalás felülete csak lényegtelenül kisebb ugyan, viszont az oromfalak deszkázata elesik és itt a fa és deszka nehezen beszerezhető. BÄRKANY JENŐ 9