A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-16 / 7. szám

ÖTÉVES Lujza (Lőrincz Margit) és Ferdinánd (Tóth László) kításban láttuk. A három Lujza: Lőrincz Margit, Ferenczy Anna és Udvardy Anna. Lujza alakja minden igazi művészet eleven szimbóluma, mert ez a leányalak a maga szende arcával, nyugodt tartásával, egész testével és lelkével a miénk. S ha kitör belőle az öröm, a szenvedés vagy a vád, fölemelt kezével mintha fátyolt lebbentene fel az élet megrázó igazságairól. Lujza olyan egyszerű és igaz, mint az élet. Valahogy így akarták ábrázolni a komáromi színésznők is, de olykor talán kissé megfeledkeztek erről a paradoxonról: az egyszerűség még nem művészet, de a nagy művészet mindig egyszerű, szerény, átélt, önzetlen és lelkierőtől duzzad. Lőrincz Margit Lujzája mindvégig érezteti ugyan a schilleri légkört, különösen drámai jeleneteiben, de a színpadi pátosz fogalmát összetéveszti a szenvedélylyel, az indulattal. A valódi pátosz azt az átélési fokot jelenti, amelyen túl az egyéni érzés, szenvedély vagy indulat általános emberivé magasztosul, amikor észrevesszük, hogy mindaz, ami a színpadon történik, már nem is a színész, nem is az illető személy dolga, hanem a mi saját ügyünk. Tehát nem a színészt vagy a hőst siratjuk, hanem saját magunkat éljük, és ebben a nagy megrázkódtatásban egyúttal meg is könynyebbülünk. Ferenczy Anna és Udvardy Anna érdekes színészi egyénisége a szemünk előtt formálódik. A szerelem, az ifjúság, az élet varázsa, a leányos báj ejt rabul bennünket. Amíg Ferenczy Anna játéka kissé kiszámított, de Podhorsky felvetelei 4 Von Walter (Fazekas Imre) és von Kalp (Siposs Jenő') ármány és'Siketem. Schiller tragédiája a komáromi Területi Színházban A színpadi romantika sohasem hatástalan. S a hatás még inkább fokozódik, ha emberi közelségben tudjuk megeleveníteni a szerzői mondanivalót. Különböző szereposztásban láttuk Schiller drámáját, de mégsem vonunk párhuzamot az előadások között, eltérünk a szokásos tartalom elmondásától is és feljegyzünk egyet-mást a színészek játékával kapcsolatosan. Lujza szerepét három ala-Színpadművészetünk fejlődésének ezen a fontos szakaszán szívből köszöntjük magyar színházunkat, komáromi művészeinket, akik most ünneplik színházunk megalakításának ötödik évfordulóját. Színházunk minden bemutatóján nagy lépést tett előre, hogy a jelenlegi ünnepi bemutatókor közelítse meg kitűzött célját az emberábrázoló művészet színpadán. Két teljesen különböző szereposztásban, de három Lujzával lépnek színészeink színpadra, és teljesítményeikben tényleg néhány színészi meglepetéssel szolgáltak. Lendvay Ferenc, a pécsi Nemzeti Színház főrendezője, aki vendégként rendezte Schiller tragédiáját, az érzések és szenvedélyek megtestesülésének erejével akar hatni, de persze arról már nem tehet, hogy kevés a színészünk és a színház több gyengébb képességű színjátszójára is osztott ki nem jelentéktelen szerepeket. Tette ezt azért, mert egyben vizsgának is szánta ezeket az előadásokat, és igyekezett módot nyújtani valamennyi tagjának, hogy képességeit bebizonyíthassa. Lendvay nem csak a látványos történelmi, ugyanakkor szerelmi dráma romantikus hatására is használja fel Schiller halhatatlan művét. Megrendítő tragédiát látunk. Millerné (Lelkes Magda) és Miller (Wieder Antal)