A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-16 / 7. szám

A KOMAROMI TERÜLETI SZÍNHÁZ "í a várt hatást váltja ki, Udvardy Anna Lujzája átlényegül, a lélek mélységéig hatol, s az átérzett szimbólum varázserejével hat. Udvardy Anna saját naturalizmusából kristályosította ki a realizmus tiszta és biztos érzéseit. Ez a két Lujza átérzett játékával, tiszta és kultúrált magyarsággal, hangulatteremtő erővel teszi pergővé a jeleneteket. Viszont mindkettőjükből hiányzik a vád, amikor például lady Milforddal állnak szemközt. Ogy tűnik, hogy drámai hatást keresnek, holott ez esetben épp az ellentét kihangsúlyozására lenne szükség. Tehát arra az egyszerű, puritán és tiszta nagylelkűségre, amely még a végső kétségbeesésben is nemes tud maradni. Ebben a jelenetben egyébként Lőrincz Margit jelesre vizsgázott. Lady Milford két megszemélyesítője közül mind Nagy Eszter, mind Cséfalvay Kató megkapó egyéniség. Mindketten érzékeltetik mindazt, amit a szerep megkíván; mozdulataik kidolgozottak, művészileg átéltek. De mindkettőjüknél több gondot kellene fordítaniok a beszédtechnikára/ a tiszta kiejtésre. (Magyar színpadon a dsoda, nem csóda, az így nem i g y és az előbb nem e 1 ő b stb.!) Tóth László (Ferdinánd) alakítása romantikus hőssé erősödik. Szerelmes és gyűlölködő, áldozni és ölni is tudó. Egyik végletből a másikba csapó szenvedélyessége nemes pátosszá érik. Gazdag árnyalatokkal érvényesítette a szöveg minden lehetőségét. Bugár Béla ugyancsak Ferdinándot alakítja. Ez az első nagy szerepe, s nehezen birkózik meg vele. Játékának értékét, amelyben érezni ugyan az erőt, túlzott gesztusokkal és túlhajtott lendülettel rontja. így azután nemigen kerül közvetlen kapcsolatba partnereivel és emiatt sok szép jelenete veszít üdeségéből. Egyébként Bugár Béla tehetséges tagja a társulatnak, s hiszszük, hogy hamarosan felemelkedik a színpad elhivatottjainak rangjára. Von Walter kancellárt Fazekas Imre és Konrád József alakítja. A két homlokegyenest ellentétes szerepfelfogás élményt jelent. Miller, az öreg zenész szerepét Király Dezső és Wieder Antal játssza. Király Dezső kivételes képességű színészünk, aki pályafutása során sok nagy sikerre tekinthet vissza. Ez alkalommal is méltóan illeszkedett az ünnepi keretbe. Wieder Antalt csak jó szövegmondásáért dicsérhetjük. A két Millerné közül Botka Zsuzsa drámai hangvétele sikeres, viszont Lelkes •Magdának mélyebben kellene foglalkoznia Millerné belső lényegével. Az egyik Wurmot Tarics János alakítja. Ez a szerep pályájánák értékes állomását jelenti. Nála is a beszédtechnika fontosságára kell felhívnunk a figyelmet. Az ötéves színpadi múlt és az ezt megelőző műkedvelői szereplés, valamint a színház adta lehetőségek nagyobb felelősségtudatra köteleznek. Siposs Jenő és Gyurkovics Mihály, ha itt-ott kissé tűi-Lujza (Udvardy Anna), Ferdinánd (Tóth László) ^ és Miller (Wieder Antal) zottan is, de töretlenül illeszkednek az együttes harmonikus játékába. De ha már a kis szerepeknél tártunk, dicsérjük meg Korai Ferencet, a fejedelem komornyikjának remekbeszabott szerepében. Mondanivalójával, színészi játékával művészetet hozott a színre. Baránek Alajos díszlettervező nagyon ízléses színpadképeit dicséret illeti. A technikai személyzet külön elismerést érdemel a pontos, gyors és zajtalan változásokért. Végül a látottak eredője: a Komáromi Területi Színház átérezte az ötödik évforduló jelentőségét, nemes igyekezetről tett tanúságot, s — ha a közönség nyíltszíni tapsait tekintjük fokmérőnek — kitűnőre vizsgázott. SUCHY EMII Lujza (Ferenczy Anna) és Miller (Király Dezső) j „ t

Millerné (Botka Zsuzsa), Miller (Kirá Lujza (Lorincz Margit) es Miller (Wieder Antal) Dezsö) vQn Wa]ter (Konrád József) Lujza (Lőricz Margit) és Lady Milforc (Nagy Eszter)