A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-09 / 6. szám

Az agyag és felhasználása. Az Also-lpoly vidékén túlnyomóan agyag áll az épitettők rendelkezésére. Kő csak kevés helyen található és fenyőfát vagyis építési célokra alkalmas fát alig látni. Az ősember az agyagot különböző célokra használta fel. A sok ásatás eredménye a legrégibb korokban is felhasznált edények roppant változatos formáját mutatja. Nézzük, miképpen használják fel az agyagot építkezési célokra? Háromféle agyagból készült falat ismerünk mégpedig: a) Vereszlya sárfal, b) Vert vagy verett fal és c) Vályogfal. a) Vereszlya sárfal. 50 % sárga agyag és 50 % fekete csipák föld kell hozzá. Ezt szétterítik, vízzel feloldják, rászórnak töreket (nagyobb Az Alsó- Ipoly hazainak néprajza c) Vályogfal. Ennek alkatrésze a „vályog". Ez a falu végén vályogvető gödrökben készül. Rendszerint cigányok készítik. A földel kiássák, törekkel, szecskával, szalmával keverik, vízzel meglocsolják, meggyúrják. Aztán téglaformákban kivetik, szépen sopelyva) és azt lovakkal meggyúratják. Aztán 24 óráig szikkad, hogy elveszítse folyékonyságát és akkor villával a már előre elkészített alapfalra (kő vagy beton) tömörítik vagyis az alapfalra gombócokban 1 m magasságig felrakják. Ekkor 10 napi szünetet tartanak, száradni hagyják s akkor zsinórban mindkét oldalon hozzávaló szerszámmal lefaragják, További 11 napig várnak és ekkor megismétlődik a vereszlya fal rakása az előbbi módon. Majd újabb 21 nap múlva elkészül a fal harmadik része. A 21 napos szünet a száradás, de főként az ülepedés miatt szükséges. A fal építése közben az ajtó- és ablaknyílások természetesen kihagyandók, mert ezen nyílások utólagos kitörése majdnem olyan munka, mint egy betonfalnál. Ennek oka az, hogy ezen fal igen kemény és „rugékony", nem törik, mint a beton. Befogadja a vésőt, a szerszámot, de nem törik. Az agyagfal ezen fajtáját „rakott" vagy „fecskerakásos fal"-nak is hívják, mert úgy rakják a falat villával és gombócokkal, mint a fecske a fészkét kis darabkákból. b) Vert- vagy verettfal. Az előkészületek hasonlóak, de az eljárás egészen más. A meggyúrt agyagot két deszka közzé dobják mintegy 30 cm magasságig, közben döngölik, verik és azt addig folytatják, míg 1 m" magasságot elérnek. Ekkor száradni, ülepedni hagyják. A deszkasaluzást mindig fölfelé viszik, amíg a szükséges magasságot elérik. Vannak vidékek, ahol a vert falba a sár közé rőzsét vagy vékony ágakat tesznek. Ez által erősebb a fal. Az ilyen fal voltaképpen az ősi fonott falnak, mely kívül-belül sárral lett betapasztva, modern változata. rokban összerakják és kiszárítják. Valamikor nagyobb méretű formákat használtak. A kész vályoggal aztán „kötés"-ben űgy falaznak, mint a téglával. A háromfajta fal között a sárfal a legjobb, egyúttal a legnagyobb ügyességet kívánja. Az Alsó-lpoly vidékén legtöbb a vert- vagy verett fal, aztán következik a sárfal és legkevesebb a vályogfal. E falak általában és átlag 50 cm vastagok. Miután az agyag legnagyobb ellensége a víz, az agyagfalakat úgy alulról, mint felülről védeni kell. Régebben az alapok is agyagból készültek mégpedig oly módon, hogy az alapot kiásták és a kiásott agyagot visszahányták s közben erősen megdöngölték. Ma a kiásott földet a falba használják. Alulról az agyagfalakat úgy szigetelik, hogy a küszöb magasságában az alapot kátránypapírral betakarják. A fölülről való védekezés legbiztosabb módja a jó tetőfedés és a jól kinyúló eresz. Az agyagfalnak alulról való megvédését szolgálja az úgynevezett „fal alja" is vagyis az a 20-40 cm magas agyagpadka, amely a házat a lábazatnál különböző szélességben (rendszerint az eresz szélességében) járdaszerűen körülöleli. A külső főfalakat az eresz alatt homorúan szokták befejezni. Az agyagfal melegebb, mint az ugyanolyan vastagságú téglafal. Salétrom sohasem mutatkozik rajta, tehát ha rendben tartják száraz, meleg és egészséges. Mezopotámiában, a szumír kultúra hazájában, ötezer évvel ezelőtt hatalmas városok és épületek készültek agyagból. Az agyagfalakat is be kell vakolni. A vakolat agyagból és árpapelyvából áll. (Az árpapelyvát a lovak nem eszik.) A vakolat két részből áll: alap vagy grundvakolásból, mely 14 — 15 m/m vastag és erre jön a „spórmalter" 3 — 4 m/m vastagon, melyet egyszerű puhafa deszkasimitóval hordanak rá, A spórvakolat 30 %-a agyag és 70 '/o-a homok, különben a vakolat össze-vissza repedezne. Az agyagfal vakolása könnyebb munka, mint a mészhabarccsal való vakolás. Tíz óra alatt egy ügyes kőműves 20 m2

agyagsimítást is elvégez. Igen fontos az első meszelés, amely ritka mésszel történik, mert különben a meszelés felpattogna. Meg kell emlékezni az agyagpadlókról. Láttam picvarokat és szobákat, melyek agyaypadlója a legszebb parkettel vetélkedett. Bámulatos, hogyan tudják a padló — mondhatnám — abszolút síkfelületét biztosítani és színben is a teljes egyöntetűséget elérni. Hogy az agyagpadlón való járás kellemes, ruganyos, azt is hangsúlyozni kívánom. Lássuk, hogyan készítik e szép padlókat a magyar lányok és menyecskék ? Először letapasztják egy ujjnyi vastagságon a padlót olyan sárga agyaggal, amelybe száraz lótrágyát kevernek bele. Aztán tiszta sárga „agyiföld"-del (agyag) lekenik, mégpedig kóccal vagy hara- (zsák) ronggyal és végül kézzel az egész padlót lesimítják. Az érdekesség kedvéért említem, hogy Leléden a 111 sz. háznak, mely 1850-ben ép'ült, deszkapadlója volt és ezt „talajnak" hívják ma is. Az agyaggal való építkezés, az agyaggal való ügyes bánásmód, különösen a sárfal mesteri rakása tipikusan magyar népi jellegű s így az Alsó-lpoly vidékére is jellemző. Mielőtt értekezésünk harmadik részére, az Alsó-lpoly házainak alaprajzi elrendezésére áttérnénk, szükségesnek tartom ismételve hangsúlyozni az agyagnak, mint építőanyagnak kiváló tulajdonságait, amit az agyagban gazdag vidékek lakói a világ minden részén felismertek. Németországban az első világháború után egy- sőt kétemeletes házakat építettek agyagbői. Somogy megyében egy érdekes válfaja keletkezett- az agyagfalnak. A fal magvát ágak és rőzse alkotják, amelyek teljesen szabálytalanul fekszenek az agyagban. Ezt az építőanyagot, mely a vasbetonra emlékeztet, ág-agyag- vagy fa-agyagbetonnak lehetne nevezni. A nyers agyag, mint építési anyag kiváló tulajdonságokkal rendelkezik és még korántsem játszotta el fontos szerepét az építészetben, különösen a népi építészetben. BÄRKÄNY JENŐ 11