A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-21 / 29. szám

fídes anyanyelvűn!? Zilina - Zsolna A szlovák Zilina szó ebből a három tagból áll: Zi-li-na, a magyar Zsolna szó pedig kettőből: Zsol-na. Sejtjük, hogy a két szóalak között van valami kapcsolat, de pontosan nem tudjuk megmondani, miféle ez a kapcsolat. A Zi-li-na szónak mind a három tagja magánhangzóval végződik, tehát valamennyi szótagja nyílt. Ilyenkor a második nyílt szótag magánhangzója a magyarban ki szokott esni. így lett a szlovák pa-lú-ca szóból a magyar pálca, a szlovák ma-li-na- szóból pedig a málna, a Zi-li-na szóból ugyanilyen módon lett a Zsilna, majd pedig a magyar hangrendi törvény értelmében illeszkedéssel: Zsolna. A mai malaszt szó a XIII. században még milost volt, de illeszkedéssel malaszt lett belőle. A Zsilna meg a milost sző-, ban a szó második magánhangzója mély hangú, s ez a mély hangú magánhangzó visszafelé, hátrafelé hatott a szóeieji magánhangzóra, s így került a magas hangú i helyére mély hangú o, a. Ha a tanuló a mondat egyes részeit magyarázza, boncolgatja, akkor elemez, munkája azrnban nem elemezés, hanem elemzés. Itt tehát a harmadik magánhangzó esett ki, mert az alapszó, az elemzés, négy sző tagú, s ezért a harmadik nyílt szótag esik ki. Ugyanilyen módon lett a szláv medenica szóból a magyar medence, az opatica szóból pedig az apáca. A mondottakból az is kitűnik, hogy a Zilina meg a Zsolna szók egymásnak alakváltozatai. Ebben az esetben a szlovák szóalak az ősibb, az eredetibb, s ebből alakult ki a magyar nyelv szellemiségének megfelelően a magyar Zsolna szó. Van azonban elég példánk az ellenkezőre is, arra ti., hogy a magyar szóban maradt fenn a szónak az eredetibb alakja. Amit a magyar Vág-nak nevez, azt a szlovák Váh-nak mondja. Sokan azt vallják, hogy magyar szövegben is Váh alakban kell írni a szót. Ezek azonban nem gondolnak arra, hogy — egy-két kivételt nem számítva — a szóvégi -h a magyarban nem hangzik. A magyar céh, cseh méh, pléh és a hasonló szókban a h nem hangzik, s nem hangzik a Váh szóban sem. Eszerint tehát ezt a folyót a kiejtésben a magyar Vá-nak mondhatja, ilyen magyar szó pedig nincs. Amikor a magyar átvette a Vág szót, akkor a szlovákban nem volt még h hang: g volt a helyén. A magyar megőrizte - z eredetibb nyelvállapotot. Nincs rá okunk, hogy hadat üzenjünk a Vág szó g hangjának. Sőt védenünk kell, mert a régibb nyelvállapot fenntartója. A magyar galamb szó mai szlovák alakja a holub, de abban a régi nyelvben, amelyből a magyar ezt a szót átvette, még golab volt a szó alakja, tehát éppúgy g-vel kezdődőt, mint a mai galamb. A szó második tagjában orrhangú magánhangzó volt. Ezek az orrhangú magánhangzók a legtöbb szláv nyelvből már régen, sok évszázaddal ezelőtt kivesztek, a magyar azonban fenntartotta emléküket. Igaz, hogy az átvételkor a magyarban nem voltak ilyen orrhangú magánhangzók, azért orrhangú mássalhangzókkal (m, n), tehát haiighelyettesít-ssel pótoltuk az orrhangú magánhangzót. Mivel a golab szó végső hangja b, vagyis ajakhang volt, az orrhangú mássalhangzók közül is az ajakhangú m pótolta a hiányzó orrhangú magánhangzót, ellenbéri a red szóban a foghangú d-nek megfelelő n hang helyettesítette az átadó nyelv orrhangú magánhangzóját (rend). A mai magyar munka szó is a szláv muka szónak köszönheti eredetét, s a hiányzó orrhangú magánhangzót itt is hanghelyettesítéssel pótolta a nyelv. Akkor a munka gyötrelem volt, ma azonban a becsület dolga és az élet forrása. A gomba-huba és a galamb-holub-féle szóalakok azonos eredetét a laikus em-. ber már nem ismeri fel, ez azonban a tényeken nem változtat. Átvett szók ezek a magyar nyelv szókincsében, tanúbizonyságai anrnak, hogy a magyarság szláv népekkel már igen régen érintkezett, mindenesetre már akkor, amikor az orrhangú magánhangzók a szláv népek nyelvében még megvoltak, tehát a XII. század előtti időszakban. A jövevényszavaink, különösen pedig szláv jövevényszavaink, fontos művelődéstörténeti emlékeink. Erről azonnal meggyőződhetünk, ha áttekintjük a magyarba átvett szláv jövevényszavaink fogalmi köreinek tartalmát. Ha az egyes szók fogalmi tartalma nem is azonosítható mai értékükkel, mégis megállapíthatjuk, hogy a honfoglaló magyarság új hazájában teljes átalakuláson ment át: felhagyott a nomád életformával, áttért az ekés gazdálkodásra és az istállózó állattartásra, megváltozott állami és társadalmi berendezése, tehát egészen új életformát választott. . A népek érintkezésének természetes folyomán"a a kölcsönös nyelvi hatás: a nép átvesz a másiknak a szókincséből egyes elemeket és ad is a másiknak a magáéból. A jövevényszók tehát fontos művelődéstörténeti adatok, mert nemcsak az átvevő, hanem sokszor az átadó nyelv szempontjából is sok tanulságot nyújtanak a kutatónak. Mindig a helyes úton maradunk, ha a nyelv iránymutatásait követjük. A nyelv a népek összekapcsoló eszköze volt és marad is. ORBÁN GÁBOR С(hhjcjmzaób ü>z£awjtk, „IPOLY": Ismeri talán azt a régi slágert: „Оду imádom én magát, mint a hold az éjszakát ..."; nos, bocsásson meg, de verse olvasásakor ez jutott eszünkbe. Csak a vége más, de scjnos az sem jó, erőltetett, nagy szavak kis gondolattal: „S te vgy hallgatsz kedves l Szinte érzem, hogy a Sötét szakadék: a magány 1 S a fájdalom nyeldes ..." Még azt szeretnénk tudni, vajon a verseket olvasni is szereti-e, vagy csak írni? Azt ajánljuk, egyenlőre maradjon az előbbinél. SZŰCS JÓSKA, TANÍTÓ: Versei magasan fölötte állnak az átlagnak, ami a napi postával érkezik. Hibái ugyan vannak, mert egy kissé kritikátlan önmagával szemben, de ha sokat és figyelmesen fog olvasni, az igényei is megnövekednek. Akkor majd nem rontja el az ilyen szép sort „Érzem kezed selymes érintését" a rá következő nyelvtani botlással: „Mikor a szellő rajtam átsuhan. 'Azonkívül férfi nem igen alkalmazhatja önmagára a „kebel" -szót. Formailag is sokat kell csiszolódnia. Ne restellje: vegye kezébe a verstant. D. GÉZA, RIMASZOMBAT: С semadok-tudósítását nem használhattuk fel, mert nálunk a lap nyomdai körforgása elég hosszú és a hírt az Oj Szó már előttünk leközölhette. Máskor ugyanazt az írást csak egy lapnak küldje be. MAJOR F.: Versében van gondolat, de megoldásaiban nem törekszik müvésziességre. Verssorainak ritmusa jó, de 'formailag lazák, rímeikben hanyagok. És még valamit: tanulja meg tökéletesen a helyesírást: те gláz s d vagy meglásd — nem mindegy. Más témával is foglalkozhatna, verseit szívesen elbíráljuk. T. JOLÁN, HARKÁCS: Furcsa, lázálomszerü verse talán éppen fiatal, túlfűtött képzelete szüleménye. Az összefüggést nehéz benne megtalálni. Egyes sorai egészen széoek, egyesek viszont érthetetlenek: „... De tűnt az éj, de szállt az ég S rózsák rakták ki a vadont." Még annyira fiatal, hogy reménye és ideje van a fejlődéshez. H. L. P., Negyei: Verseit kívánsága szerint elemeztük és meg kellett állapítanunk, hogy sajnos, nem sikerültek. Az első, a „Vallomás" ömlengés, a végén pedig műdalszerü. Ez bizony olcsó művészet. Másik verse egyéb verstani hibái mellett politikailag is helytelen, mert 1919-re való visszaemlékezése nincs elhatárolva a mától, könnyen félreérthető. „PORSZEM". Érzelgős, kezdetleges eszközökkel megírt verseit nem közölhetjük. „SZERETEM ÉN DÜHÉT A SORSNAK". Versének címe ritka tulajdonságra enged következtetni, a legtöbb ember ugyanis nem szereti a „sors" dühét. Mi szerkesztők a magunk részéről dühöngeni sem szeretünk, márpedig az önéhez hasonló versek könnyen kiválthatnák a fent jelzett állapotot. Mivel névtelenül ír, nem lenne kötelességünk válaszolni. Kérjük azért, kíméljen meg bennünket további képtelen írásaitól. G. SÁNDOR, KOMAROM: Beküldött négy verse közül egyedül az „Én beléjük, ök egymásba"' c. érdemel említést Szép, költői képei, puha hangulat festése tehetségre enged következtetni. Formailag még sok kívánnivalót ha- hátra, különösen az utolsó versszakban, mert ott teljesen kiesik a ritmusból. Ne gondolja, hogy a ritmust csak az egyenlő szótagszám teszi. A szavaknak nem szabad törést szenvedniök a ritmus kedvéért. „És én is bámulom a Dunát s az eget. Fejem felett álmos, vén fűzfa integet — Alant a vén Duna; fent szálló fellegek" eddig jó, de figyelje meg: .Én beléjük — ők e g ymásba szerelmesek." Tovább is idézhetnénk, de azt hisszük, ennyiből is megérti a lényeget. Olvasson sokat és forgasa a verstant, hasznát látja. 10