A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-22 / 38. szám

Édes anyanyelvünk GITA ÉS RITA Nem hinné az ember, hogy a kélt név egy tőből sarjadt. A szép Rita valamikor régen kutyakorbáccsal vett lovagias elégtételt egykori udvarlóján. Sajnos, nem engem vert meg, mert az udvarláshoz akkor sem értettem. Az esetet azonban nem felejtettem el és sokat tűnődtem azon, milyen név lehet a Rita, mit jelenhet. Csak késő vénségemre jöttem rá, hogy a Margarita szónak a vége, tehát ugyanolyan szóvéq. mint a Margita szóból levágott Gita. Eszerint tehát a Gita meg a Rita is valóságos szó, vagy legalábbis ilyen szó helyett áll. A szó legtöbbször fogalmi jel: jelent valamit. A madár szó pl. szíárnyas állatot jelent: verebet, sast, gerlicét vagy bármely más madarat. A patak szó sem csupán azt a kis folyóvizet jelenti, amely a kertünk háta mögött csörgedez, hanem mindazt, amire ez a fogalmi jel, ez a szó ráillik. Vannak azonban olyan szavaink is, amelyekkel nem fejezünk ki fogalmat, hanem csak azonosítást jelölünk meg velük. A Petőfi név pl. a magyarságnak azt a lángeszű vértanü-dalosát jelenti, aki egyebek közt a „János vitéz"-t írta, a Sándor név valamely családban szintén csak azt az egy embert jelenti, aki ott ezt a nevet viseli. Az ilyen szók nem fogalmi jelek, hanem csak egyedi nevek, csak egy-egy személyről vagy más valamiről állapítják meg, hogy kicsoda vagy micsoda. A nem fogalmat jelentő szók nagyobb része tulajdonnév, s ezek közé tartoznak a személynevek is. Igaz, hogy személyneveink egy részének köznévi eredetét be tudjuk bizonyítani: az Árpád szó pl. az árpa szó kicsinyített alakja. István (Stephanus) koszorúi jelent, Péter kősziklát, Kelemen (Clemens) kegyest, Pius jámbort; söt tulajdonnevekből is lettek fogalomjelölő köznevek: kaján szavunk Káin nevéből lett. a Fuggerek nevéből lett a fukar, azt Ágostonból az aggastyán, a színt jelentő pepita pedig egy híres színésznő nevét örökítette meg. Személyneveink ma többnyire kételeműek két szóból állanak. A magyarban az ún. családi vagy vezetéknév áíl az első helyen, mert jelzője - rákövetkező személvnévnek: Horváth Boldizsár, Nagy Tóbiás (éppen úgy, mint: horvát ember, nagy vi-MARIE MAJEROVÄ: Robinsona 175. oldal, egészvászonkötés, ára 12,10 Kcs. Marie Majerová, a neves tollú államdíjas cseh írónő munkásságának egyik ragyogó gyöngyszeme az ifjúságnak szánt, Robinsona című leányregénye. Ennek a könnyeken át mosolygó történetnek hősnője a tizennégy éves Bor Bozsena, egy prágai bértaxis gimnazista lánya, aki váratlanul elveszti édesanyját. Ott kell hagynia az iskolát, hogy hozzáértés, tapasztalat nélkül magára vegye a háztartás vezetésének feladatát. A sors kegyetlen kézzel kiragadta az anyai gonhar). A magyar történeti forrásokban a névadásnak legrégibb emlékeit а XI. századból fennmaradt Tihanyi Alapító Levél őrizte meg, de más okiratokban is bőven találunk személyneveket, hiszen az oklevelek többnyire a birtokviszonyok személyi vonatkozásairól szóltak. A kevésbé szép női neveken kívül találunk a régi írásokban ilyen költői szépségű női neveket is: Bíbor, Ajándék, Játék, Gyöngy, Gyönyörű, Virág stb., de annál megalázóbbak a régi rabszolganevek; szomorú sorsuknak hű kifejezői' Szemét, Részeges, Hazug, Szomorú stb. Valamikor a gyermek nem apai örökségképpen kapta nevét, hanem valamely cselekedetével vagy maga szerezte, vagy valamilyen testi vagy lelki tulajdonsága alapján a közösség ruházta rá. Ez. a névadás ma is előfordul. Az egyik gömöri faluban pl. sok a Szeles nevű földműves, azonban az egyikük barna, a másik szőke. Ha említik őket, nem mondják, hogy a barna Szeleshez megyek, hanem csak igy: a barnához megyek. A Barna tehát felváltja a Szeles nevet; a mindennapi személyjelölésben csak a Barna szerepel, a Szeles meghúzódik az anyakönyvek és egyéb hivatalos írások rejtekeiben. Szombathelyen az egykori Nagykar "teában hiába kereste volna az ember Németh Ferenc favágót, de ragadványnevén mindenki ismerte. Minden gyermek tudta, ki a Lencse Ferkó. Apró termetű ember volt, így ragadt rá a lencse megjelölés. Horváth István már törvényszéki elnök volt, de még mindig csak diákkorú becenevén ismerte a város: Ketyórnak hívták, egy másik embert pedig Kóficnak. A személynévadás ckai közül említettük az egyéni testi lelki tulajdonságát, valamely nevezetes tettét, szokását, de lehel más oka is a névadásnak, így pl. az egyén foglalkozása, nemzetisége, származásának helye stb. Oravec pécsi orvosprofesszor beszélte, hogy ősei Oravából-Arvából más vidékrp települtek át, s az új környezetben Oravecnek, Árvából valónak nevezték a családot. A Zalából áttelepült embert új helyén Szalainak nevezték, a Somogyból, Beregbői, Váradról való embert pedig Somogyinak, Bereginek, Váradinak. Mint érdekes dolgot megemlítjük azt is, hogy a szlovák Orava, a magyar Árva, a latin orbo szótő (alanyesete: orbus), a finn doskodás védettségéből, a neki oly kedves iskola falai közül, s most ott találja magát az elárvult lakásban egyedül. És mint Robinsonnak, most neki is magára utaltan, egyedül kell boldogulnia ezen a reménytelenül puszta szigeten. Hősiesen vállalja a feladatot, mert ahhoz már elég érett, hogy megértse kiskeresetű apja kenyérgondjait. Nekiáll tehát, hogy megküzdjön a házimunka „hétfejű sárkányával" apja kedvéért, akihez nemcsak a vér köteléke fűzi, de akit kiskorától fogva mint játékos pajtását, bizalmas barátját nagyon szeret. Megindítóan és szívderítőén kedvesek orpo azonos gyökérből sarjadt. Az árva tehát azok közé a szavaink közé tartozik, melyek az indogermánságból kerültek a finnugor nyelvekbe. Testi tulajdonság volt a névadás alapja a Kopasz, Gyenge, Erős, Balog, Kis, Nagy, Vitéz stb. elnevezésben is. A magas növésű ember kapta a Nagy nevet, a balkezes a Balogot, a kis termetű embert pedig Kisnek nevezték. Akkor tehát a név és viselője között megvolt az okszerű kapcsolat. Ma ez a kapcsolat nincs meg: a Kcpasz nevű embernek dús haja lehet, Gyenge Valéria magyar úszóbajnokról sem mondhatná senki hogy gyenge. Ma ugyanis öröklődik a név, a gyermek örökségképpen kapja, nem maga szerzi. Foglalkozása alapján kaphatta az ember Varga, Szabó, Pék, Halász, Madarász, Mészáros stb. nevet, nemzetisége alapján pedig a Horvát, Német, Magyar, Tót stb. nevet. A tót szó jelentésének idővel bántó éle lett, eredetileg azonban valószínűleg a balti szláv tautó szóval azonos, ez pedig azt jelenti: nép, nemzet. (Az ősi időkben egyes népek szerették magukat embernek, férfiúnak, hímnek stb. nevezni. A magyar szó is ezt jelenti. Erről bővebben majd más alkalommal szólunk). A kereszténység felvétele után az ember már a vértanúk és szentek nevét kapta. Ennek a névnek már semmi köze sem volt ahhoz, aki ezt a nevet viselte. A Kelemen nevet pl. kegyetlen, türelmetlen ember is viselhette, Priszkának (magyarul Piroska; eredetileg szigorút jelentett) nevezhették a rendetlen, zabolátlan erkölcsű nőt is. Ekkor azonban az egyes személyek pontosabb megkülönböztetésére meghonosították a kételemű, a két névvel való személyjelölést, vagyis a papoktól kapott keresztneve mellett az embernek családi, ún. vezetékneve is volt. Sok esetben személynév (keresztnév) helyettesíti a családnevet: Samu Márton pl. azt jelenti, hogy a Samu családjához tartozó Mártonról van szó. Ugyanezt a hovatartozást fejezik 'T az ilyen személynevek is: Péterfi László, Pálfi Kálmán, vagyis: Péter fia László. Pál fia Kálmán. Ha Lászlónak vagy Kálmánnak fia született, az már nem örökölte öregapja nevét, hanem csak az apjáét. Ilyenkor így nevezték az újszülöttet: Lászlófi Tamás, Kálmánfi Dávid. Hasonló elnevezéseket találunk az oroszban és a délszláv nyelvekben is. Itt pl. a Petnovics CPetőfi családi neve) név ezt jelenti: Péter fia. Egy sírkövön ezt a latin feliratot olvastam: Fűit (volt). Ez az ember igazi megnevezése. Egy lehelet, egy szappanbuborék. de olyan, amely örökéletűt akar alkotni és csakugyan alkot is! ORBÁN GABOR kezdeti balsikerei. Bár gyermeki hévvel, lelkesedéssel veti bele magát a tűzrakás, a főzési kísérletek, az önálló bevásárlás, a padlósikálás alattomos ármányaival való bátor hadakozásba, mégis vannak percek, amikor a számkivetettek keserűségével látja volt osztálytársnőit vidáman, gondtalanul sietni a gimnázium felé. Ilyenkor önemésztő sóvárgással vonul vissza magaszerkesztette „robinsoni sátrába". Sokszor perbe száll a sorssal, sokszor fáj a szíve, szólogatja anyját, idézi az elmúlt szép időket. Es végül egy szép napon teljesen kiderül az elárvult Bor család fölött az ég. A kietlenül puszta robinsoni sziget a múltba vész, és Blazsena ismét visszatérhet társnői közé a gimnáziumba. A SZLOVÁKIÁI SZÉ PÍROD ALMI KÖNYVKIADÓ magyar szerkesztőségének 1957. augusztusában megjelent könyvei: 10