A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-22 / 38. szám

I ízegynéhány esztendeje, egy j szép tavaszi napon beállított hozzám Kopány Balázs. Ün-Ineplö kabát lengett rajta. Az-I ért mondom, hogy lengett, Imert kis termete ellenére felnőttekre való ruhát viselt, bár megfelelt volna neki a legnagyobb gyermekszám is. Am. ilyet csak nem vesz föl. Hatvan felé jár és a harmadik asszony nevezi urának. De tudía meg a világ, hogy egyik se vált el töle, hanem oly nyugodtan halt meg mindkettő, mint Koppány Balázs feleségéhez illik. Remélhetőleg a mostanira se vár alábbvaló sors. Mert nyugodtan hajthatja fejét örök álomra egy nagy ház, tekintélyes birtok, két cséplőgép és a mén birtokosának hitvese. Két kemény koppantás után nyitott be. Erélyesen lekezelt velem. — Kitaláija-e jövetelem okát? — ereszkedett le a székre, ügyelve arra, hogy lábujjhegye érje a talajt. Vinné az ördög ezeket a nagas székeket. — Majd megmondja Balázs bátyám. Sárgásszürke, szúróstekintetű szemét rám emelte. Baloldalon megsimította dudorodó homlokát. Kettőt köhintett: — Azért jöttem, mert okos ember hírében áll nemcsak a faluban, hanem a környéken is... Igazat mondok-e? — Nem estem a fejem lágyára, — bólintottam. — Újságokba is ír? — írogatok ... — Magam is ebben sántikálok most, — rajzolgatott jobb hüvelykujja vastag körmével bal tenyerére. — Mit szándékszik írni? — lepődtem meg. — Sok irkafirkára nincs időm. Lefoglal a birtok, a jószág, a közügyek intézése... Csak köztudomásra hozok valamit... — Az apróhirdetésekben? — Ott... Bár ismernek engem mindenfelé .., Tudják, hogy a cséplókazánom eladó ... De mért ne foglalnám írásba is? — Szóval közhírré teszi, hogy eladó? — Az a szándékom ... Nem mintha pénzre szorulnék, de fölösleges kettő... Legyen másoknak is. A traktort meghagyom, a tüzesgépet eladom ... Bár párját ritkítja! ... Nagyon erős. Még hozzá magánjáró, amit föltétlen oda kell írnom.., — Szóval magánjáró cséplökazán kitűnő karban eladó. Kopány Balázs ... — Megszerkesztem én azt magam is, — vágott szavamba szinte sértődötten, mielőtt befejezhettem volna —, csak azt írja le, hová küldjem be ... Egy kis papírszeletre írtam a szerkesztőség címét. Elővette nagy. sárga börtárcáját, lassú, megfontolt mozdulattal szétnyitotta és egyik rekeszébe tette. Közben felállt: — Köszönöm, — mondta egyet kettőt tapiskolva alacsony szárú csizmájában, — de mielőtt elmennék, még szeretnék bemenni a tanterembe a térképhez ... — Semmi akadálya, — feleltem csodákozva a fordulaton. Szemlátomást örült, hogy csodálatba ejtett. Mindkét kezét hátra tette, megfeszítette, néhányszor kissé lábujjhegyre emelkedettt és elmosolyodott. Azután öntelten követett az iskolaajtóig, amely előtt megcsuszkolta csizmatalpát: — Van bent valaki? — kérdezte. — Nincs. Mintha sajnálta volna, hogy rajtam kívüi más nem látja a tanterembe való bevonulását. Ünnepélyes arckifejezést és magatartást vett föl. Egyenesen a térképhez sietett. Egész közel hajolva keresgélt rajta: — Megvan, — bökött az egyik pontjára — ide megyek! — Minek Balázs bátyám? — Az új ménért... Kettő lesz! Körülnézett, mintha többen lennénk és csodálnánk vagyona újabb gyarapodását. — Igaza van Balázs bátyám... Aztán szerkessze meg rendesen a hirdetést... — Az már természetes. Elvonult. Járás közben korát meahazudtolva igyekezett kifeszíteni térdét. Díszszázad elé képzelte magát. Karját erősen himbálta. Háromnegyedes kabátja lebbent utána. Néhány hónap múlva ismét beállított hozzám, kissé megereszkedve. — Mi újság, Balázs bácsi? — Azért jöttem, mert mégis jobban tetszik ismerni az újságírókat... — őszintén szólva még egyiket se láttam, de hátha segíthetnék. Csalódotttan nézett rám. Szinte sajnálta, hogy fölkeresett. Vontatottan megszólalt: — Szóval... eddig ... nem jelentkezett senki.... — A hirdetés megjelent? — Meg Olyan leverten ült, hogy megsajnáltam, Egyik nagy eres kezével fekete kalapját markolászta, másik erőtlenül pihent térdén .... — Majd jelentkeznek még, — vigasztaltam — Mikor?... Lassan itt a cséplés ideje.... — Bizony, javában aratnak.... Egymásra nézve törtük fejünket az okon. — Pedig a cséplőgépeket keresni szokták, — törte meg a csendet sötéten ... Odaírtam, hogy kitűnő karban, hogy erős... — Azt is, hogy magánjáró? л "ír 1 • /(ioZi!<w vliiiUi— Alá is húztam: magánjáró... — Balázs bácsi, — ütöttem hirtelen homlokomra, — előttem már dereng az ok .. . Megőrizte azt az újságot, amelyben megjelent a hirdetés? — Meg ... A fontosabb iratokat elrakom a fiókosszekrény jobb sarkába . . . — Hozzá el ... — Gondolja, hogy segíthetünk a bajon, — emelkedett a székről kissé fölvidámulva .... — Remélem ... Fölkerekedett és rövidesen megsárgult újsággal tért vissza. A sietéstöl szaporábban lélegezve tartotta elém. A leghátsó oldal közepe táján ceruzával bekeretezve a hír. — Olvassa csak, — tette rá tömpe ujját. Pillanat alatt átfutottam magamban: Egy magánjáró cséplőgépkazán, a legerősebb gyártmányú, kitűnő karban, Koppány Balázsnál eladó. Jelentkezni lehet! — Szóval senki sem érdeklődött, — kérdeztem nehezen leplezve mosolyomat. — Nem ... — Hiányzik a pontos cím bátya. Nincs ott a falu neve, csak annyi, hogy Koppány Balázsnál . .. — Lám, lám, — hümmögött zavartan Nem mert a szemembe nézni. Nagyon szégyellte, hogy ö, a nagyparaszt, a falu eleje, legmódosabbja, ahogy magát tartotta, így járt. Azután lassan fölemelte az újság fölé hajló széles koponyáját, melyen kidagadtak az erek és fölényes arcot erőltetett magára: — Minek írtam volna oda?... Még azt gondolná a világ, hogy azért kínálom olyan nagyon mert pénz szűkében vagyok. ... Pedig a múlt héter érkező másik mént is kifizettem a mellényzsebemböl .... — Elhiszem Balázs bátyám, de azért kiírhatjuk még egyszer ... Tiltakozva vágott a szavamba: — Szó se lehet róla! .. . Tudom én mit •csinálok . .. Nem hogy eladnám, hanem harmadikat is veszek ... Az újságot a zsebébe gyűrte és még büszkébben vonult el, mint máskor ... Lóska Lajos II Irodalmi kör Losoncon A Csemadok helyi szervezetének kezdeményezésére irodalmi kör alakult Losoncon. A járás tollforgatóin kívül felkarolja a füleki és rimaszombati járás irodalmárait is. A kör eddig háromszor ülésezett. Harmincöt tagja van, akik közül tizenöt rendszeresen irogat. Elkészült a kör kísérleti munkaterve is. Az ülések két részre tagolódtak: stilisztikai, retorikai, verstani és általános esztétikai ismereteket terjesztő előadásokra, valamint a beadott müvek felolvasására, értékelésére, megvitatására. Már az eddigi összejöveteleken is komoly véleménycsere folyt az irodalmi kör céljáról, mely a következőkben kristályosodott ki: A kör célja nem az, hogy elősegítse az értéktelen müvek burjánzását vagy erővel írókat, költőket neveljen, hanem hogy felkarolja a tehetséges, fejlődőképes fiatalokat. A losonci irodalmi kör tagjai tisztában vannak azzal, hogy A Hét, az Qj Szó, az Űj Ifjúság és a többi lap szerkesztőségét a müvek százai árasztják el. A megalakult vidéki irodalmi körök feladata, hogy megejtsék az első szűrést és az általuk jónak tartott müveket ajánlják közlésre. A kör ülésein az is szóba került, hogy a körök csak akkor tölthetik be hivatásukat, ha a beérkezett írók, költök, illetve az írószövetség segítséget nyújtanak. Lejönnek többször hozzánk előadásokat tartani, meghallgatják és megbírálják a felolvasott müveket. Az irodalmi kör tagjaira buzdítóan hat az is, hogy Kármán József városából indulnak el a vidéki irodalmi élet „csinosodásának" elősegítésére. L. L. 11