A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-18 / 33. szám

Edes any any elvünk Képileg, Elérték végtére tetejét a hegynek; Itt már oly meleg volt, hogy csak éjjel mentek. Lassacskán mehettek; nagy akadály volt ott: Hát a csillagokban a ló meg-megbotlott. Ezt Petőfi mondja a „János vitéz"-ben. Lám, a lónak négy lába van, mégis megbotlik, ha csillagok közt kalandozik! Hát hogyne botlana meg a kétlábú ember, ha csillagkeresésre indul. Mert csakugyan ez történt: csillagokat kerestek, a jövő csillagait, hírességeit, vagy amint mondani szokták: sztárjait. Olyanokat, akik „képileg és hangilag" megfelelnek arra, hogy televíziós bemondók lehessenek. Legalábbis így mondta 1957 július 26-án az a televíziós szakember, aki a vizsgálatot tartotta és e vizsgálat eredményét a rádióba bemondta. Álljunk meg ennél a képileg és hangilag kifejezésnél! Ha nem is értjük meg, mit akartak vele mondani, azt valahogy mégis kiérezzük belőle, hogy a szereplők képét és hangját vizsgálták, szóval a testi külsőséget, az arcot és a hangot. Azt akarták megtudni, megnyerő-e az illetőnek a:f arca, kellemes, behizelgö-e a hangja, ügyesek-e a mozdulatai. Ezt jelentette tehát a képileg és hangilag. A kifejezések alapszava bizonyára a kép és a hang. Mind a kettő régi jó magyar szó. A képi szó már egy kissé gyanús; a kép alapszóhoz az -i képző járult, s így a kifejezés már azt jelenti, hogy képhez tartozó, mint pl. a házi, kerti, iskolai is azt jelenti, hogy valami a házhoz, kerthez, iskolához tartozik. A képi szóra a Nyelvtörténeti Szótár csak egyetlen adatot ismer: képi jel. Ma ezt is így mondanók: képes, átvitt értelmű. A -lag, -leg ragot majd együttesen tárgyaljuk, azért most vizsgáljuk meg a hangi hangilag szót! Ennek a szónak semmi nyoma sincs a régiségben, sőt a mai nyelvhasználatban sem akadunk nyomára. A hangi a képi szóalakhoz hasonló képzés és csak azt jelent-' heti, hogy a hanghoz tartozó. Ilyen szó azonban nincs, nincs is rá semmi szükség, mert hiszen a magyarban a főnévnek is lehet melléknévi szerepe, tehát a főnév a mondatban jelző is lehet. Az aranygyűrű, hollóhajú, jéghideg, kőpad kifejezésben az összetételek főnévi előtagja, tehát az arany, a holló, a jég és a kő főnév és a rákövetkező főnévnek vagy melléknévnek a jelzője. A hang is lehet a mondatban jelző. A szótárakban a hangadó szótól a hangzavarig rengeteg hang- előtagú összetételt találunk, de hangi nincs egyetlenegy sem. Miért mondanók pl. a hanghullámot hangi hullámnak vagy a hanglemezt hangi lemeznek? A hangosfilmet sem mondtuk soha hangi filmnek. Nemesi előnévként is csak egyetlen hasonló szót ismerek, az is így hangzik: hangai. Hangi szavunk tehát nincs, annál kevésbé lehet hangilag szavunk, de nincs képileg sem. Valóságos merénylet az ilyen erőszakolt, senki emberfiától soha nem használt korcsszónak a világba lökése! Saját gyártmány mind a kettő, de irtóztatóan rossz alkotás. A -lag, -leg használatáról A helyes magyarság irányelveiben ezt olvassuk: „Magát a határozóragot nem kifogásolhatjuk, hiszen régi nyelvünkben is gyakran előfordult. Túlságos használata a német -lich (brieflich, schriftlich) hatására terjedt el; az ilyen németes használatát természetesen kerüljük: testileg, lelkileg, írásbelileg, helyesen: testben, lélekben, írásban. — Kerüljük az -ilag, -ileg... végződést! Leginkább az -ó, -ő végű melléknévi igenevek-' hez járul... s ez a használata jó: látszólag, tudvalevőleg, állítólag stb." A nyelvhelyesség kérdéseiben rendkívül alapos, de ebben a tekintetben nálunk egy kissé szigorúbban ítélő Simonyi (Helyes magyarság, 27) jobban megrója a székelyes -lag, -leg ragnak újabb elburjánzását. Azt mondja, hogy a mellékesen ma mellesleg^ a mesterül ma mesterileg, sőt már az időhatározók helyett is az ilyen határozós rag járja: az előbb ma előzőleg, az aztán folytatólag ... lett. Az ő megállapítása szerint ez a nyelvhasználat ellenkezik a legtöbb' magyar nyelvjárás szokásával, s ezért megszorítását igen időszerűnek tartja, különö-i sen azért, mert a hasonló hangzású német -lich mintájára gyártották őket: pillanatnyilag: augenblicklich, utólag: nachträglich, lényegileg: wesentlich. Simonyi több példát is idéz rá, hogyan lehet ezeket az idegenszerűségéket jó magyar kifejezéssel pótolni: átiratilag, végzésileg. táviratilag értesíteni: helyesen: átiratban, végzésben, táviratban értesíteni, törvényszékileg bejegyzett cég, h.: (a törvényszéken) törvényesen bejegyzett cég. De térjünk vissza a mi sajátos képileg, hangilag szavainkhoz! Régibb és újabb nyelJ vészeink éppen ezeket az -ileg, -ilag végű határozós kifejezéseket hibáztatják leghatározottabban, ezek használatát tehát a lehetőség szerint kerüljük! Ezekre a kifogásolt kifejezésekre az alkalmi bemondónak sem lett volna szüksége. Azt mondhatta volna, azt vizsgálták meg, milyen az illetőknek a fellépésük, a megjelenésük, megfelel-e a hangjuk. Otthon, a családi körben bizonyára így is mondta volna a bemondó. Miért mondta tehát másképpen akkor, amikor a rádión közvetítette ? Egyszer már végét kellene vetni annak a téves felfogásnak, hogy valami azért jó, vagy azért rossz, mert egy bizonyos helyen, egy ismert személyiség mondotta vagy írta. Hajlandók vaqyunk bármilyen elkorcsosult kifejezést elfogadni, sót követni, ha pl. budapesti rádióból hallottuk, vagy az ottani lapokban olvastuk. Ez szellemi kiskorúságunknak fájdalmas bizonyítéka. Ami egyszer rossz, rossz marad akkor is, ha bárki mondta, vágy bárki tette is az újságba! Orbán Gábor Nem számítanak az évek. bőrápoló krémek jjjjjqj^ RUGALMASAN, FRISSEN TARTJÁK AZ ARCBŐRT 90%-os—teljesen zsíros krém 70%-os —zsíros éjjeli krém 50%-os—zsíros nappali krém 35%-os — félzsíros nappali krém 25%-os—glicerines száraz krém VÁLASSZA KI AZ ARCBŐRÉNEK LEGJOBBAN MEGFELELŐ KRÉMET! EIIDA csdqzrod a legjobb kozmetikai készítmények védjegye SEVEROtíSKÍ rukOVÉ ZAVODY. N. ÜSTl N LAS McCarthy szelleme újra kísért A minap egy sírkő fényképét láttam az egyik folyóiratban. A sírkön ez a felirat állott: McCarthynak, a legnagyobb hazafinak. Egy ismeretlen amerikai polgár a „super" (legnagyobb) szót „stuper"-ra (ostoba) módosította, és a behúzott „t" még mindig ott ékeskedik a modern boszorkányidézók szellemi atyjának sírkövén. Az említett eset jellemző arra, milyen nagy „népszerűségnek" örvend még halála után is az amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottság (FBI) megteremtője és volt elnöke. McCarthy eszmei fegyverhordozói azonban tovább ápolják a nagy „boss" emlékét és hagyományait, ami újabb áldozatokat követel. Így nemrégen rövid újsághír számolt be arról, hogy William Sherwood amerikai tudós, a híres biokémikus, aki egész életét a rákkutatásnak szentelte, 41 éves korában öngyilkos lett. Mi késztette őt erre a kétségbeesett utolsó tettére? Sherwood ugyanis nem sokkal öngyilkosságának elkövetése előtt idézést kapott az FBI elé, állítólag értékes információk szerzése miatt. Egy hivatalos besúgó ugyanis azt jelentette feljebbvalóinak, hogy Sherwood 1930-ban részt vett egy vitában, melyen kommunisták is jelen voltak. A fiatal tudós tudta, hogy a bizottság elé idézése tudományos munkásságának végét jelenti, s mivel nem volt lelkiereje felvenni a harcot Hitler és McCarthy szellemi utódai ellen, összeroppant és végzett magával. Utolsó szavai ezek voltak: „A bizottság útját kioltott, életek és tönkretett fiatal karriérek jelzik". 10