A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-07 / 27. szám

szóval nevezzük meg."Ha azonban a ma-: gyar szóval nem tudjuk az idegen szó finomabb jelentésárnyalatát kifejezni, vagy ha kort, személyt akarunk ily módon jellemezni, akkor használhatjuk az idegen szót. A szakmai kifejezéseket is jónak kell tartanunk még akkor is, ha idegen, köntösben járnak, vagy ha képzésük ellenkezik a nyelvtan törvényeivel. Jó tehát a korrektor, korrigál, garmond, petit, jó az imaginárius szám kifejezés, jó az egyenlet, ha nincs is egyenel szavunk. Mindig őrizkedjünk a szélsőségektől! Jól mondja a Magyrr nyelvhelyességben Tompa: „Az idegen hatás korlátlan befogadás^ ... felelőtlen nyelvi liberalizmusra vezethet, s megbonthatja nyelvünknek magyar jellegét; az idegen hatás elöl való soviniszta elzárkózás pedig nyelvszegényítésre, mely sokszor még saját nyelvtanunknak a maga lehetőségeiből va'ó ... továbbfejlesztését is gyanakvással nézi, esetleg éppen üldözi" (15. o.). Nyelvhasználat dolgában is általában véve a köznyelvi használatot tartsuk irányadónak! A nyelvtan azt tanítja, hogy a rag befejezi a szót, ragos szóhoz tehát rr.ás szóvégzetet nem szabad tenni. Ezért rosszalljuk az ilyen kifejezéseket: az iskolábóli kitiltás, természetbeni lakás, nagybani eladás. E kifejezések helyett ezt mondhatjuk: az iskolából való kitiltás, hivatali lakás, nagyban való eladás. — Az előtt, mögött, nélkül, közel szavaink határozórapaal végződnek, mégis így beszélünk: a ház előtti-, a ház mögötti kert, meggondolás nélküli cselekvés, a közeli vála.ztások. így mondjuk: kezem-ben, házam-ban, tehát a sző birtokos személyragjához kapcsoljuk a határozói -ben, -ban ragot. Az alatt-a-m, előtt-e-d kifejezésben a -tt határozórag, s ehhez tesszük hozzá a birtokos személyragot. Ez a szószerkezet tehát éppen megfordítottja a keze-m-ben szóalaknak, mert itt a birtokos személyraghoz kapcsolódik a határozórag. Amiben a nyelv megállapodott, azt jónak kell tartanunk, akár egyezik a nyelvtan törvénye'vel, aká • nem. Orbán Gábor Édes anyanyelvünk Nyelv és művelődés A szocialista építés fontos célja a műveltségnek a lehető legszélesebb néprétegekre való kiterjesztése, a műveltség terjesztése pedig csak anyanyelvünk közvetítésével történhet. Ezért tartjuk ma különösen fontosnak anyanyelvünk fejlesztését, s ezért mondja egyik nyelvészünk, Tompa József: „A művelődés szocialista kiterjesztésének és elmélyítésének korában az írás fejlettsége ... fontosabb, mint bármikor volt". Az írás fejlettségén elsősorban stilisztikai jártasságot értünk, de sajnos, ide kell soroznunk a helyesírásban való tájékozottságot is. Azért mondtuk a sajnos szót, mert a helyesírás ismerete magától értetődő dolog, erről nem is volna szabad beszélnünk: de strigis, quae non sunt..., mondja Kálmán király törvénye. A helyesírásbeli fogyatkozásoknak már az iskola alsó tagozatán el kellene tünniük, s akkor ezek a fogyatkozások olyanok lennének, mint Kálmán k;rály boszorkánya: nem létezők. Azonban Kálmán király halála után is voltak boszorkányperek, és szocialista építésünk útját is sokszor gátolta és gátolja a helyesírás elemi dolgaiban való járatlanság. Ezen a hiányon lelkes tanítógárdánknak sürgősen segítenie kell. Helyesírásbeli tudat'anságon nem azt értjük, hogy valaki a tudniuk, kérniük helyett (Helyesírásunk szabálykönyve, 35. §) ezt írja: tudniok, kérniök, vagy az egyenlők, bosszantók helyett egyenlőeket, bosszantóak-at ír. Nyelvművelésünknek egyik jeles munkása, Halász Gyula szerint nem szabad az -ő, с végű igeneveket a ragok és képzők előtt -a, -e, kötőhangzóval megtoldani, mert ezt „sem . nyelvtörténet nem igazolja, sem a jóhangzás nem kívánja". Bár a magyar nyelv egyik legnagyobb szerelmesének és legjobb ismerőjének a nézetét tartalmazzák e soraink, mégsem hibáztathatjuk az említett nyelvalakokat, mert a nyelv jácszi jókedvében teremtette eket az -ú, -ű végű, összetett melléknevek mintájára. így jöttek létre az ilyen kifejezések: egyszerűek, ódivatúak. Ha az -ó, ő végű igenév többese gyakran szerepel módhatározóul, akkor inkább melléknévnek érezzük, s ilyenkor kötőhangzós rag járul hozzá: kiválóan, feltűnően. Persze a „suksük" nyelvhasználatot semmiképpen sem _ engedhetjük meg. A tanítjuk helyett nem szabad a tanítsuk, a szeretjük helyett pedig a szeressük szóalakot használni, mert ezek nem irodalmi alakok, hanem tájnyelviek. Többen érdeklődtek az ún. szakmai szókincs anyagának a használatáról. Ebben a szókincsben igen sok az idegen eredetű, s a mindennapi élet, a szocialista építéssel együttjáró fejlődés és a társadalmi átalakulás is sok új szót teremt. Azt kérdezik, mi a helyes álláspont ebben a tekintetben. Feleletül csak azt mondhatjuk, amit a Helyes magyarság irányelveiben már hangoztattunk: amit jó magyar szóval is ki tudunk fejezni, azt magyarul kell mondanunk. Ezért mondjuk ma a sportpálya tribünjét lelátónak, a diszpécsert munkairányítónak, az agronómust mezőgazdásznak, м aggregát szóról csak a beavatottak tudják, hogy gépszerelvényt jelent, az abszencia szocialista értelme a munkából való kimaradás, a byro pártiroda, a hozrazesot önálló elszámolás, a kapacitás teljesítő képesség. A köznyelvi használat inkább boylert és adminisztrtft ciót mond, pedig jobb volna helyettük a vízmelegítő és az ügyvitel. A reaktornak, protonnak, izotópnak még nincs közismert, jó magyar szava, ezt tehát idegen jíetjcjmiárv imz£snjuej<^ B. LAJOS, DÉTEU: „András választ vár" c. írása egész ügyes, de az ötlet már valamelyik szatirikus lapból ismerős. Nem állítjuk, hogy Ön onnan vette, de az írás szempontjából minden esetre hátrányos. Stilusa elég gondatlan, fektessen több súlyt a kidolgozásra. „A nagy muzsikus szerelme" c. írásában igen sok a teljesen érthetetlen, logikátlan sor, pl.: „ ... Az akkor illatozó keblekben nyilottak a nagy szerelmek..." — ugyanakkor egyes részleteiben teljesen kiforrott a stílusa. Ezt a felemásságot nem teljesen értjük. Jelentkezzék máskor is, hogy jobban megítélhessük. H. L„ HOLIARE: Kedves üdvözleteit köszönjük, mi is viszonozzuk. Dálocskáit sajnos közölni nem tudjuk. Amint tapasztalhatta, lapunkban népdal, vagy műdal terjesztésével nem foglalkozunk. N. L..NEPORADZA: Két szerelmes verse lángoló szívéről tesz tanúságot, de nem felel meg a művészi követelményeknek. Hanyagul, ritmust, rímet félredobva versel, pongyola módon ugyanazt a gondolatot ismételgetve és így unalmassá válik: „Szeretek fájón, égőn és bolondul. Szegény szívem csak teérted bolondul. Tudom, az érzés engem eltemet. Jobban szeretlek mint az éltemet..." íráskészsége van, ha csiszolni fogja, fejlődése bizonyosra vehető. J.J..VIESKA: Reklamált levelét nem kaptuk meg. — Mi papírkosárba csak a rosszindulatú névtelen leveleket dobjuk — szeréncsére ilyen kevés érkezik. Verse nem tartozik a leggyengébbek közé, de egyes részletei sziruposak, erős magyarnóta-hatásról tanúskodnak. „Nem tudnak elfeledni, még most is visszavárlak" „Nincs nappalom, nincs éjszakám — szenvedek" „Mert más szebben súgta a füledbe, hogy szeret". vagy: „Nem bánom, bárki mit beszél, Kebledre hajtom bús fejem, Súgok-búgok, mint a lanyha szél, Szerelmet vallok neked — kedvesem." Olvasson sokat és próbálkozzék eredetibb formával. A. L„ DOMÁSA: Értelmes, kerek gondolatait nem tudja megfelelő tetszetős formába öltöztetni. Ver

secskéi így suták, prózaiak. „Szerelmi vallomás" c. verse valószerűtlen. Nem a nyelv neveli az embert, hanem megfordítva, az ember műveli a nyelvet. Mondanivalóját mindig fegyelmezze. Tanuljon költészetünk nagyjaitól. BULLA LAJOS, DOBROHOST: Levelére anyagtorlódás miatt csak késve válaszolhatunk. Az „A Hét"-nek adott gyakorlati tanácsokat szívesen fogadjuk és a Csemadok rovatban szükség szerint alkalmazzuk. Régi és új költök életének és müveinek ismertetése időszerűséghez kötött feladat, amelyet számon tartunk. Üdvözöljük. A. F., N ADASD: Ha elszomo-Ótjuk is, meg kell írnunk, hogy versei bizony nem felelnek meg. Kezdetlegesek, gyerekesek és magyartalanok. „Tizenkét évnek az elmúltával Mint katona kerültem oda. Láttam akkor folyt harcnak a tervét És láttam a sok tömeg sírukat." — írja .,Láttam Duklát" c. versében. Beláthatja — ez nincs magyarul. Csiszolnia kell magyar nyelvtudását, ha írni akar. 14