A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-07 / 27. szám

Lőrincz Gyula vitafelszólalása a Szlovák Nemzeti Front ülésén Pavol David elvtárs, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának ülésén június 24-én tartott beszámolójához, amely napilapjainkban megjelent, Lörincz Gyula, a Csemadok elnöke az alábbiakat mondta: David elvtárs beszámolójában részletesen foglalkozott a Szlovák Nemzeti Front feladatával, a jelenlegi politikai helyzettel, így mindnyájunk számára, a Nemzeti Front minden tagja számára világos, mi a teendőnk a legközelebbi időszakban. Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa, valamint Csehszlovákia Kommunista Pártja Közpoti Bizottságának június 13-án megtartott ülése és pia, itt x a Szlovák Nemzeti Front ismételten, behatóan foglalkozik az ideológiai munka egyes időszerű kérdéseivel. Még nemrégen riadóztattuk tiltakozásra hazánk lakosságát Nyugat-Németország újrafelfegy vérzésé ellen. Annak ellenére, hogy Nyugat-Németország legközvetlenebb szomszédunk, s elsősorban minket fenyeget Nyugat-Németország újrafelfegyverkezése, tiltakozásunkkal nem álltunk egyedül, velünk envütt tiltakoztak a világ békeszerető népei, a szocializmus tábora, élén a Szovjetunióval. Minden tiltakozás ellenére ma megállapítjuk, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése már befejezett tény, az újrafelfegyverzés elleni harc, tiltakozás tehát ma már nem időszerű. Felvetődik a kérdés, vajon a beállott helyzet a békeharc vereségét jelenti-e? Mi riadó' tattunk, figyelmeztettünk! Mi megpróbáltuk felrázni a világ lelkiismeretét, mert világosan láttuk, hogy az imperialisták mire készülnek Nyugat-Németországban. Ez nem jelenti azt, hogy a mór megtette kötelességét, a mór mehet. Mi nem szenvedtünk vereséget, s a béke győzedelmes fegyverét soha nem dobjuk el. Megállapítjuk azonban, hogy a világ lelkiismerete a világ egyik részén alszik. Megvolt rá minden előfeltétel, hogy tavaly októberben felébredjen. Egy újabb világháború kísérletének ágyúi elég hangosan dörögtek Egyiptomban és a magyar ellenforradalomban. Nagyon mély álomban kellett aludnia annak, aki erre nem ébredt fel és nem látta ebben az újabb Szarajevót. Örömmel kell megállapítanunk, hogy Csehszlovákia dolgozó népe ezekben a provokációkban felfedezte az új Szarajevót, józan és egységes maradt és ez a mi elvitathatatlan győzelmünk, nem pedig vereségünk. Csehszlovákia dolgozó népe a közvetlen szomszédunkban lezajlott októberi ellenforradalom idején becsülettel megállta helyét nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül. Megállták a helyüket a csehszlovákiai magyar dolgozók is. Ez azt jelenti — és csak a vak nem látja, — hogy a felszabadulásunk óta eltek 12 év alatt Csehszlovákia dolgozó népe olyan magas ideológiai fejlődésen ment keresztül, hogy ma már nem lehet megtéveszteni sem Szarajevóval, sem müncheni egyezménnyel, sem magyarc-szág! ellenforradalmi puccsal. A mi ellenségeinknek tudomásul kell venniök egyet, hogy 1957 már nem 1938, hogy dolgozóink világszemlélete 1957-ben a szocializmus világszemlélete, a béke világszemlélete, amelyre jövőnket, hazánk békéjét építeni lehet. Erős fegyverünk a világnézeti egység, az ideológiai egység, mely megmutatkozott a legkritikusabb októberi napokban is. Ezt próbálják most különböző revizionista nézetek hirdetésével, propagálásával megbontani. Az imperialistáknak jó tapasztalataik vannak ezen a téren a múltból. 1938-ban, el kell ismerni, nem kis eredményt értek el ezzel a volt burzsoá Csehszlovák Köztársaságban. Akkor sikerült éket verni lakosságunk közé a nacionalizmus különböző jelszavaival; a szocializmus eszméivel szemben elhintették a nemzeti szocializmus fogalmát, amely a fasizmusban kötött ki. Ezek az urak ma megfeledkeznek egyről. Akkor nem a Nemzeti Front kormánya döntött az ország sorsáról és a kommunista párt vezető szerepe nem volt biztosítva úgy, mint ma. Nem szabad elfelejteni, hogy ma proletárdiktatúra van ebben az országban é nem burzsoá demokrácia. Mi örülünk ennek, annak ellenére, hogy néhány ingatag elem ezt a szemükre hányjál demokratizálódást követel, de vajon kinek a számár-.? Mi nem vagyunk a demokrácia ellenségei, sőt egyik fontos célkitűzésűnk a demokratizálódás állandó elmélyítése. Meg kell őszintén mondanom azt is, hogy régóta érthetetlen előttem, hogy az értelmiség egyes képviselői, sajnos még írók és művészek között is akadnak, akiknek még ez nem egészen természetes, akik számára állandó vitát képez például a demokrácia kérdése. A harmincas években 1935-ben vagy 1936-ban Ilja Erenburg, a neves szovjet író előadást tartott Bratislavában, majd az előadás után szűkebb körben írók és művészek között ugyancsak, felvétődött a demokrácia kérdése. Közülük az értelmiség egyik tagja azt mondta a szovjet írónak, hogy nálunk — értve a burzsoá Csehszlovák Köztársaságot — demokrácia van míg a Szovjetunióban nem lehet demokrácia, mert hiszen a proletárdiktatúra nem egyeztethető össze a demokrácia fogalmával. Ilja Erenburg megkérdezte, hogy miben nyilvánul meg nálunk a demokrácia. Az értelmiség eme ingadozó tagj? önérzetesen válaszolta, hogy megszüntették például a grófi, bárói -angot, címet stb. Ilja Erenburg nagyon talpraesetten válaszolt. A következőket mondta: Ezt a Szovjetunióban tényleg nem csinálták meg, ott a bárói, grófi, sőt a hercegi címet is viselheti bárki, azonban elvettük a hercegek vagyonát, a grófok birtokait, a bárók gyárait, ez ma a dolgozók vagyona, a dolgozók tulajdona. Ha ez a demokrácia fokmérője, gondokozzanak rajta, melyik a mélyebb demokrácia, melyik a valóságos demokrácia, mert azt hiszem, itt valóban lényeges különbség van a mi demokráciánk között. Én akkor ezt megértettem és azt hiszem, velem együtt mindnyájan megértették, még az az ingadozó is elismerte, hogy ez lényeges különbség, és Itogy a vita a Szovjetunió javára dőlt eí, s jó volna, ha azok akik ma a demokratizálódást emlegetik, elgondolkodnának efölött. Ha emlegetjük a szovjet tapasztalatokat, mint követendő példát, úgy ezen a téren is tanultunk, mert ez jó példa volt számunkra: a demokrati álódas ott kezdődik a dolgozok számára, ahol a termelőeszközökkel ók rendelkeznek. A revizionisták sokat perálnak a nemzeti kommunizmus fogalmával. A f .siszták a szocializmus helyett nemzeti szocializmust emlegetnek. Ma a kommunizmus helyett nemzet' kommunizmust hirdetnek. Öngyilkosság lenne, ha a csehszlovákiai magyar dolgozók nem ítélnék el ezt a revizionista, antikommunista jelszót, amely a proletár nemzetköziség eszméjének a megcsúfolása, hiszen létkérdés számunkra a proletár nemzetköziség eszméje, amely a marx-Ienini, egyetlen helyes nemzetiségi politika alapköve. Ennek köszönhetjük, hogy ma a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság egyenrangú polgárai vagyunk. Ennek köszönhetjük, hogy mind politikai, mind gazdasági téren egyenlő jogainak és kötelességeink vannak hazánk bármely nemzetiségű polgárával. Ennek köszönhetjük, hogy a csehszlovákiai magyar dolgo 4 fejlődéséről kormányunk gondoskodik, hogy míg a München előtti Csehszlovák Köztársaságban, Szlovákia és Kárpátukrajna területét is beleértve, csa'.c 17 polgári és 17 érettségivel végződő magyar iskola volt, addig ma csak Szlovákia területén 120 magyar nemzeti iskola mellett 440 nyolcosztályos középiskola, 31 érettségivel végződő általános műveltséget nyújtó és különböző szakiskola, valamint a szlovák pedagógiai főiskola mellett működő magyar tagozat létezik. Az említett iskolákon kívül még 17 magyarnyelvű mezőgazdasági iskola nyújt művelődési lehetőséget a csehszlovákiai magyar dolgozóknak. A csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális felemelkedésének és kulturális igényének jele az is, hogy a komáromi Magyar Területi Színház látogatottsági tervét magasan túlteljesíti, az érdeklődést kielégíteni mégsem tudja. Kelet-Szlovákiába alig jut el és a kelet-szlovákiai magyar dolgozók, különösen a rozsnyói bányászok többszöri kérése, kívánsága az, hogy a Magyar Falujáró Színház a komáromi Magyar Területi Színházhoz csatolva mint gazdasági egység és fiókszínház telepedjék le Kelet-Szlovákiában. Ebben kérjük a Szlovák Nemzeti Front támogatását. Említettem, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók abszolút többsége a kritikus októberi napokban megállta helyét, bebizonyították, hogy szeretik hazájukat, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságot, hogy jó hazafiak. Hiba volna azonban nem látni az érem másik oldalát, hogy akadtax eddig megbújt osztályidegen elemek. akik a magyar ellenforradalom alatt felbátorodtak és igyekeztek zavart kelteni, ha eredménytelenül is, a csehszlovákiai maayar dolgozók között. Kétségtelenek eddig elért eredményeink a csehszlovákiai magyar dolgozók gondolkodásának átformálása terén. Sokat tanultunk tőlük és igyekeztünk tanítani őket. Pártunktól, Csehszlovákia Kommunista Pártjától ezen a téren sok segítséget kaptunk. Szükséges, hogy ezen az úton tovább haladva folytassuk, elmélyítsük ezt a munkánkat, a Csemadok munkáját és mint a Nemzeti Front becsületes tagja a ránk váró feladatot még fokozottabb lelkesedéssel hajtsuk végre, hogy hazánk dolgozó népe a szocializmus útján még egységesebb legyen, tekintet nélkül a nemzetiségre. A komoly pillanatokban — ahogy a szlovák értelmiség ankétjában napjainkat megjelölte — éberen őrködünk a proletár nemzetköziség eszméje fölött, a szocialista hazafiság eszméje, a béke ügye fölött: csehek, szlovákok, ukránok és magyarok, hazánk minden nemzetiségű becsületes polgára. 15