A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-01 / 35. szám

Az új tanév küszöbén — az elmúlt tanévről Kiröppent innen sok diák, elárvultak a ceruzák, üresen kong a léptem, csak a poros padokat nézem és találgatom, hogy hol ki ült. Vidám csicsergő madarak, jól növeszt ettük -e szárnyukat? Vércsék lesznek, vagy gerlicék? Csak szárnyukat ne tépje szét valami zord vihar. így írt a tanító-költő, Fecső Pál az iskolai év végéről. S valóbari az igazi tanító így is érez. Az iskolai év vége a jól végzett munka utáni boldog érzést, a megérdemelt pihenés örömét jelenti, de ott érezzük szívünkben a búcsú bánatát ís. És amikor az ünnepélyes keretek közt lezajló bizonyítványosztásnál tanítóink azt kutatják tanítványaik szemében, a lélek, az értelem tükrében, mennyit nőttek azok az elmúlt tíz hónap alatt szellemben, tudásban és emberségben, csakugyan felmerül bennünk a kérdés: „jól növesztettük-e szárnyukat?" Az 1956—57-es év iskolapolitikánk új irányának sikeres éve volt, melynek eredményei — a záró- és az érettségi vizsgák — az elmúlt évekkel szemben kétségtelenül nagy fejlődést mutattak. Már ritkábban találkoztunk formális tudással, verbális, szilánkokra feldarabolt, ismereteket szajkózó fiatalokkal, ami az elmúlt tíz év iskolai gyakorlatában sajnos gyakori tünetnek számított. A hiba oka (a tantervek túlzsúfoltsága, a tankönyvek és tanmenetek hiányosságai mellett) a tanítás módszerében is kereshető. Voltak tanítók, akik kizárólag a reájuk 'hízott tananyag feldolgozásával törődtek, és csupán az eléjük szabott tanítási feladatot igyekeztek á lehető legjobban megoldani. Ezek a tanítók nem néztek sem jobbra, sem balra, ök nem kívánták zavarni mások köreit, viszont ugyanúgy nem szerették, ha az övékét megzavarták. Ilyenképpen előfordulhatott, hogy az első tanítási órán tanító pedagógus nem tudta, hogy a következő órán mit és hogyan fog tanítani. Ennek következménye pedig az volt. hogy sok esetben nenl tudást közvetítettek a tanítók a tanulókkal. hanem ismereteket. Márpedig az általános műveltséget nyújtó iskolában nem egymással össze nem függő, szilánkokra feldarabolt ismereteket, hanem általános tudást, vagy mint az iskola elnevezése is mondja, általános műveltséget kell nyúitani. Természetesen a tudományok mai fellettséae mellett nehezen képzelhető el olyan encikloDed'kus elme. mely az öszszes ismereteket ésszel felölelheti. De itt nem is erről van szó, hanem arról, amit összefő—tudásnak nevezhetünk. Mert á közSnfskolánalc elsősorban helves gondolkodásra keji nevelnie. Áz Iskola minden tanutóiának' eav blzonvos szellemi (értelmi és érzelmft látókört keli nvűitanl mely meoadla annale a lehetősénét. hogy a körüllötte fo'--' esemé_nve!:et felfoghassa. azt a mai? és á társadalom javára felhasználhassa. A múltban sok esetben az általános műveltséget ^nvújt3_ isicoláinkban nem ez történt^ avaícran hallottunk я vizsgákon és äz életben is a fiatalok száiáhól szajkózni az ismeretet? __ különböző felo/oteibol széteső ismereteket. melyet, azonban eleven szetlemMcanncs nem kötött ö««*» műveltsényé Az itvan tudás rö"M e'er." és az eredménye, hogy Sgen sok esetben az érettségi bizonyítvány bizony nem bizonyította a múltban a műveltséget. Az 1956—57-es iskolai év fokozott, rendszeres harcot indított a tanításnak ezen rákfenéje ellen. A gyógyír: az általános műveltséget nyújtó iskolák politechnizálása és az esztétikai nevelés új értelmezése és érvényesítése. Mert a manapság olyan sokat emlegetett politechnikai képzésen elsősorban: túl a természettudományos és a technikai ismereteken annak a meglátását értjük, hogy ezek az életben, a modern iparban és mezőgazdaságban milyen alkamazást nyernek. Tehát a politechnikai nevelés jelenti a reáliák (matematika, fizika, geometria, földrajz, biológia stb...) szintézisét is. És csak másodsorban jelenti a tanulók kézügyességének, az anyagokkal és szerszámokkal valr bánnitudásnak a készségét, ügyességét. Az ilyen képzés bevezetésének szükségessége vitán felüli, és jelenti a régi és az új iskola közti leaelhatárolőbb változást. Jelenti az életnek és az iskolának szoros együttműködését, a tanulóknak nvújtott, ismereteket összefogó, eleven szellemi erőt Természetesen a politechnikai képzés eredményes bevezetésének feltétele az iskolák ilyen irányú felszerelése és a tanítók képzése. Ez azonban nem egy év feladata, hanem az elkövetkező évtizedek iskolapolitikájának programja. És éppen az elmúlt iskolai év jelentette a tervszerű, a céltmutató, a pontos irányt jelző kezdetet az iskola politechnizálása terén. Nagy jelentőségű tény, hogy az elmúlt iskolai évben bevezették a kézimunka tanítását az 1.—3. osztályokban. A 6. és a 9. osztályban pedig egy új gyakorlati tantárgyat vezettek be, melynek keretében a tanulók a termelés két fő ágának: a gépiparnak és a mezőgazdaságnak az alapismereteit sajátították el. Az elkövetkező két iskolai évben a szocialista iparunk fejlettsége által megkövetelt új tantárgyaknak a rendszere az első évfolyamtól a tizenegyedik osztályig átfogja majd a tanítást. Az alsó fokon a kézügyességet fejleszti majd, míg a 6—11. évfolyamokban a termelés négy fö ágában: a gép- és vegyipar, a mezőgazdasági és az elektromos ipar problémáiban teszi otthonossá az ifjúságot és nevel ezáltal az iskola a való életre. Az új tantárgyak bevezetésének látható eredménye főleg az 1—3. osztályokban mutatkozott, ahol a tanulók boldogan, egymással versenyezve fúrtak-faragtak, kézimunkáztak. Jelen voltam Pozsony második körzete iskoláinak pedagógiai kiállításán, ahol a gyermekek munkát csakugyan csodálatra méltó ké~"—ess égről, szorgalomról tanúskodtak. Égy idősebb hölgy, akivel á kiállításon voltam, hozzámfordult és kételkedését fejezte ki: ezi nem csinálták 8—9 éves gyerekek. Szerencsétlenségünkre eléa hangosan ejtette eí kételkedő szávait és a következő pillanatban már meg is kaptuk rá a választ _eav barna kisdiáktól: „Néni. ez nem itlfk. Ezt a kosarat a ml osztálvunkból kovács Jolán készítette. T»«ék elolvasni, ött van a neve is. meg a dátum is, hogy mikor csináltuk. Az osztályban mindnyájan fontunk kosarat, de Jolié volta leoszebß. iav hát az övét hoztuk el a. kiállításra. Néni, mi nem csalunk!" Á „szóváltásra" figyelmes iett a járási Pedaaóaiai Központ vezetője, Gürtler Jolán is, aki szintén igazolta a büszke kisfiú igazát. < г Ä felsőbb évfolyamok tanulói részére nagy jelentőségűek voltak a tanulmányi kirándulások, melynek keretében egy-egy üzem termelését ismerték meg a tanulók és kaptak ezáltal betekintést az életbe. Pontos statisztikai aaatok nem állnak rendelkezésemre, de a pozsonyi „Turista" állítása szerint több mint kétszer annyi tanulmányi kirándulást szerveztek ebben az iskolai évben, mint tavaly. S ha mindezek az eredmények még nem is jelentik a politechnikai képzés valamilyen magas fokát, büszkén állapíthatjuk meg. hogy az elmúlt iskolai év új irányt jelez, biztosan mutatja a célt. Az elmúlt iskolai év azonban nemcsak a politechnikai neveié' terén - hozott sok, új sikert, eredményt. Az Iskolai Közlöny 1956. augusztus 15-én megjelent számának évnyitó rendelete új színnel gazdagította e „műfaj" irodalmát. Az új szín — az esztétikai nevelés fontosságának hangsúlyozása — valóban színt jelent az iskola életében. Mert esztétikai nevelés nélkül az iskola csupán ceruzarajza a szivárvány minden színében pompázó őszi tájnak. És az 56—57-es iskolai év az esztétikai nevelés terén is úttörő év volt. Ezen a téren még igen sok a tennivaló. Az első feladat, elméletben tisztázni a szocialista iskola esztétikai nevelését, mely minőségileg mást jelent a régi iskolák szimpla esztétizálása, kultúr- és szellemtörténészkedésével szemben. Maga az a téoy, hoqy ma már semmilyen Iskola teljes áttekintést nem nyújthat, a tanítás új feladatok elé állítja a pedagógusokat. Konkréten pl. ez azt jelenti, hoqy nem a régi értelemben vett irodalomtörténetet, és főleg nem „faktorarafiát" kell tanítani, hanem beleönteni tanulóink szivébe a Szép és Jó iránti rajongást Kezükbe adni az irodalmi. a zenei, a képzőművészeti alkotásokat megnyitó, értésüket könnyítő — egy egész életre szóló kincset — aranykulcsot, nem Dediq egy-két évre szóló bebiflázott lexikális tudást. Az esztétikai művészetszemléleti nevelés a ráébresztés módszerét (induktív-módszer! kell. hogy alkalmazza, mely az eoves társadalmi formákat jellemző művészi alkotásokból, azok részletes elemzéséből indul ki. maid a művész emberi sorsának, harcainak, társadalomban betöltött helyének bemutatásával vezet el a társadalmi tudathoz, s világít rá 'az alanra: a lét kérdőéire. Tehát a szocialista iskola esztétizálása nem marad meg csupán á ..szén keresése" felületén, de bizonyítani kivárna, hoov az adott társadalom alaDián az adott művészeti alkotás induktív elemzéséből menbizhat.őan к' lo

het feiten?. JTehát ár etik'um és az esztétikum szoros kaocsolatban van envmással. Á régi iskola env-eav művészi műelemzését ritkasáo számha menő szemléltetésként alkalmazta a száraz h'odalorrúo zene-, kéozőművészet-történet illusztrálására. X ma iskoláiénál« esztétikai művészetszemléleti nevelése, nem illusztráció banern emnerformáló. jéleír művelő szellem ánoló erő. meív á tanniőlc ízlését fet'esztl s erről oedío az iskola nem mondlíat_íe. Az ilven esztétikai nevelés nondolkodásra késztet, mert meokövotelt я történeti, irodaimi. zenei és kénzóművészeti ismeretei« Icanesolását. Tehát — uovanűnv mint. äjtolitech'ni-17ai nevelés, meív a reális todománvok kao-ÖSA. áz esztétikai nevelés ipleotf a bnmánus t"őr,mánvel7 c-,iv,fé-isét, szellemi összegezését, elev&n kapcsát. 14