A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-01 / 35. szám

A? én síromnál Az én síromnál senki se sírjon, inkább nevessen jó nagyot s emígy szóljon: Derék barát volt, de most megcsalt és itthagyott. Kérkedett, hogy mily szerencsés, hogy vígan él és gondtalan, Megvéd, ha bántana az élet, a bátornak hatalma van. Az esetteket emelgette, — neki fájdalma sose volt — n'!:i firkált néhány dalocskát, mikor magában kóborolt. Elvette terhem s б cipelte s kacagott, hogy könnyű vinni. S most se szó, se beszéd itthagyott. Hát lehet egy asszonynak hinni? SIMKÖ MARGIT SZOBOR Ezt én láthatom így csak, más soha: a fény játékát bronz hajad felett, s nyakad körül, mely álmok vánkosa, nyakad körül, mely lüktet és meleg. Kezem nyomán éled a holt anyag, mint harmatcsepp alatt a rózsaláng, s a kö felölti gyors vésőm alatt tested kígyózó, karcsú vonalát. Remegő ujjam át meg átoson ájult aranyban fürdő bőrödön, meh' úgy ragyog, mint rőt lombsátoron az őszi nap, ha halkan átköszön. Két álmos melled gömbölyítem én, vállad formálom, meztelen karod, s hónod kelyhének árnyas rejtekén a felcsillanó •könnyű harmatot. Opálos, löngyös villanásaid, bársonyos combod fénylő hajlatát, s csípőd körül, mely hűvös és vakít, lehullt ruháid kósza illatát. Márványba vésem érverésedet, rebbenő pillád, bágyadt mosolyod, s a szót, amely még hozzám sem érhetett, s ajkad nedves ívén elhallgatott. Es eltűnődöm, vajon érzed-e a kínt, amely komor szívembe rág, hogy félrecsúszhat vésőm vak hegye, s márvány helyett élő szívedbe vág. RÄCZ OLIVÉR Hová, merre? A lábam lépne, a vágyam vinne, Engedj utamra mező. Szikince. Kis falum, szívem ne fogd oly nagyon, S te akácos, ott a domboldalon, Ne susogj oly marasztalón felém, Vágyaim után hadd mehessek én..-. De hová, merre, s ki nyújtja kezét, Ki fogja fel bús szemem tekintetét, S ki ölel meg, ha innét elmegyek, Kedves, náladnál lesz-e kedvesebb? Az út pora is — tudom — itt szeret, Szürkére fest bár, de el nem temet. Hová, merre hát? — Vágyam, most felelj, A biztos nyomra még e percbe' lelj, Mert fut az idő, s kialszik a vágy, S újabb lépésre fáradt lesz a láb. Percekre órák, órákra napok Futnak el és én, jaj ittmardok .., — így készültem rég, s így maradtam itt. Pihenem az út fáradalmait, Amit a vágy tett hosszú éveken A földön és a föld felett velem. A vágy ma 'assan elhunyó parázs, A vágy: a falu, — az ittmaradás! CSONTOS VILMOS Az esztétikai nevelés a Szép észrevevésére, a Szép igényére, a Szép létrehozására való nevelés, annak érdekében, hogy az emberek észrevegyék a körülöttük sokféle formában megjelenő szépet; majd kívánják, igényeljék azt, hogy minden, ami körülveszi őket, a maga módján szép legyen. Vé-ül j-ra is törekedjenek, hogy maguk teremtsék azt meg: tegyék széppé mindazt, ami őket körülveszi — az életet. A politechnikai nevelés az életre, az esztétikai nevelés pedig ennek az életnek a megszépítésére nevel. így lesz teljes a szocialista iskola munkája, mely a jövő generációját a megszépítendő életre készíti elő. A megszépített élet pedig a boldogság alapkritériuma. A tanító-költő év végi versében így fogalmazta meg ezt a gondolatot: Elrepültek, messze mentek, a szellővel, ha üzennek, lenyen vidám az üzenet, hogy boldogok a gyerekek, mert erősek a szárnyaik. Hogy csakugyan boldogok legyenek a gyerekek, sok-sok adósságunkat kell lerónunk az esztétikai nevelés terén. Az iskolapolitika új iránya azzal orvosolta a bajt, hogy az 1956—57-es iskolai évben emelte a képzőművészeti nevelés óraszámát és bevezette a 9.—11. évfolyamokban á nem kötelező zenei nevelést. „Mester a műhely lelke", mondja a közmondás s ez az iskolai munkára is vonatkozik. Azonban tanítóságunk egy része — sajnos — nem használta ki az adott lehetőséqeket a nevelés e fontos területén. Legalábbis erről tanúskodtak a záró- és az érettségi vizsgákon elhangzott feleletek а humánus tantárgyakból. (De ezt bizonyították a járási, kerületi szavalóversenyek is és főleg a pozsonyi kerületi, és az országos szavalóverseny szavalatai.) Sok esetben a vizsgák csupán arról kerestek tájékozódást, hogy mennyi a tanulók ismerete az egyes tantárgyak körében, de arra már nem terjeszkedtek ki, hogy az ismeretek mennyire képezik a tanulók értelmének eleven tartalmát, mennyire fejlesztik a tanulók értelmi képességeit. Az ilyen mechanikusan értelmezett vizsgák nem a tanulók észbeli fejlettséqét kutatják, hanem csupán emlékezőtehetségét. Pediq egy kevés lélektani ismeret mellett könynyen belátjuk, hogy az ilyen vizsgák az emlékezőtehetség nek mértékét csak bizony megszorítással adhatják meg. Az általános műveltséget nyújtó iskola vizsgáin tehát elsősorban az összefüggő tudást, a történelem, az irodalmi-, zenei-, művészi alkotások ismeretét és szeretetét, az értelmi képességek fejlettségét, az életre való felkészültségét, egyszóval: az általános műveltséqét kell a tanulótól megkövetelni a humánus tudományok köréből, nem pediq összefügaés nélkül а szilánkokra feldarabolt, részletismereteket. Minden év véqe eovben egy új elejét is jelenti. Ezért már most. az erőovűjtés elején ke'l meakezdenie minden tanítónak., az elmúlt év tapasztalatait felhasználva, a készülődést az elkövetkező iskolai évre. Az erőgvűités sok formáia — a tervszerűen előkészített jő nihenés. az új módszertani műveli, tantervek, tankönvvek tanulmányozása, exkurziókon és kurzusokon való részvétel a biztosítéka, hogy a még meglévő hiányosságok az elkövetkező években likvidálódnak. Az 1956—57-es iskolai év tapasztalatai arra köteleznek minden pedagógust, hogy munkánkban fel kell számolnunk a hűvös objekti izmust, a személytelen közönyt, á hivatalos értekező stílust, amely következtében sokszor azt a legegyszerűbb, de egyben legfontosabb tényt sem lehet megállapítani, hogy á tanító magyar nyelvet, irodalmat, hazánk földrajzát tanítva, édes anyanyelvét, saját nemzetének irodalmát, szeretett szülőföldjének tájait oktatja. Semmiképpen sem akarom ezzel a régi, hangos álpátosszal teli, állandó extátikus lelkesedést kiváló tanítói munkát dicsérni. Nem! Takarékoskodjunk a nagy szavakkal, de ne fukarkodjunk velük Наград on módjára, mert — és azt hiszem, hogy ez a nevelési munka egyik sarkalatos tétele, — á ténveket mindig a megfelelő jelzőknek kell kísérniök. Ez a feltétele a tudományos világnézet megalapozásának, az erkölcsös maoatartás kialakításának és az emberség telies kibontakozásának, tehát az ideológiai nevelésnek is. Az elmúlt iskolai év a szocialista iskola tudatos, tervszerű kiénítésének első évét, kezdetét jelentette. Mint minden líezdft, ez is nehéz volt, de reményteljes ered-' ménveket szült. S ezért tanítóinknak Kónya Lajos szavaival mondunk köszönetet: б maavető te vagy, hullasd termékeny szívünkbe szavad! Taníts, neveli! Hatalmas szenvedély lobogjon benned, — s győzni fogsz, ne félj! MOZS1 FERENC 15