A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-07 / 27. szám

giztek, amint az az 1885. évi érettségi vizsgálatokról szóló kimutatás negyedik és huszadik sorszám alatti bejegyzéséből kitűnik. (1. sz. fotokópia) A bejegyzésből megállapítható, bogy a nyolc esztendő során Benczúr is, akárcsak Makovicky kénytelen többször iskolát változtatni, s mindketten középiskolai tanulmányaik végső szakaszát végzik csak Sopronban. Ezekben az esztendőkben az egyre erősbödő nacionalista nyomás következtében a szlovák nemzetiségű diákok helyzete mindinkább nehezebbé válik s ez készteti őket arra, hogy helyváltozással próbáljanak szerencsét. Természetesen ez a tény a tanulmányi előmenetelre nincs a legkedvezőbb hatással, ami megmutatkozik Berczur osztályzatain, de főleg Makovicky kalkulusain. A soproni iskola évkönyvének bejegyzései ennek ellenére arról tanúskodnak, Rogy Benczúrt, az „újonc" öregdiákot itt a tanári kar kedvelte és értékelte. Az 1884—1885. iskolai évben kétszer is ösztöndíjra javasolják, ezt igazolják a kerületi főtanoda tanári értekezleteinek jegyzökönyvében eszközölt bejegyzések is. így az 1885. március 19-i ülés jegyzőkönyvében a következő olvasható: „Határozá a tanári kar, hogy a Thirring Lajos díjpénzre pedig Stadler Lajosné asszonyságnak Nagy György és Benczúr Mátyás VIII. osztályú tanulókat kell az ezen díjpénzen való részvételre javaslatba hozni." Az igazság és a rend kedvéért itt meg kell jegyezni, hogy Benczúr Mátyás e stipendiumtól elesett, mert egy későbbi bejegyzés arról ad számot, hogy Stadler Lajosné „asszonyság" szíve -'nkább Nagy György felé hajlott. Ám két további bejegyzés már arra enged következtetni, hogy Benczúrt később nem kerülte el a szerencse. Idézet a soproni kerületi főtanoda tanári kara 1885. március 16-i ülésének jegyzőkönyvéből. „Jelenti az igazgató, hogy a Roth-Teleki féle díjoénz elnyeréséért ez évben 24 tanuló ifjú folyamodott, akik közül 8 ifjú, mint már múlt évben is díjpénzes és ajánlatra méltó tanuló, az ezen díjpénzen való újabb részeltetésért javaslatba hozatik. Az új folyamodók pedig a díjpénzosztó egyetemes bizottságnak következő sorozatban ajánlatnak ú. m. .... Benczúr Mátyás érdem szerint ötödik helyen, szegénység szerint harmadik helyen." Az 1885. júniusi 1-i ülés jegyzőkönyvéből: „Müllner igazgató úr beterjeszti a díjpénzosztó választmánynak hivatalos átiratát azon értesítéssel, miszerint ezen tanévben főtanodánknak következő tíz tanuiója részeltetett a Roth-Teleki féle díjpénzben egyenként 39 ft 50 kr-jával ú. í ... .és Benczúr Mátyás VIII. oszt. tanuló." Ez utóbbi hejegyzés tehát azt igazolja, hogy Benczúr Mátyás 24 folyamodó közül a tíz jutalomban részesült közé jutott. U röhle Jenő könyvtáras jóvoltából további értékes dokumentumok birtokába jutottunk. így Benczúr és Makovicky osztályának érettségi tablójához. Martin Kukucin már ebben a korban is szakállt viselt s ha idős korában készült fényképeit összevetjük a fiatal Benczúr fényképével megállapíthatjuk, hogy öreg napjait jellemző, mosolygós szemei már fiatalkori arcát is jellemezték. (A tabló legfelső sorában jobbról a második Dusán Makovicky, a harmadik Martin Kukucin.) A feltárt anyag között van ezenkívül még az 1885. évi érettségi irataihoz mellékelt statisztikai kimutatás, amit az érdekeltek saját maguk állí tottak ki magukról, tehát a: itt facsimilében közölt irat eredetijén Kukucin és Makovick; sajátkezű bejegyzése olvasható E szerint Kukucin az osztály legidősebb növendéke volt mert míg a végzős növendékei túlnyomó többsége 19—20 éves ő már a 25 éven túl volt. E bejegyzésből kitűnik hogy a gimnázium negyedik és ötödik osztálya között hat esztendős kiesés volt. 1875-ben fejezte be Besztercebányán a negyedik osztályt s csak 1881-ben folytathatta Kézsmárkon az ötödik osztályt,' ahol három évfolyamot végzett s csak az utolsó esztendőt töltötte Sopronban. Makovicky Dusán sajátkezű bejegyzéséből kitűnik, hogy az érettségi esztendejében a későbbi nagyhírű orvos nem gondolt arra, hogy tanulmányait tovább folytassa, leendő életpályául ekkor még a kereskedői — tehát édesapja szakmáját jelölte meg. Pröhle legutóbb hozzám intézett levelében Benczúr és Makovicky soproni tartózkodásával kapcsolatos további kérdéseimre értékes felvilágosításokkal szolgál. „Legyen szabad hangot adnom kérésünknek is: szeretnénk könyvtárunkban iskolánk volt diákjainak műveit 'összegyűjteni. Ha anyagi kereteink megvolnának, most megrendelnénk Kukucin müveinek 27 kötetes kiadását. Ez persze erősen meghaladja lehetőségeinket, ezért ha lehetséges, nagyon örülnénk, ha megkaphatnánk valamit műveiből, vagy a rá vonatkozó irodalomból, akár, —: ha van magyarul, akár szlovákul, ez utóbbi nyelven is volna olvasója, nem maradna pusztán „kegyeleti tárgy". Természetesen nagyon érdekelne Makovicky Dusán könyve is, „Jasznája Poljanai feljegyzések" akár orosz, akár magyar nyelven. Három diák bizonyítványa: Középen Benczúr Mátyás (Martin Kukucin) jegyei