A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-28 / 30. szám

* # x ^ - 41 СГс\ 6 / A fesztivál jelentősége Mikor e sorokat írom, felében tart éppen a fesztivál és mire megjelennek, a napilapok már közölték a seregszemle eredményeit és a kitüntetett művészek névsorát. Az összegezést tehát csak a további beszámolómban ejthetem meg, ma mindössze az első hétről alkotott benyomásaim alapján a fesztivál jelentőségére hívhatom fel olvasóink- figyelmét és azokról a filmekről szólók, amelyek a jelek szerint a legesélyesebbek a díjazásra. Hazai filmművészetünk egy évtized óta szívós munkát folytat, hogy a világ filmdolgozói között tartós kapcsolatokat és barátságot teremtsen. Ha ma, a jubileumi fesztiválon visszatekintünk, elmondhatjuk, hogy Karlovy Vary a múltban kiválóan teljesítette küldetését. Azokban az esztendőkben, amelyekben a nyugat a két világrend erős elkülönítésére törekedett, a filmművészetnek sikerült közelebb hozni hozzánk azokat a művészeket, akik alkotásaikban a mi eszméinket hirdették, az emberek közötti nemes kapc-olatok ápolását és a népek közötti tartós barátság megszilárdítását. E jubileumi fesztivállal csaknem egyidőben Nyugat-Berlinben is folyt az új filmek seregszemléje. Mi sem jelenti jobban a két szemle közötti különbséget, mint az a tény, hogy míg Nyugat-Berlinbe sem a Szovjetunió, sem a népi demokráciák filmdolgozói nem kaptak meghívást, addig nálunk szó sem lehetett ilyen elkülönülésről. Albániától Vietnamig terjed a névsor és a kapitalista államok száma tetemesen meghaladja a szocializmust építő országokét. Csupán helyszűke miatt nem bocsátkozhatom felsorolásokba, de a napilapok tudósításai is meggyőzhették olvasóinkat arról, hogy ez a fesztivál tartalmi, eszmei tekintetben nem csak a nyugat-berlinit, hanem a tavasszal rendezett cannesit is messze túlszárnyalja. Nyugaton a sztárok felvonultatásán, a reklámon és az üzleten van a hangsúly, itt Karlovy Varyban a munkán, a filmművész helyzetének kritikai felmérésén, az állandó útkeresésen, a film dolgozóinak kölcsönös, termékeny tapasztalat-cseréjén, továbbá azokon a megbeszéléseken, amelyeket e legnépszerűbb és egyben leghatásosabb művészet tökéletesítése érdekében folytatnak. A fesztivál műsorán — nem beszélve a versenyen kívül bemutatott filmek tucatjairól — közel negyven játékfilm, vagy harminc rövid- és dokumentumfilm szerepel és már az első hét alapos ízelítőt ad azokról a törekvésekről, amelyek eddigi fesztiváljainkat is jellemezték. Innen a legelfogultabb nyugati újságíró sem küldhetett olyan jelentést, amilyet a nyugatberlini seregszemlével kapcsolatban olvashattunk egy nyugatnémet lapban, hogy sok filmet láthattak, ám kevés művészetet kaptak. Az esélyes filmekről Alekszandr Zarhi Magasan az ég felett című kitűnő filmjéről már küldtem tudósítást. A seregszemle eddigi lefolyása még mélyebben igazolta, hogy ez a szovjet film kimagasló alkotás éspedig elsősorban azért, mert napjaink egyszerű munkáshőseit hozza elénk életük mindennapi problémáival, gazdag érzésvilágukkal és azzal a poézissel, amelyet eddig a munkát ábrázoló korszerű filmekben olyannyira hiányoltunk. Nagy meglepetésnek bizonyult Radzs Kapur hindu rendezőnek Az éj leple alatt című filmje. Maga Radzs Kapur játssza a főszerepet, egy hindu parasztot, aki Kalkuttába jön, hogy itt munkát találjon. Az éjféli órákban egy bérház udvaréba téved és egy kútnál szomját akarja oltani, amikor az egyik éjjeli őr meglátja és tolvajt sejtve benne, fellármázza az egész bérházat. Megindul az ártatlan ember üldözése; a rejtekhelyet kereső paraszt az éj folyamán megismeri a nagyváros fertelmeit; valóságos bűnbarlang az egész ház, szinte jelképe a bűnbe hulló, csaló nagyvárosnak. Pirkadatkor a véletlen kimenti a rongyosruhájú, vérző fejű embert és egy kertben ugyancsak jelképesen egy fiatal asszony megitatja a szomjtól elepedőt. Radzs Kapur csodálatos színészi játéka elfeledteti velünk a film egyes vontatott részeit és a számunkra kissé idegen szimbólumokat a költészet varázsával festi meg. Radzs Kapur nemcsak mint rendező és színész kivláló, hanem a poézissel teli forgatókönyv alapján költőnek is nevezhető. És ugyanilyen nagy meglepetése a fesztiválnak a Hannibál tanár úr, amellyel a magyar filmművészet igazolja, hogy mindig van új mondanivalója. Az októberi és novemberi ellenforradalom után még jobban megnőtt e bátorhangú, nagyon tehetségesen megrendezett magyar film jelentősége. Alkalmam volt a film vetítése előtt Kondor Istvánnal, a magyar küldöttség vezetőjével beszélgetni, aki a Hannibál tanár úrral kapcsolatban a következőket mondotta: — A Hannibál tanár úr az 1930-as évek Magyarországát kívánja néhány vonással jellemezni. Ez volt ugyanis, az az idö, amikor a Horthy-fasizmus minden önálló és szabad gondolatot elfojtott, amikor a fasiszta demagógia a megtévesztett tömegeket minden rosszra hajlamossá tette, amikor az eszmei sötétség riasztóbb volt bárminél. Ez azonban nem magyar sajátosság. Ez a métely szülte Oradourt és Lidicét, Dachaut és Oszwieczimet és a népek még ma is nehezen gyógyuló sebeit. — A felszabadulás óta eltelt tizenkét esztendő alatt a magyar filmek alkotói igyekeztek ezt az átkos ideológiát megsemmisíteni és újraéledését megakadályozni, — folytatta felvilágosításait Kondor elvtárs. — Be kell ismernünk, hogy ez a harc minden eredményei ellenére sem volt elég sikeres, hiszen néhány hőnappal ezelőtt a Hannibál tanár úr képei kísértetiesen megelevendtek a valóságban ls. Mi tehát ezerszeresen jogosnak érezzük a film figyelmeztetését: Emberek, ne feledjetek! A magyar alkotókra nem marad hatástalanul ez a figyelmeztetés. Ügy gondolom meg kell ígérnem: mi az ezután következő Karlovy Vary-i fesztiválokon olyan filmeket fogunk vetíteni, amelyekkel valóra lehet váltani a népek közötti barátságot és el lehet mélyíteni az emberek közötti kapcslatokat. A jugoszlávok Három jugoszláv filmet láthattunk a fesztiválon. Köztük a legjobb és leghatásosabb a Béke völgye, amelyet, azonban Cannesben játszottak és azért itt csak versenyen kívül szerepelhetett. Néger főszereplője megérdemelten nyerte a leg-1obb színészi teljesítmények egyik díját. A Kicsinyek és nagyok című film megérdemelten aratott nagy sikert. A harmadik jugoszláv film, az Átkozott pénz ötlete meglepően jő, azonban csak első felében tud lebilincselni. Hadd említsem meg tudósításom befejezéséül, hogy a rövid filmek közt is akad igen sok művészi, amelyről érdemes volna hosszabban beszámolni. Eddig a francia Köd és éj nyerte meg legjobban tetszésünket. A német koncentrációs táborok embertelen pokláról ad megdöbbentő híradást és figyelmeztető dokumentumot. A szélesvásznú filmek inkább technikai újdonságukkal hatottak, mint tartalmukkal. Rendkívül szépek a finn Juha természetfelvételei és monumentálisak a Prológus című szovjet film jelenetei a Téli Palota előtt. Ennek a szovjet filmnek vetítése most különösen aktuális, hogy az Októberi Forradalom 40. évfordulóját ünnepeljük. • EGRI VIKTOR 11