A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-28 / 30. szám

ROCK AND ROLL A nyugati ifjúság betegsége ^/WWWVWWWVWVWWWVW—ЛЛЛЛЛЛЛЛ/W A rock and roll nem felnőttek számára való, úgynevezett „társasági tánc". A rock and roll valami egészen más: ez maga az ős-ritmus, amit nem táncol, hanem valósággal magába szív a táncos, és úgyszólván te'iesen elkábul tőle. Nincsenek figurái, nincsenek előírt lépései, az egész tánc nem más, mint a gátlások alól felszabadult ittasság; bódító méreg. A rock and roll megszületése óta valósággal szünet nélkül tart a nyugati világban ez a tömeghisztéria. A modern technika mindenhová elér, a rádió a legtávolabbi falucskában is hallható, a gramofonlemezek minden országot elárasztanak. Ehhez már csak az kell, hogy egy rock and roll című nagyon is közepes filmet leforgassanak. A film bejárja a nyugati országokat, s nyomában mindenütt kitör a vandalizmus. Hajmeresztő dolgokról számolnak be szinte naponta az újságok, és sok ország népe megdöbbenve tapasztalja, hogy súlyos betegség jelei mutatkoznak az ifjúságon. A' betegséget rock and roll-nak hívják. A tények röviden összefoglalva így festenek: Az USA-ban 1951 óta napirenden vannak a tánctermekben és mozikban a rock and roll következtében kitörő botrányok. Miután a tradíciókhoz olyan nagyon ragaszkodó Angliában a rock and roll film néhány héten át szerepelt már a mozik műsorán, a hatóságok kénytelenek voltak a filmet betiltani, mert a filmszínházat, amelyben bemutatták, úgyszólván földig lerombolta a közönség. A borzashajú fiatal táncőrültek a film vetítése közben tácra perdültek, felszaggatták a székeket, megtámadták a közönségnek azt a részét, mely — szerintük — nem mutatott elegendő lelkesedést, és sörösfiaskókkai hatalmas lyukakat szaggattak a vetítő vásznon. Előadás után az utcán folytatódott a botrány A fiatalok táncolni kezdtek az úttesten és estéről estére valóságos csatákat vívtak a gumibotos rendőrökkel. De nemcsak Anglia az őrület áldozata. Hollandiában egy egész hangversenytermet szétromboltak, az aranyozott karosszékeket úgy összetördelték, hogy már csak tüzelgsre lehet felhasználni őket. Oslóban a mozi közelében vezető egyik utca valamennyi kirakatát bezúzták, autókat fordítottak fel és autóbuszokat árasztottak el kőzáporral. Hamburgban bukósisakkal a fejükön, halálfejdíszes bőrkabátban, gumibotokkal és ököllel ürítettek ki egy egész utcát, hogy legyen helyük a tánchoz. Ugyanez történt Nyugat-Berlinben ís, valamint Ausztriában s mindenütt, ahol a rock and roll tombolt és tombol. Mi is az a rock and roll? ban autódudák és fazekak voltak a hangszereink. — Mások szerint a rock and roll csak változata nagyapáink kánkánjának, vagy az újabb boogie-woogie tánc elfajzottabb formája. Vannak viszont olyanok is, akik úgy vélekednek, hogy elegendő, ha gyors, de szabályos ütemben fél órán keresztül: „ha-ha, bum-bum"-ott üvöltözünk De a fanatikus fiatalság szemében az ilyen vélemény csak gyengeelméjű sznoboktól eredhet. Mert a rock and roll — az ifjak szemében — valóságos kinyilatkoztatás. A rock and roll zenéjét 1951-ben komponálta Alan Reed, egy nem túlságosan tehetséges amerikai zeneszerző. A zeneszám a négerek szomorú dallamait s a cowboy-dal élénk ritmusát egyesíti mágában. A régi szövegeket vad mondatokkal, „bemondásokkal", hangutánzásokkal helyettesítette, s ezt nevezte később rock and roll-nak. Zenetudományi tekintetben a rock and roll rövid zenei mondatokból áll, melyeket egy hangszer, vagy az egész zenekar a végtelenségig ismételget. A dallam hiányzik belőle, az ének pedig az ismétlődésekhez kapcsolódik, s az egész egy idegkorbácsoló, ördögi kádenciában csúcsosodik ki. Alan Reed műve átütő sikert aratott, ötletét számtalan zenekar és énekes átvette, s igyekeztek „különleges" rock and roll stílusban előadni a zeneszámokat. A leghíresebb ilyen énekes a 21 éves Elvis Presley, akinek egyik hanglemezéből egymillió példány fogyott, s a fiatal énekes évi jövedelmét ma már félmillió dollárra becsülik. A megzenésített hidrogénbomba A rock and roll ifjú fanatikusai az angolszász, a nyugateurópai és a skandináv államokban garázdálkodnak. Vajon mit keres és mit talál az ifjúság ebben a zené-v ben? (Az atomkor ifjúsága, a megmérgezett nyugati világ romboló ifjúsága vadul tombol Bill Haley kompozíciójára, amelyben a szerző egy fiatalember álmát kívánja zenei formában megörökíteni, mely szerint az ifjú egy hidrogénbomba robbanása után mindössze 13 asszony társaságában maradt életben egy nagyváros egész lakosságából.) Minden korban volt valami „betegség", mely az ifjúságot megtámadta, de legtöbbjük igazán ártatlan semmiség volt a rock and roll őrületéhez képest. Ma Nyugaton igen sok az olyan fiatal, aki minden ideált s minden logikát elutasítva magától, vad ellenzékiséggel lép fel minden olyan dologgal szemben, amit az idősebbek kínálnak számára. A civilizáció épületének falai súlyosan nyomják őket. Repülő sírkövek ( Zaklatták a járókelőket, felborították az autókat, beverték a kirakatok ablakait, aztán megpróbálkoztak vele, hogy elbarikádozzák magukat. Mások régi sírköveket törtek össze egy közeli templomkertben, s azok darabjaival dobálóztak ... Az őrjöngök életkora 15—19 év között volt... A jelenség egyébként nem új — írta még a lap — minden szombat este előfordulnak ilyesféle összecsapások Stockholm s a nagyobb vidéki városok centrumában. Ezeket a rendbontásokat senki se szervezi, senki se tervezi előre, nem rendezik „semmi célból" és „senki ellen". Részvevőikben csak egy a közös: — életkoruk. így írnak az újságok, s áz ember megdöbbenve olvassa a tudósításokat. Olvassa a fiatalkorúak bűnözésének növekvő számát a nyugati világban. Itt már nem is ^ a rock and rollról van szó. Ez már több, sokkal több. Vajon milyen formában jelentkezik a nyugati ifjúságon ennek a betegségnek újabb kitörése? (z) Nem is olyan régen — mondja a még most is friss, aktuális érdekességnek szá-Bill Coleman néger trombitás így nyilat- mító hír — ötezer fiatal özönlötte el a kozott: Én már 12 éves koromban is ját- Kungsgatant, Stockholm főútvonalát. Hászottam rock and roll muzsikát, de akkori- rom órán át tartották megszállva az utat. HETIPIAC A GYERMEKKOR CIKLUSBÓL Itt állt a régi Kispiac, kofák, árusok sátrai, zöldséges asztalok között a dinnyék mélyzöld halmai. Szatyorral, kosárral anyám ma is látom, — hogy alkuszik, s a zöldhajú kukorica a kosarában megbújik. Az árusok pénze csörög, gazdát cserél a paprika, a kút körül meg szomjasan kosárban guggol a liba. Kolbász sistereg zsírosan, és egyre nyikorog a kút, az ablakokon — tűz a nap — lecsuknak néhány ó zsalut. A szobák mélyén, hűs sötét, lágy zongoraszó csendül át, a jüggöny rácsa, meg a zsalu halkra szűri Solweig dalát. És kint az élet nem pihen, izzad, alkuszik, zsong a tér, ó de messze mär e világ, nyújtja karját, de el nem ér. S csak úgy látom már néhanap, mint utas, aki álmodik, s bejárja olykor egy letűnt, elsüllyedt világ tájait... MÉSZÁROS ILONA i 10