A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-28 / 30. szám

város vizét, és nem klórozzák, öszszetétele is olyan, hogy nincs szükség bizonyos vegyi anyagok hozzáadására, tehát természetes állapotban jut a fogyasztóhoz. Hűteni sem kell, mert hőfoka a kutakban 8,5— 11 Celsius fok, akkor is, amikor a Duna vize 22 fokos s a levegő hőfoka árnyékban eléri a 35 fokot. A víz kifogástalan minőségére, baktériummentességére különös gondot fordítanak. Naponta mintát vesznek a kutakból, valamint hat helyen közvetlenül a vízvezetékből, s az Állami Higiéniai-epidemiológiai Intézet laboratóriumi vizsgálat alá veszi, azonkívül állandóan mennyiségi és minőségi elemzéseket végez a vízmű saját laboratóriuma is. Viz van elég, a kutak csaknem kiapadhatatlanok, s a vízmű jelenlegi berendezése minden követelménynek megfelel, mint ahogy azt a legutóbbi trópusi hőségben tapasztalhattuk. A vízfogyasztás azonban állandóan emelkedik, mégpedig olyan ütemben, amely valamennyi európai és a legtöbb óceánon túli városén is túltesz. így aztán komolyan foglalkoznak az illetékesek azzal a gondolattal, hogy egy másik vízművet is építenek, s a régi, mely már háromnegyed évszázada gondoskodik hiánytalanul városunk vízellátásáról, nyugalomba vonul — a dunai vízierőmű megépültével lebontásra kerül. Sok régi pozsonyi biztosan szomorúan látja majd eltűnni a múltnak ezt az ittmaradt tanúját, mely valahogy talán már annyira hozzánőtt a várds képéhez, mint az öreg vár, de hiába, a fejlődést nem lehet megállítani, mindenütt utat tör magának az új... Tarjáni Andor Egy pohár víz — bs ami mögötte van Az idei nyári, Szokatlanul erős lőség bizony sok gondot okozott károsunk mindennapi életében, de — sok már európai várossal szemjen — joggal büszkélkedhetik azial, hogy a vízszolgáltatásban semninemű komolyabb zavar nem álott be. Igaz, hogy a magasabban iekvő városrészekben, a hegyi köretekben egy-két napig némi nehéz;égekkel küzdöttek a lakók, itt is izonban a kertek mértéktelen loholása, nem pedig a vízvezetékíálózat elégtelensége folytán. \ vízművek azonban minden eshe:őséggel számolva, tartálykocsik segítségével ezeket a helyeket is •ögtön ellátták megfelelő mennyiségű ivóvízzel. A hőmérséklet süllyedésével pedig ezek a kisebb íehézségek is azonnal megszűntek. Naponta vizsgálják a víz minőségét, összetételét A pozsonyi városi vízmű már túl an hetven éves jubileumán. Heten évvel ezelőtt a város egy rézét négy kisebb vízvezeték látta I ivóvízzel, ezek egyike még 1572-ől származik. A város többi rézében kutak szolgáltatták a vizet. A múlt század második felében, mikor gyors ütemben kezd fejlődni z ipar s az európai államok nayobb városaiban új vízvezetékeket pítenek, a városi tanács is — már 868 őta — foglalkozik egy rendes Izvezeték megépítésének gondoltával. Az ivóvízellátás egyre égetőbb érdéssé válván, öt éves tárgyalá>k után végre 1884-ben a tanács tegbízásáből hozzáfogtak a vízve-3ték építéséhez. Egy évvel később, 885. augusztus 25-én a pozsonyiak agy örömmel üdvözölték az első izsugarat, amely az akkor épült zlnház előtt tört fel — túzoltóidránsból. 1886. február 1-én inult meg a rendes ivóvízellátás. Abban az időben Pozsonynak 5 000 lakosa volt, s a napi vízjolgáltatás 1096 köbmétert tett 1, vagyis egy lakosra naponként 1,3 liter jutott. A vízmű Károlyfalu határában iluka felvételei épült s az első kutat — amely ma is üzemben van — a Duna Augel.haufen (ma Sihot) nevű kis szigetén ásták. Innen a Duna medre alatt fektetett vezetéken jutott el a vlz a szivattyútelepre, amely aztán három gőzmeghajtású szivattyúval nyomta a vizet a városban épült 3000 köbméter befogadóképességű kétkamrás víztartályba. Az eredeti vízvezeték legnagyobb része még ma is üzemben van s a víztartályon mai napig sem észleltek semmi hibát. A vízvezetékhálózat hoszsza mintegy 28 km volt s máig is majdnem teljes egészében üzemben van. Tekintettel arra, hogy a vízmű igen jól prosperált, a városi tanács elhatározta, hogy megvásárolja a vízvezeték-berendezést 2 227 542,78 koronáért, ami 1894. február 1-én meg is történt. Csakhamar megmutatkozott, hogy a berendezés teljesítőképessége elégtelen, ezért 1904 és 1905-ben egy új kút megásásával a teljesítményt napi 6600 köbméterre emelték. A berendezés további kiszélesítésére került sor 1911—1913-ban, amikor a gőzgépeket is villamos motorokkal cserélték fel. A város fejlődésével lépést tartva, a két háború közt is több ízben kiszélesítették a berendezést. A második világháború után a vízfogyasztás olyan hatalmas mértékben emelkedik, hogy 1946-ban a vízmű kapacitása a nyári hőna-Allandóan befűtve áll a gőzkazán, hogy áram-zavar esetén be lehessen kapcsolni a régi, gőzmeghajtású szivattyút munkálatok s folynak a mai napig. A lakosság számának növekedése egymagában még nem indokolná meg a vízfogyasztás oly nagymértékű növekedését, amilyennek — főként az utóbbi években — tanúi lehettünk. Mint már említettük, 1886-ban 45 000 lakosa volt a városnak s az évi vízfogyasztás nem haladta meg a 400 000 köbmétert (azaz egy személy napi vízfogyasztása 24,3 1), ez 1905-ben 1 millió m'-re (50,21/ szelmély/ nap), 1920-ban 3,5 millió m-re (101 1/ személy/ nap), 1935-ben 5,5 millió m'-re (115,3 1/ személy/ nap), 1945-ben 8,2 millió m'-re (18(6.4 1/ személy/ nap 1956-ban pedig már 26 millió m3

'-re emelkedett. A mostani napi fogyasztás 85— 86 ezer m3

, s a legutóbbi kánikula csúcsteljesítménye 91,5 ezer m3

volt. Egy személy napi átlagfogyasztása 375 liter, tehát a tíz év előttinek több mint kétszerese. Meg kell jegyezni, hogy ebből az ipar csak 22,5 százalékban veszi ki a részét, az is csaknem kizárólag élelmiszeripar, mert a többi nagyvállalat majd mindegyikének saját vízellátó berendezése van. Ma már a vízmű 320 km földalatti elosztó csőhálózattal rendelkezik. A pozsonyi viz, szakemberek megállapítása szerint, összetételére, minőségére nézve a második helyen áll Európában. Nem szűrik mesterségesen, mint a legtöbb nagypokban már nem elegendő. Ezért néhány évig ideiglenes jellegű berendezések építésével igyekeznek emelni a vízmű teljesítőképességét, míg végül 1950-ben a Prágai Vízmüvek által kidolgozott generális terv alapján indulnak meg a berendezések kiszélesítését célzó Lahkovics István íőgépész állandóan ellenőrzi a szivattyúk teljesítményét