A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-22 / 51-52. szám

V. Dúbravec: Atomcsend VI. Kompánek: A béke galambja Ш . ecember elején, Jóval elkésve nyílt meg a Szlovák ^J W • Képzőművészek Szövetségének Kiállítása, melyet J a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvene• dik évfordulójának tiszteletére rendeztek meg. Színvonala egyenetlen, a fények gyakran váltakoznak az árnyakkal. Sok esetben inkább a szándék dicsérendő, mint az eredmény. Vigasztaló azonban, hogy a fények Javarészt a fiataloknál csillannak fel, mlg az árnyak a legtöbb esetben az Idősebb korosztályokhoz tartozók munkáiban jelentkeznek. Sok új névvel találkoztam e kiállításon. Túlnyomó részilk grafikus Tehetségük meglepett. Linóleum és fametszeteik, litográfiáik tanárukat és mesterüket, Vincent Hloinikot dicsérik. Talán ezért nem is hiányoltam e kiváló művész alkotásait, növendékeinek munkál öt is képviselték. És ha nem is közvetlenül, mégis V. Hloínik érdeme, hogy a kiállítás grafikai része felülmúlja az olajat és az akvarellt. • A pályázaton első dijat nyert V. Dúbravec, linóleum metszetein ugyan észrevehetők a Hioinlk hatáson kívül az erőltetett primitivizmusra való törekvés nyomai, mégis három ciklusa, A nép és ereje, A háború ellen és az Atomcsend örvendetes híradásai egy új és riérn mindennapi tehetség zászlóbontásának. Méltő társa a szintén új J. LebiS. Linóleum metszetei, a Fehér 16 és az Első világháború szuggesztív hatásúak. Alkotójuknak azonban a minimumra kell tompítania Sokol és Lopez Mendéz zavaró hatásait. Kiválóak J. Bálái és a még fiatalabb J. Viscőan és Fr. Kollár grafikái. Am nekem mégis az ötödik „új ember" tetszik a legjobban. Egészen kiválóak ugyanis Jarmila Pavliőková litográfiái. Az emberi méltóságért című ciklusából megkapó erő árad. Az erőteljes alkotások bizonyítják, hogy szerzőjük a nagy felületeknek lesz igazi mestere, A kiállításnak ezt a részét J. Weiner — Král színes rajzai és Orest Dubay „Szputnyik" sorozata színesítik. Gyéren van a kiállításon képviselve a plasztika. Itt a fiatal, de már neves VI. Kompánek reliefje, A béke galambja dominál. Ivan Strelko Algéria című lovasszohra inkább az aktuális eseményekre való reagálásáért dicsérhető, mint művészi megformálásáért, Megkapó a két fiatal L. Cseh és J. Dóka gobelin tervezete is. Be kell vallanom, hogy nehéz feladat elé állított a kiállításnak az a része, amely az olajfestményeket foglalja magába, Egy-két kivétellel neves festők képeiről kell beszélnem, sajnos, nem mindig dicsérőn. Nem nagyon dlcsérhetők még, akkor sem, ha figyelembe veszem, hogy bármilyenek is ezek a müvek, mégis van bizonyos politikai összefüggés köztük és a pártunk vezette munkásosztály szocializmus építési törekvései között. Nem dicsérhetők még akkor sem, ha az alkotások tartalma új társadalmi rendünk pozitív igenlése, még akkor sem, ha tisztában vagyok azzal a tagadhatatlan igazsággal, hogy az utolsó tíz év nem volt elegendő, hogy képzőművészeink az új tartalmat mindig megfelelő formába öltöztessék. D. Milly, J. Zeiibsky és J. Mudroch átlagos müveinek fő erénye a kiegyensúlyozottság. A tehetséges Ferdinan Hioinlk úgy látszik a keresésnek abba a veszedelmes stádiumában van, midőn a művész teljesen egy nagy példa hatása kerül, és már-már elveszíti saját énjét. Tetszetős a Partizánok a Vág,on clmü képe. Am ez éppen úgy, mint a kiállításon szereplő többi képe azt mutatja, hogy az alakok vászonravetése, kompozíciója, színezete és atmoszférája túlságosan majemikl. E. Semlan képe, A Szovjetek II. kongresszusa vázlatként hat, mig G. Salay festménye, „Vállvetve a fasiszták ellen", hibátlan kompozlciójú mü. A kép a sztrecsnői partizán harcokbői veszi tárgyát Szlovákok, oroszok és franciák küzdenek a hitleri fasiszták ellen. Csupán a francia partizán öltözete, az első világháború francia légionistáit felidéző egyenruha, hat a nézőre zavaróan. Kis francia trikolór elégséges jelző lett volna. És ha már a partizánoknál tartok, el kell marasztalnom V. 2tlinőanová „Csillagos éjszakáját", melyen egy arab burnuszba bújtatott szalónflüt fest meg partizánnak. Különben is unalmas a partizánoknak állandóan burnuszba valő öltöztetése. Közel nyolc hónapig voltam én Is a hegyekben, ám ezt a sátorlapból készült csuklyát igen ritkán láttam. Erőteljes és hatásos F, Kudláí képe „Amerikába". A nyers színekkel megörökített kivándorlók figyelmeztetik a könnyen feledőket és mindennel elégedetlenkedőket, hogy milyen nyomorúságos volt a múlt. A régi, jó Cemickyt juttatja eszembe a festő „Hűség" című női partizánt ábrázoló képe. Az olajfestmények között mégis megkapott egy kép. Szerzője szintén „új ember", St. Pavelka. A fest- . mény címe: •„Nincsen más üt". Fáradt, kaszáslegény ül a keskeny földsávon aratáskor. Sóvárogva nézi a szomszéd szövetkezeti táblát, amelynek végén a kombájn sziluettje belevész a hegyoldal árnyékába. Tekintete valóban azt mondja, nincs más út — mint a kollektív szövetkezeti gazdálkodás. Kitűnő ötlet, jő a kompozíció, ám a kivitel még nem hibátlan. Nyers színek és vonalak, melyek nem mindig tökéletesek. és ezért e kiállítás minden hiányossága ellenére jövőbe mutató. Az egyre erősödő fények egyszer majd teljesen visszaszorítják az árnyakat. Éppen ezért, a fiatal tehetségeket vezetni és istápolni kell. EMBER PÉTER