A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-22 / 51-52. szám

oéíl m e seh 9, " П у MIHALKOV - A fenyőfa Zúzmarás erdőben jártam, Egy szép szál fenyőt kivágtam, Csupa jégcsap, csupa gyanta, Csupa fényes toboz rajta. Alábújva vetem vállra Ügy viszem az iskolába. Ha égy róka áll utamba, Amolyan igazi róka, A fenyőfát megmutatva Rászólok: micsoda móka? Fenyőfa, ez nem boróka, Eredj a dolgodra róka! Haza akarok már menni, Ü jesztendót ünnepelni... Rámkopog a fán a harkály: — Hát azzal te mit akarnál? Befedte az erdőt a hó, Mindenen nagy hótakaró. De jöhet madár, vadállat, Sítalpamon szinte szállok. Viszem a fenyőt a térre, Mindnyájunknak örömére! Rajta tövétói hegyéig Száztizennégy pici fény ég. Ágain ezer dísz villog, S tetjében в csillag! Színes zászlócskák, de sok, Aranyos kis kakasok, Aalatta meg Télapó, A szakálla, mint a hó ... Barátaim, gyertek gyorsan! Ezt a fát én választottam! télapó Hull a hó, hull a hó, szánon indul Télapó, hegyen, völgyön, rónaságor véges-végig a világon. Hull a hó, hull a hó, ostor pattan, gyi Fakó! Szikrázik a sok fenyőfa, gyereksereg zsong alatta. f A fagy és a fia Élt-élde.qélt valamikor a földön az ősz öreg Fagy meg a fia. A fiatal Fagyfiú nagyon szeretett kérkedni. Sokszor mondta: Aoám már öreg. nem végzi pontosan a munkáját. De én fiatal és erős vagyok. Ha egyszer nekilátok, mindent lefagyasztok. Egyízben Fagyfia észrevette, hogy egy kövér földesúr kocsizik a városba, vastag prémbundában. — No. most megmutatom, mit tudok — gondolta Fagyfia. — Az én öregem semmiképp sem tudná megcsípni ezt az embert, de ha az én leheletemet érzi, megvész a hidegtől. Egész úton üldözte a földesurat, átjárta keresztül-kasul, tetőtől talpig. Nem tágított mellöle, egészen a kapujáiq üldözte. Aliqhoqy a földesúr hazaért, rögtön kilehelte a lelkét. Fagyfia meq ott hetvenkedett az apja előtt: — Te öreg vagy, sosem tudnál ep" ilyen kövér földesurat megfagyasztani, főképpen mikor ilyen bundát vesz magára! Én meg egv csapásra végeztem vele! — Derék gyerek vagy! — mondta az öreg Fagy. — Nem tréfadolog egy ilyen bundába bújt urat legyűrni! De fagyaszd csak meg azt a parasztot ott az erdőben. Látod ? Éppen fát aprít. Fagyfia szemüqyre vette a parasztot és nevethetnékje támadt: a paraszton rongyos gúnya, ő rpaga meg hitvány-sovány, csupa csont és bőr. Elnevette magát és így szólt: — Ez is valami? Kétszer-háromszor ráfújok és már vége. Fagyfia a paraszt felé repült, átjárta jobbról-balról, -elölről-hátulról, arcába fújt, gallérjába furakodott, teljes erővel igyekezett leteperni. A paraszt fel sem vette, csak fürgébben forgatta a szekercét, és gyakrabban törölte homlokáról az izzadságot. — Hű, de melegem van — mondta. Fagyfia végül is belefáradt. — Jól van — gondolta — majd elbánok veled. Megtudod még, ki vagyok. Fogta magát belebújt a paraszt kesztyűjébe: a parasztnak ugyanis annyira kimelegedett a keze, hogy levetette a kesztyűjét. Felaprította a paraszt a fát, nyalábba kötötte, sapkáját mélyen a fülére húzta és vette a kesztyűjét. Látta, hogy teljesen összefagyott, kemény, mintha jégből volna. Fogta a fejszét, s nosza, elkezdte a fejsze fokával puhítgatni a kesztyűt. Ügy eldöngölte Fagyfiát, hogy az alig bírt hazavánszorogni. Amikor az öreg Fagy meglátta a fia bepólyált derekát, elnevette magát: — Na, te ostoba, jól megtanítottak. Most már legalább tudod, hogy kivel állj ki versenyre! 32 Csengetyű csilingel, fut a szánkó örömmel, Télapó ül tetejében, ősz szakálla leng a szélben. Tele a szán jóval, csörgós mogyoróval, piros alma, sárga körte, töltött csokoládé-törpe. Selyemcukor, édes, marcipán is, mézes, hajasbaba szőke, barna, brum-brum mackó, falovacska. Hull a hó, hull a hó, zúzmarás a Télapó. A sok gyerek alig várja, s ha meglátja, megcsodálja. Csillog a fenyőfa, szikrázik a gyertya, Összedobognak a szívek, s jut ajándék mindenkinek. ' DÉNES GYÖRGY