A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-22 / 51-52. szám

А С si; m;i iln к Központi Bizottsága elnökségének felhívása cl (qscmaclak tag,faik&z A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúrenvesülete Központi Bizottságának elnöksége megvitatta a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának eredményeit és a békekiáltványt. Negyven évvel ezelőtt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban született meg a Szovjetunió. A Szovjet állam vezetői első ülésükön- béke-felhívással fordultak a világ összes országának dolgozóihoz. Most — negyven év után — a nemzetközi munkásmozgalom központjában, Moszkvában a szocialista és kapitalista társadalmi rendszerű államok kommunista és munkáspártjainak vezetői száz milliók nevében juttatták kifejezésre az emberiség leghőbb vágyát, a békét, tettek bizonyságot a béke megőrizhetőségébe vetett rendíthetetlen hitükről, szögezték le a béke megvédésére irányuló szilárd elhatározásukat — írták alá a békekiáltványt. A békekiáltvány mindannyiunk közös akaratát fejezi ki — békében élni, dolgozni, befejezni a szocializmus felépítését hazánkban. A haladás, a fejlődés első feltétele a béke. Csak békében alkothat az ember, békében biztosítható az életszínvonal állandó emelése. A tudomány, a művészet, az emberi kibontakozás csak a békében teljesedhetik ki. A béke útja az emberiség boldogulásának egyedüli útja. A háború útja vérrel, verejtékkel, könnyel öntözött, romokkal szegélyezett sötét út. A háború: pusztulása az anyagi javaknak, a kultúrának, a legfőbb értéknek — az emberi életnek egyaránt. Az első és a második világháborúban erőteljes életek millió semmisültek meg. A háború az emberiséget érhető legszörnyűbb csapás. A háború veszélye még mindig fennáll, de a háború ma már elkerülhető! A békekiáltvány minden becsületes ember számára a jelenlegi időszak elsőrendű és fő feladatául a béke védeméért vívott harcot tűzi ki. A békét nem elég akarni — a békéért küzdeni, cselekedni kell! Csehszlovákia magyar dolgozói örömmel fogadták a békekiáltványt, célkitűzéseivel egyetértenek. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete Központi Bizottságának elnöksége teljes mértékben magáévá teszi a bátor, harcos és humanista tettekre, cselekvésre ösztönző kiáltványt, és felhívja a Csemadok helyi csoportjainak vezetőségét, indítsanak széleskörű kampányt, előadásokon, taggyűléseken és az évzáró közgyűléseken, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága nyilvános levelének megvitatásával kapcsolatban ismertessék meg minden Csemadok taggal a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának eredményeit, valamint a békekiáltványt. Foglaljanak állást mellettük, s kulturális népnevelő munkával szilárdítsák népünk egységét, mélyítsék él a szlovák és a magyar nemzetiségű dolgozók közötti testvéri barátságot, fejlesszék dolgozóinkban á szocialista hazafiságot, harcoljanak az ellenséges ideológiák, mindenekelőtt a burzsoá-nacionalizmus megnyilvánulásai ellen — munkájukkal védjék a békét. A Csemadok Központi Bizottságának elnöksége meg van győződve arról, hogy a Csemadok tagjai még szorosabban felzárkózva pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja mögé, munkájukkal, a szocializmus felépítésének befejezésére való még aktívabb bekapcsolódásukkal, az EFSZ-ek megszilárdításával, a népnevelő munka fokozásával foglalnak állást a béke ügye mellett. Erőnket megsokszorozza az a tény, hogy a béketábor harcát á legyőzhetetlen nagy Szovjetunió vezeti. CSEMADOK KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKSÉGE Örökké a parttal, örökké a néppel! E jelszó jegyében jöttek össze a moszkvai értelmiségiek, irodalmi, művészeti és más kulturális dolgozók, hogy megvitassák jeladataikat az irodalom, a művészet és az élet szoros kapcsolatainak további elmélyítése érdekében. J. A. Furcevánakaz SZKP KB elnöksége tagjának, a KB titkárának megnyitó beszéde után A. A. Szurkov, a Szovjet Írók Szövetsége vezetőségének titkára tartott beszámolót. Beszámolója tárgyát Hruscsov elvtárs „Az irodalomnak, művészetnek a nép életével való szoros kapcsolatáért" című fontos cikkével kapcsolatban, a szovjet irodalmi és művészeti életbeft utóbbi időben észlelt egyes jelenségek képezték. „Az alkotó értelmiség legtekintélyesebb tagjainak körében lelkes visszhangot váltott ki N. Sz. Hruscsov elvtárs cikke. Hozzászólásainak megvitatása fényesen igazolta, hogy az értelmiség szorosan felzárkózott a kommunista párt és annak Központi Bizottsága köré. Most le kell szürnünk az utóbbi idők irodalmi fejlődésének sajátosságait feltáró vita eredményeit. A személyi kultusznak, valamint következményeinek elvszerű, pártos bírálatát, mely a párt és a nép erejének és tömörségének megnyilvánulása, egyes irodalmárok és művészeti dolgozók ürügynek tekintették, hogy revideálhassák a szovjet irodalom és művészet előző évtizedekben elért fejlődésének alapvető kérdéseit" — mondta A. Szurkov. Bírálva a szovjet irodalmi és művészeti élet utóbbi időben ész'elt fogyatékosságait, megjegyezte: „Míg néhány évvel ezelőtt elhallgatták olyan irodalmárok és művészeti dolgozók, mint V. Mejerhold, A. Tairov, B. Pilnyak, M. Bulgakov, I. Babel tapasztalatait, most határozottan mentegetik valódi hibáikat és tévelygéseiket. Kísérletek vannak B. Paszternak és egyes hozzá hasonlói irányzatot követő költök alkotásainak törvényesítésére. M. Cvetajevát pedig hangosan majdnem а XX. század legkiválóbb orosz költőjévé emelték." Szurkov a szocialista realizmus elleni támadásokkal kapcsolatban bírálóan szólt Dugyincev, Granyin, Kaverin és más szovjet írók egyes alkotásairól, amelyekben elferdítették az élet igazi képét, sötét színben ábrázolták a valóságot, és elhomályosították az igazságot. Olaszországban jártam akkor, amikor a világűrbe bocsátották az első mesterséges holdat. Egy olasz irodalmár beszélgetésünk alkalmával kijelentette, hogy a szputnyik, Dugyincev: Nemcsak kenyérre, cimü regényéhez való viszonyának felülvizsgálására késztette ót. „Amikor bírálták Dugyincevet — mondotta —, úgy vélem, nem tetszik önöknek a könyvben ábrázolt fájó igazság. A világűrben azonban feltűnt a szputnyik. Ez a jelenség pedig egyáltalán nem tükrözte azt a képet, me'yet Dugyincev rajzo't meg. A szputnyik késztetett arra, hogy kétségbe vonjam annak a képnek élethűségét, melyet a Nemcsak kenyérrel cimü regény ad." A beszámolót követő vitában felszólaltak a szovjet irodalom, filmművészet neves képviselői, és beszámoltak a szocialista realizmus alkotásainak óriási tömeg sikeréről a nép körében. A felszólalók lelkesen támogatták a művészet és a nép szoros egységének politikáját, és a szocialista realizmus tiszta, pártos, elvszerü alkotó módszere mellett szálltak síkra, igazolva ezzel a párt és az alkotó értelmiség szoros egységét. LÖRINCZ LÄSZLÖ 17