A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-22 / 51-52. szám

% • Mit látott Algériában J.jviv^j jl littíll/ é harcoló arab parasztokat, diákokat és mérnököket nem lehet letörni. A partizán egységekből egy fegyelmezett és jólkiképzett, az ellenségtől szerzett fegyverekkel felszerelt felszabadító hadsereg alakult ki, melynek harcát a világ haladó népei nagy rokonszenvvel kísérik. A kapitalista országokban a rokonszenv mellett nagy a kíváncsiság is, hogyan is nézhetnek ki ezek a „felkelők". A kíváncsiság vitte Nino Pulejo olasz újságírót ls Algériába, hol két hónapot töltött a szabadságharcosok, vagy ahogyan ő mondja, „fegyelmezett felkelők" között. Tapasztalatairól igen objektívan és a rokonszenv hangján írt a nyugati polgári sajtó hasábjain. Benyomásait dióhéjba foglaltam. Mit ír Nino Pulejo arról, hogyan jutott el a szabadságharcosokhoz. Szerinte csak egy út van oda; valamelyik arab államon keresztül. Azonban számos tekintélyes politikai tényezőnek kell az illetőért jótállani. Az olasz újságíró négy hónapig várt Tuniszban a kedvezó alkalomra. Négy polgáriruhás személy jött érte Tunisz városába. Innét vadonatúj amerikai gépkocsin utaztak a tuniszi határövezetbe. Nino Pulejo az út további részét egy teherautó sátorponyvája alatt tette meg, tizenöt állig felfegyverkezett algériai szabadságharcos kíséretében. Majd nyolc órás fárasztó menetelés után megérkezett az algériai szabadságharcosok első számú táborába. Kétezer harcos élt ebben a táborban, melynek parancsnoka egy fiatal tiszt volt, aki a közgazdasági doktorutást Párizsban szerezte meg. belderítő úton — Néhány nap múlva, — írja az olasz újságíró — egy hosszabb felderítő úton vettem részt. Két század szabadságharcos, négy oszlopra felosztva, két héten át járta az Atlasz hegység egy bizonyos erdős kiszögellő részét. Ä sűrűn benőtt területen 50 fok Celsius melegben igen nehéz volt a menetelés. Állandóan ki valtunk téve а francia repülőgépek és tüzérség bombázásának. Hogy mindezek ellenére az osztagot csekély Veszteség érte, az nem csupán a vidék girbe-görbe erdős területe, hanem a jó, ésszerű vezetés érdeme is. És amint egész napokon át együtt voltam ezekkel az algériai parasztokkal és hegyilakókkal, láttam őket harcolni, megéreztem náluk a szabadság szellemét, önkéntelenül rokonszenveztem velük és megértettem, hogy miért nem tud ellenük Franciaország egész hadseregével semmi komolyabb eredményt elérni. Nem felfegyverzett banditák fegyelmezetlen hordáival állnak szemben a franciák, mint ahogyan ezt a párizsi kormány propaganda gépezete állítja. Egyre növekvő fegyelmezett hadseregről kell beszélni, mondja Nino Pulejo. A felszabadító hadseregnek elég pénz áll a rendelkezésére, így a harcosok családtagjait is tudják segélyezni, mégpedig egyenesen a francia hadsereg és gyarmati hatóságok szeme előtt. A hadsereg felszerelése, folytatja az olasz hírlapíró, 70 százalékban francia és amerikai fegyverekből áll. Mindezeket a szabadságharcosok a francia csapatoktői vették el. A fegyverek húsz százaléka angol eredetű, tiz pedig a második világháború német és olasz hadianyagából ered. A csapatokban vasfegyelem uralkodik. És ez a fegyelem önkéntes. A szabadságharcosok tudják, hogy kemény, hosszú harcok előtt állanak. Bíznak azonban erejükben és a viláq közvéleményének támogatásában, hiszik, hogy küldötteik végül is az Egyesült Nemzetek Szövetségének fórumán, éppen az ö fegyveres harcuk segítségével, elérik Algéria függetlenségét. A függetlenségi mozgalom egyik vezetője többek között kijelentette Nino Pulejo előtt, „azért harcolunk, hogy gyermekeink ugyanolyan szabadok legyenek, mint a francia gyerekek". A francia gyarmatosítók tovább gyilkolnak Algériában, a veszett fejsze nyelét szeretnék megmenteni. Az arab liga államai és a világ haladó népei ronkonszenvvel kísérik az algériaiak hős harcát, és az erkölcsi támoqatáson kívül, főleg az Arab Liga államai, anyagilag támogatják Algéria hős fiait, akik végül is kivívják hazájuk függetlenségét. —si-Algéria, ez az észak-afrikai arab ország immár három éve harcol a francia gyarmaturalom embertelen rendje ellen, már három éve hullatják vérüket az arab hazafiak országuk függetlenségéért. A francia gyarmattartók, akik már rég elfeledték a nagy francia polgári forradalom jelszavait — szabadság, egyenlőség, testvériség —, tűzzel vassal pusztítják Algériát. Százezreket gyilkolnak, hogy tovább ls kizsákmányolhassák volt gyarmatuk természeti gazdagságát. Az elmúlt évek folyamán a francia gyarmati haderők parancsnoksága már többször hivatalos jelentésben közölte a világgal, hogy az .algériai lázadók" ellenállását megtörték, és ezután már csak a harcoló töredékek felgöngyölítése következik. Érdekes, hogy a francia vezetőség Hitler propagandamódszerét is átvette. Azért írom le ezt a szócskát, hogy „is", mivel nem csak ezt vette át. A kalandor és fasiszta elemekből regrutálódó francia idegenlégió osztagai, meg az embertelen ejtőernyős vadászok gyilkosságai, kegyetlen vallató és kínzó módszereik Hitler birodalmában kaptak polgárjogot, ám francia utánzói lepipálták a g estapót. Vadállati módon kínoznak halálra és gyilkolnak le gyerekeket, asszonyokat és aggokat, harcosokat és papokat. Totális háborút folytatnak az országuk függetlenségéért harcoló algériai nép ellen. Am Sztálin megállapítása, hogy a tüzérség törvényei nem győzhetik le a fejlődés fövényét, ebben az esetben is érvényes. Hiába a terror, a hadsereg számbeli túlereje, tankok. bombázók tömeae. а szabadságért Imádkozik a járőr Kiképzés