A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-22 / 51-52. szám

% • Mit látott Algériában J.jviv^j jl littíll/ é harcoló arab parasztokat, diákokat és mér­nököket nem lehet letörni. A partizán egységekből egy fegyelme­zett és jólkiképzett, az ellenségtől szerzett fegyverekkel felszerelt felszabadító had­sereg alakult ki, melynek harcát a világ haladó népei nagy rokonszenvvel kísérik. A kapitalista országokban a rokonszenv mellett nagy a kíváncsiság is, hogyan is nézhetnek ki ezek a „felkelők". A kíván­csiság vitte Nino Pulejo olasz újságírót ls Algériába, hol két hónapot töltött a sza­badságharcosok, vagy ahogyan ő mondja, „fegyelmezett felkelők" között. Tapaszta­latairól igen objektívan és a rokonszenv hangján írt a nyugati polgári sajtó ha­sábjain. Benyomásait dióhéjba foglaltam. Mit ír Nino Pulejo arról, hogyan jutott el a szabadságharcosokhoz. Szerinte csak egy út van oda; valamelyik arab államon keresztül. Azonban számos tekintélyes politikai tényezőnek kell az illetőért jót­állani. Az olasz újságíró négy hónapig várt Tuniszban a kedvezó alkalomra. Négy pol­gáriruhás személy jött érte Tunisz váro­sába. Innét vadonatúj amerikai gépkocsin utaztak a tuniszi határövezetbe. Nino Pulejo az út további részét egy teher­autó sátorponyvája alatt tette meg, tizen­öt állig felfegyverkezett algériai szabad­ságharcos kíséretében. Majd nyolc órás fárasztó menetelés után megérkezett az algériai szabadságharcosok első számú táborába. Kétezer harcos élt ebben a táborban, melynek parancsnoka egy fiatal tiszt volt, aki a közgazdasági doktorutást Párizsban szerezte meg. belderítő úton — Néhány nap múlva, — írja az olasz újságíró — egy hosszabb felderítő úton vettem részt. Két század szabadságharcos, négy oszlopra felosztva, két héten át járta az Atlasz hegység egy bizonyos erdős kiszögellő részét. Ä sűrűn benőtt területen 50 fok Celsius melegben igen nehéz volt a menetelés. Állandóan ki valtunk téve а francia repülőgépek és tüzérség bom­bázásának. Hogy mindezek ellenére az osztagot csekély Veszteség érte, az nem csupán a vidék girbe-görbe erdős területe, hanem a jó, ésszerű vezetés érdeme is. És amint egész napokon át együtt vol­tam ezekkel az algériai parasztokkal és hegyilakókkal, láttam őket harcolni, meg­éreztem náluk a szabadság szellemét, önkéntelenül rokonszenveztem velük és megértettem, hogy miért nem tud ellenük Franciaország egész hadseregével semmi komolyabb eredményt elérni. Nem fel­fegyverzett banditák fegyelmezetlen hor­dáival állnak szemben a franciák, mint ahogyan ezt a párizsi kormány propaganda gépezete állítja. Egyre növekvő fegyelme­zett hadseregről kell beszélni, mondja Nino Pulejo. A felszabadító hadseregnek elég pénz áll a rendelkezésére, így a harcosok csa­ládtagjait is tudják segélyezni, mégpedig egyenesen a francia hadsereg és gyarmati hatóságok szeme előtt. A hadsereg felszerelése, folytatja az olasz hírlapíró, 70 százalékban francia és amerikai fegyverekből áll. Mindezeket a szabadságharcosok a francia csapatoktői vették el. A fegyverek húsz százaléka angol eredetű, tiz pedig a második világ­háború német és olasz hadianyagából ered. A csapatokban vasfegyelem uralkodik. És ez a fegyelem önkéntes. A szabadságharcosok tudják, hogy ke­mény, hosszú harcok előtt állanak. Bíznak azonban erejükben és a viláq közvélemé­nyének támogatásában, hiszik, hogy kül­dötteik végül is az Egyesült Nemzetek Szövetségének fórumán, éppen az ö fegy­veres harcuk segítségével, elérik Algéria függetlenségét. A függetlenségi mozgalom egyik veze­tője többek között kijelentette Nino Pulejo előtt, „azért harcolunk, hogy gyermekeink ugyanolyan szabadok legyenek, mint a francia gyerekek". A francia gyarmatosítók tovább gyilkol­nak Algériában, a veszett fejsze nyelét szeretnék megmenteni. Az arab liga államai és a világ haladó népei ronkonszenvvel kísérik az algériaiak hős harcát, és az erkölcsi támoqatáson kí­vül, főleg az Arab Liga államai, anyagilag támogatják Algéria hős fiait, akik végül is kivívják hazájuk függetlenségét. —si-Algéria, ez az észak-afrikai arab ország immár három éve harcol a francia gyar­maturalom embertelen rendje ellen, már három éve hullatják vérüket az arab ha­zafiak országuk függetlenségéért. A fran­cia gyarmattartók, akik már rég elfeledték a nagy francia polgári forradalom jelsza­vait — szabadság, egyenlőség, testvériség —, tűzzel vassal pusztítják Algériát. Száz­ezreket gyilkolnak, hogy tovább ls ki­zsákmányolhassák volt gyarmatuk termé­szeti gazdagságát. Az elmúlt évek folya­mán a francia gyarmati haderők parancs­noksága már többször hivatalos jelentésben közölte a világgal, hogy az .algériai lázadók" ellenállását megtörték, és ezután már csak a harcoló töredékek felgöngyö­lítése következik. Érdekes, hogy a francia vezetőség Hitler propagandamódszerét is átvette. Azért írom le ezt a szócskát, hogy „is", mivel nem csak ezt vette át. A kalandor és fasiszta elemekből regrutálódó francia idegenlégió osztagai, meg az embertelen ejtőernyős vadászok gyilkosságai, kegyet­len vallató és kínzó módszereik Hitler birodalmában kaptak polgárjogot, ám fran­cia utánzói lepipálták a g estapót. Vadállati módon kínoznak halálra és gyilkolnak le gyerekeket, asszonyokat és aggokat, har­cosokat és papokat. Totális háborút foly­tatnak az országuk függetlenségéért har­coló algériai nép ellen. Am Sztálin megállapítása, hogy a tüzérség törvényei nem győzhetik le a fejlődés fövényét, ebben az esetben is érvényes. Hiába a terror, a hadsereg számbeli túlereje, tan­kok. bombázók tömeae. а szabadságért Imádkozik a járőr Kiképzés

Next

/
Thumbnails
Contents