A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-22 / 51-52. szám

Az unoka is segít Sipos Rezes Józsefnek A takaréktűzhely mellett jó szolgálatot tesz a régi kemence is Kiss Lajosék a szövetkezetben dolgoznak, de azért esténként akad idő a hordókészítésre is Lukács Jánosék portája felé ballagunk a szuroksötét abarai utcán, a cigánysor felé. Elnézelődöm, vajon mikor látok már valamiféle cigányputrikat, de ilyesminek se híre, se hamva, egy szál cigány nem sok, annyi sincs a faluban. Igaz, hogy villanykörte se, ezeket a rossz nyelvek szerint, az abarai legények verik le, hogy nyugodtabban járhassanak pitvarolni. Kísérőnk, Kiss Lajos elárulja, hogy már vagy három esztendeje nincs közvilágítás a faluban, nem törődik vele a helyi nemzeti bizottság. Abara kis falu a nagymihályi járás délnyugati csücskében. Százötven háza van, s alig lakja több hétszáz léleknél, pedig már 1910-ben a nyolcszázat is meghaladta lakosainak száma. Kevés a gyerek, gyakori az egyke. Talán száz esztendeje is már, hogy nem házasodtak idegenből, s menyecskét sem vittek a szomszéd falvakba innét. A szülők már gyerekkorukban összeboronálták a fiatalokat, persze a vagyon szerint, nehogy el kelljen aprózni a földet. Szegény lánynak nehéz volt itt, még nemrég is férjhez menni, már tizemkilenc éves korában vénlánynak számított — meséli kísérőnk. De közben meg is érkeztünk utunk céljához, Lukács Jánosékhoz, ahol ma éppen tollfosztás folyik. Bekukucskálunk az ablakon. kiváncsi tekintetek szegeződnek ránk, ugyan ki járhat erre ilyenkor, vacsoraidő után. De nem sokat kutatják, kit vetett erre a véletlen, máris barátságosan invitálnak befelé. Aztán pereg a sok leány, aszszony nyelve, hogy alig győzünk válaszolni. Nagy az öröm, amikor megtudják, hogy belekerülnek az újságba. Mindjárt szaporábban megy a munka is, szorgos kezek fosztják a habfehér pelyhet. Közben felcsendül 3 nóta, elsőnek az idevalósi, a cigánysorról szóló: Rezes Julis néne már nyolcvannégy éves, de azért fürgén járnak az ujjai Sugár György felvételei