A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-15 / 50. szám

így feleltek Kenyhecen a párt levelére Zimankós hideg, hószállingózás adja tudtul a tél közeledtét. A nap rövid pályát ír le as égbolton, s alig mutatja magát egykét órára, máris eltűnik a láthatárról. Dél van, amikor kiszállok a vonatból a kenyheci állomáson. Nem kell sokat gyalogolnom, hogy megtaláljam a két domb között lapuló falucskát. Csendes vasárnapi hangulat fogad. Az utca, amelyen Tóth Imréék felé lépegetek, tisztára van seperve. A középen csermely csörgedez. A takaros házak falain koszorúba font gyönyörű kukorica sárgállik: jó termés lehetett belőle, mert feltűnően minden ház környéke telve van kukoricával. Ez az egyik, ami megragadja figyelmemet, a másik: Szinya felé egy egész új utcasor épült. De nem ám akármilyenek ám as új házak!... Kis villáknak is nevezhetjük őket. Tóth Imrééket is egy ilyen kis villában találom. Kedvesen, barátságosan fogadnak. Három évvel ezelőtt, mikor náluk jártam, még egy öreg házikóban laktak. Azóta nagyot változott életük. Az apa leteszi kezéből az újságot, mutatja a szépen berendezett szobákat, aztán az ebédlőben hellyel kínál. Peregnek a kérdések: a szövetkezet fejlődéséről, a terméseredményekről, a jövőről kérdezősködöm. — Az ősz folyamán szövetkezeti község lettünk — meséii Tóth elvtárs, akit két évvel ezelőtt a tagság a közös gazdaság élére állított. — Már csak hat magángazda volt falunkban. Most ők is úgy látták jónak, hogy velünk együtt építik új életüket. Büszkék erre a kenyheci szövetkezetesek. s van rá okuk! Már évek óta jó példát szolgáltattak a környező községek földműveseinek a közös gazdaság kiépítésében. Ari elmúlt években mindig úgy zárták a gazdasági évet, hogy a zárszámadáskor megelégedetten távozott a tagság a gyűlésről. Most sem áll rosszul a szénájuk. — Gabonatermelésünk jól sikerült — veszi át újra a szót a szövetkezet elnöke. — A tervezett 22,5 mázsa helyett 29 mázsát értünk el hektáronként, cukorrépából 366, takarmányrépából 835, kukoricából pedig 33 métermázsát. Ami az állattenyésztésünket illeti, itt is szépeit az eredményeink. Több mint 100 000 liter tejet és 450 métermázsa sertéshúst adunk ebben az évben a közellátásnak. Ilyen eredmények után érthető, az a kellemes meglepetés, ami a kenyhecieket érte az idén. Egy munkaegységre ui. 20 koronát terveztek, és most kiderült, hogy legkevesebb 22 koronát fizethetnek majd. Tóth Imre először rámutatott a főbb gazdasági eredményekre — és beszélt a tagság lelkes, odaadó munkájáról —, csak azután tért rá arra a kérdésre, hogyan válaszolnak а к enyheciek pártunk Központi Bizottságának levelére. — A párt levelét tagsági gyűléseken is* mertettük. A gyűlésen minden tagunk jelen volt. Mélyrehatóan elemeztük az eddig megtett utunkat, feltártuk hiányosságainkat és a párt levele alapján kijelöltük azt az utat, amelyen az elkövetkező években fogunk járni. Fő figyelmünket a gazdaságosabb termelésre, az állattenyésztési termelésünk további fellendítésére fordítjuk majd. Több 4 árpát, kukoricát termesztünk, hogy megfelelő takarmányalapot biztosítsunk állatainknak. Ha mindezt megvalósítottuk, egy hektáron elérhetjük sertéshúsból a 110, marhahúsból az 50 kg-ot, tejből a 660 1-t és tojásból a 470 db-ot. Tagságunk azon a véleményen van, s erre fogadalmat is tettünk, hogy a második ötéves tervben számunkra kijelölt feladatokat mi négy év alatt, vagyis már 1959-ben teljesítjük. Ä párt levele valósággal kinyitotta a szemünket. Ráirányította figyelmünket, hogy a jövőben helyesebben használjuk ki saját érőforrásainkat, jobban nézzünk körül portánkon, hogy még lendületesebben haladjunk előre a bevált úton. Tagságunk nagy része javasolta, hogy létesítsünk saját téglaégetőt. Ezenkívül azt is ajánlották, hogy nyissunk meg egy kőbányát a domboldalban. Nagy előnyünkre lesznek ezek!... így önellátók lennénk bizonyos építőanyagokban. — Az elhangzott javaslatokat valóra váltjuk — mondotta búcsúzáskor Tóth Imre. Jómagam azt tehetem hozzá szavaihoz, hogy a kenyhecieket nem olyanoknak ismerem, hogy amit megfogadnak, azt ne teljesítenék. Derekasan, hangyaszorgalommal dolgoznak saját maguk és egész dolgozó népünk jobb életéért. A kenyheciek hamar megszokták az újat, a jobbat, a gépeket és a korszerű gazdálkodás következményeit. A második ötéves tervben előttük álló feladatokat is hisszük, hogy becsületesen teljesítik. FARKAS KÄLMÄN Ha az agy nem jól működik, a test is beteg A CSKP Központi Bizottsága levelének közzététele óta napilapjainkban és folyóiratainkban állandóan olvashatunk annak visszhangjáról. A napokban a Csemadok pozsonyi helyi csoportja is taggyűlést rendezett a párt levelének ismertetése céljából. A levélnek a szocialista és állampolgári becsületre apelláló szavai ezúttal is megmozgatták az embereket. Nem haboztak, egyik a másik után elmondották, mi a fájó, a hiányos, a javítani való a pozsonyi helyi csoport munkájában, és egészséges javaslatokat tettek a jövőre nézve. Macony kultúrtárs hiányolta, hogy a helyi csoport nem tartott Ady és József Attila emlékestet, azonkívül mint a szín ját szócsoport eddigi irányítója, a csoport számára önálló vezetést kívánt. Felszólalására Górász István pozsonyi járási titkár válaszolt. Kifejtette, hogy egy helyi csoportnak csak egy felelős vezetősége lehet, amely a színjátszók ügyeit is intézi. Más lapra tartozik, hogy a színjátszók élére szakértő kultúrmunkást állítanak, aki a kiválasztott programot betanítja, rendezi. Ez az érdekes és fontos kérdés szemmel láthatóan a Csemadok VI. közgyűlésének egyik határozati pontjából adódott, miszerint a klasszikus darabok mellett szocialista tárgyú színmüvek előadására kell törekedni. Bizony a pozsonyi helyi csoport, mint azt sokan élesen bírálják, általában igen kis polgári ízlésű kultúrműsorral szerepel. — Ha az agy nem jól működik, akkor beteg a test is — mondta Tölgyessy Attila. — A vezetőség rendszertelenül ülésezik, és a határozatokat hiányosan hajtja végre. Olyan vezetőség kell nekünk, amelyik kollektív szellemben biztosítani tudja, hogy a kultúrmunka valóban szocialista tartalmú legyen. Kopacsek Irén, a helyi csoport egyik alapító tagja a pozsonyi magyar értelmiség nemtörődömségét panaszolja: — Nem jönnek közénk a tanult emberek — mondta. — Bírálnak minket, elmarasztalnak hibáinkért, de nem segítenek. A sok magyar fiatal azért jelentkezik a csoportba, hogy kapjon valamit. Ha azonban látják, hogy senki se törődik velük — lassan elmaradnak. Tóth Dezső a munkás-paraszt-értelmiségi együttműködésre utalt. Hibáztatta, hogy nem szervezik be a pozsonyi helyi csoportba a környező falvakból Pozsonyba felkerült üzemi munkásokat, akik csak szombaton járnak haza. Ezek megvalósíthatnák a leghasznosabb tapasztalatcserét a falusi és a városi helyi csoport között. Kétségtelen, hogy le lehetne kötni az embereket, akik kultúrára szomjasan jönnek közénk. Csak az a fontos, hogy a programunk kielégítse az igényeket, vagyis szocialista tartalmú, népies, és művészi színvonalú legyen. Tóth elvtárs szavait igazolta a taggyűlésen szereplő fiatal Csemadok-tagok, a pedagógiai gimnázium növendékeinek sikere. Különösen szaválókórusuk aratott tetszést Majakovszkij Lenin-ciklusa egy részletének előadásával. Fél Miklós ugyancsak a pozsonyi magyar értelmiség, főként az írók, szerkesztők, kultúrmunkások támogatását hiányolta: — Ez részben a vezetőség hibája is — mondta —, hiszen Pozsonyban az utóbbi időben nem rendeztünk egy szerzői vitaestet sem. így válaszoltak a párt levelére a pozsonyi Csemadok-tagok. Közülük sokan szívesen vállalják a népnevelő munka szép feladatát a meglevő nehézségekkel együtt. És, hogy a nehézségeket leküzdik, szinte bizonyosra vehető, mert ki akarják érdemelni a közeli győzelem örömeit és szépségét. -до. Levelekből A Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyven éves évfordulója alkalmából a Csemadok kassai helyi csoportja ünnepi emlékestet rendezett a Slovan nagytermében. A közönség zsúfolásig megtöltötte a helyiséget. A Csemadok tagjai virágcsokorral kedveskedtek a párt régi harcosainak. Ez ünnepély keretében először lépett fel a Csemadok tizennégy-tagú zenekara és negyven-tagú énekkara. A közönség hálásan jutalmazta Dunajevszkij Szabad szél és Vince Ottó Boci-boci tarka című operettjéből előadott dalokat és indulókat. A zenekart és énekkart Maier Frigyes mérnök vezette, a műsort Nothy Margit tanította be, a tartalmas ünnepi beszédet Mózes Sándor mondotta. M. S„ Kassa * * * Somorján is gazdag kultúrműsorral ünnepelték meg a Nagy Októberi Forradalom negyvenéves évfordulóját. A szlovák és magyar tizenegyéves középiskola tanulói értékes műsorszámokat adtak elő. Az iskolák műsora után első ízben lépett fel a járás tanítóinak ötventagú énekkara, majd befejezésül a Csallóközi népi együttes tánccsoportja két táncot mutatott be nagy sikerrel. A. 1. leveléből 15