A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-15 / 50. szám

Jut az én virágom dalos szabadoknak" (József Attila emlékének) Magyar költő volt a legjavából, a Hortobágy poétája, kúnfajta, nagyszemű legény. Petőfi és Ady méltó utódja. Nemzette József Aron, megszülte Pöcze Borcsa. A „kegyes" rokonok é.% a kegyetlen élet nevelte fel a rövidesen apátlan-anyátlan árva sorsára jutctt Attilát. Egyikben sein volt köszönet. Újságot és bélyeget árult, egy vontatóhajón kazánt súrolt. Közben pedig tanult. Tanult — becsületet, filozófiát és versírást. Mind a hármat kiváló eredménnyel. Versei, marxista világnézete és emberi, kommunista kiállása erről tanúskodnak. Pedig olvan korban élt, midőn egy rothadó és nusztuló társadalom bérgyilkosai már nem is parancsszóra, kéjből öltek, és az apa nem érezte magát biztonságban besúgó <üa előtt. Az idegen szuromyokkal uralomra jutott magyar ellenforradalom „keresztény" kurzusa előtt térdet hajtott és hangosan meakulpázott Babits Mihály, a költőpápa, s a későbben Adyt gyalázó Kosztolányi Dezső az egyik budapesti napilapban Pardon címkével antiszemita rovatot szerkesztett. A Nyugat nagyjai közül esupán Juhász Gyula maradt hű a proletárforradalom emlékéhez. És József Attila, akinek eszménvképe Ady Endre voít, Juhász Gyulát választotta mesterének. Nem is választhatott volna jobban. A szegedi költő, akit svábokból magyarrá vedlett fajvédő rikkancsok „a nemzet testébe betolakodott versfaragónak" szidalmaztak, a nemes ércből éles pengét kovácsolt. Az elődök és a mester megerősítették, elmélyítették a fiatal költő magyar humanizmusát, amelyen keresztül végül is elért a kommunista meggyőződéshez. Ezután már csak természetes, hogy József Attila, a barikádok helyes oldalán harcolt. A német fasizmus barna lepraként terjedt a vén Európa vonagló testén, és az úri Magyarországon is növekedett a nép és fajgyűlölők falkája. Kormányon belül és kormányon kívül. Kakastollas csendőrök patkós csizmája taposta az emberi jogokat, gyáva tolvajok vitézi telkeket kaptak és a trónfosztott ész a zsibárus pultja alatt rozsdásodott. Az irástuudók pedig vagy zavartan bólongattak, vagy félősen hallgattak. Csak József Attila folytatta a nép évszázados perét az úri Magyarországgal szemben, ezt az egyenlőtlen pert, melynek folyamán az urak Dózsát tüzes trónon sütötték meg, Csokonait tüdővésszel pusztították el, Petőfit kozák]ovakkal tapostatták szét, Derkovics Gyulát és Dési Huber Istvánt éhenhalatták. És József Attila is halálra ítélten járkált a sivár magyar ugaron, mint egy későbbi poéta utódja, Radnóti Miklós. Az uralkodó osztály mint egykor Ady esetében, most is felismerte a veszedelmes ellent. Már diákkorában bíróság elé állítják a költőt, mi-нявяяяянвяняяяняшаяяяяияавяе vei versében istenkáromlást látnak. A magyar líra egyik legszebb, a „Tiszta szívvel" című költeményéért eltanácsolja ót az egyetemről Horger Antal, a Horthy rezsim egyik vaskalapos szellemi eunuchja. A forradalom kísértetének visszajáró árnyától megrémült polgárság pedig nyomorban hagyja elpusztulni a két világháború közötti időszak legnagyobb magyar poétáját, József Attilát. Ám a halálra ítélt nem némult el. Zenélő verseinek csengő rímeivel, vészharangként kongó strófáival ébresztgette a magyarságban az emberiességet. Midőn magyar földön javában dühöngött a faji bódulat, midőn a magyar és német fegyverbarátságot világmegváltó szent küldetésnek nyilványították a gyűlölet és az embertelenség főpapjai, б verseivel a proletár nemzetköziség eszméjét hirdeti. A Dunánál című költeményében így vall: „ ... Ar-Dád és Zalán, Werbőczi és Dózsa / török, tatár, tót, román kavarog / e szívben, mely a múltnak már adósa / szelíd jövővel — mai magyarok." Vallomását így fejezi be: „A harcot, amelyet hőseink vívtak, / békévé oldja az emlékezés / s rendezni végre közös dolgainkat / ez a mi munkánk; és nem is kevés." !gy csak magyar kommunista írhat, aki jelenét és jövőjét népének jobb jövőjéért kész feláldozni. József Attila tagja volt a magyarországi kommunisták illegális pártjának. A vörös Csepel munkásainak tart marxista szemináriumokat. Százak és százak várják Csepelen a költő magyarázó és lelkesítő szavait. Am a pártba befurakodott radiikáli és anarchista szektáns kispolgárok kimarták a költőt a pártból. Valahogy úgy volt, ahogyan azt Horváth Márton mondotta, hogy a költészet ebben a korban megértette a politikát, sajnos a politika a költészetet nem. József Attila mégis hű maradt a párthoz. Kimarhatták a pártból, ő mégis dönti az úri rendet s így énekel: „Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz / ne szisszenj minden kis szilánkhoz! / Ha oda sújtsz körül a sorhoz, / az úri pusztaság rikoltoz — / a széles fejsze mosolyog." Majd A város pereméin című költeményében hirdeti, hogy a történelmi fejlődés olyan foka következik, melyben a dolgozó nép, a proletariátus lesz az új, szép rendnek, a harmóniának az építője és támasza. „Papok, katcnák, polgárok után / így lettünk végre mi hű / meghallói a törvényeknek; / minden emberi mű / értelme ezért búg md bennünk, / mint a mély hegedű." Jobbról és balról vádolták az elefántcsont-torony lámái és a „proletár" klapanciafaragók, hogy vulgáris, elárulta a „tiszta költészetet", és hogy érthetetlen. József Attila a harcos szeretet apostola és vívóbajnoka. Szereti népét és tudja, hogy nem elégséges a szép szavak áradata, hogy hazájában élet-halál harc folyik. A magyar nép lenni vagy nem lenni-jéről van szó. Ő is ellöki magától a „tolakodó Gráciát" és beáll a harci rendbe- „Rongy ceruzámat inkább leteszem / s köszörülöm a kasza élit, / mert földünkön az idő érik, / zajtalanul és félelmesen." 1937-et írtak. Hazátlan német menekült érkezett Budapestre, a polgári Európa nagy írója: Thomas Mann. Horthy admirális nem meri betiltani Thomas Mann előadását, ám József Attila Thomas Mannhoz írt verses üdvözletét a rendőrség elkobozza. Ebben az időben az ország sorsát Horthyék már Hitler szekeréhez kötötték. Az iskola, templomi szószék, rádió és újság mind, mind a nácizmust dicsőíti. A hivatalos Magyarország sutba vágja Petőfi intelmét, „Ne higgy magyar a németnek.. .", s a „régi német-magyar fegyverbarátságot" éltelik. Magyarországra pedig gyanús diákturisták százai érkeznek a harmadik birodalomból, és bujtogatják a dunántúli svábokat. A költő látja a halálos veszedelmet. Hazám című költeményében óva int, majd egy szebb jövendő kívánásával fejezi be a verset: .Adtál földmivest a tengernek, / adj emberséget az embernek. / Adj magyarsánot a magyarnak, / hogy mi ne legyünk német gyarmat. / Hadd írjak szépet, jót — nekem / add még boldogabb énekem!" Mint annak idején Ady, most József Attila veit az egyetlen számottevő -magyar író, aki következetesen harcolt a népellenes kormány ellen. A küzdelem egyenlőtlen volt. A költő egyedül vívja harcát. Hiába keres szövetségeseket. A párttal nincsen kapcsolata, a népiesek (Veres Péter, Féja Géza, Illyés Gyula, Zilahy Lajos ...) „beleestek a Gömbös-féle szellemi front kelepcéjébe". A Szép Szó nagyműveltségű gárdája pedig bármennyire antifasiszta, nem volt harcában következetes. József Attila tényleg „egyedül" volt! Nem csoda, ha ez n politikai és szellemi elhagyatottság a kínzó nyomor, a borzalmas közöny testileg és lelkileg megtörte a költőt. Egyedül volt, éhezett. Babits Mihály, a Baumgsrten alapítvány kurátora segíthetett volna még a költőn. Lagalább anyagilag. Am Babits Mihály szíve semmivel sem volt puhább a balatonszárszói tehervonat kerekeinél, melyek 1937 decemberében kioltották Attila fiatal életét. A költő meghalt, nem érte meg az idő beteljesülését. Életműve azonban hagyomány. Szerves ré|sze a magyar irodalom nagy, demokratikus, forradalmi hagyományainak. József Attila a legnagyobbak, Petőfi Sándor, Ady Endre mellé nőtt fel. Immár húsz éve halott. De virága el'utott a dalos szabadokhoz. Most rajtuk a sor, hogy nyíljék a vörös szegfű, zengjen a dal, a bátor és győzedelmes! BARSI IMRE (ЯЯЯЯЯЯЯЯПВЯЯЯВЯЯ nyéb'öl, továbbá meseoldallal, keresztrejtvénnyel, aszonyainknak szánt új rovattal és könyvismertetéssel tarkítjuk a kettős számot, melynek ára 3.— Kcs. Reméljük, hogy lapunknak ez az összevont száma ösztönzést ad barátainknak, hogy újabb előfizetők szerzésével lapunk még jobban elterjedhessen dolgozóink között. és ezzel alkalmunk nyíljon célkitűzéseinket szélesebb körben és hathatósabban valóra váltani. Az év jordulója alkalmából valamennyi olvasónknak és barátunknak boldog új esztendőt kíván A Hét szerkesztősége Felhívjuk olvasóink figyelmét hogy lapunk 51. és 52. száma nyomdatechnikai okokból december 22-én összevontan, 48 oldalon jelenek meg. A kettős szám kultúrpolitikai részében Forbúth Imre. Csehországban élő neves költőnk hosszú hallgatás után lapunk hasábjain szólal meg először, A halhatatlan Petőfi rendkívüli érdekes tanulmányával. A megjelenő eredeti riportírások közül kiemeljük Tóth Tibor Romániai útiképeit, Tarjáni Andor Téli esték Abatrán, Ozsváld 14 laasBsai Árpád Gondolatok a betléri kastélyban című írásait. Külön figyelmet érdemelnek Moszkva az építész szemével, az Algériai szabadságharcosok között című riportjainak és Barsi Imre Utazás a holdba című beszámolója a holdrakétákról s az űrhajókról. Az ünnepi szám irodalmi részében úgyszólván valamennyi költőnket megszólaltatjuk. A prózaírók közt M. Solohov, a Lenin-díjat kapott 60 éves Aragon, Szabó Béla, L. Kiss Ibolya, Margita Figuli, Dobozy Imre, Dénes György nevei szerepelnek. Mutatót közlünk Egri Viktor — Égő föld című tavasszal megjelelő regé-