A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-15 / 50. szám

A rőcei járás egyik szögletében fekszik Lice, ez a furcsa nevti kis község. A gicei állomástól egy réti ösvényen toronyirányt vágtam keresztül a mintegy három kilométeres útnak. Körül az országúton tán kétszer annyira van a két falu egymástól: Gice és Lice. A nevük is majdnem azonos. Nem csoda, hogy örökös vetélytársak! De az utóbbi időben, amint hcdlottam, Lice mind a szövetkezeti gazdálkodás, mind a kultúrmunka terén lefőzi szomszédját. A szövetkezet jó munkájáról elöljáróban elég megemlíteni annyit, hogy öt új személyautó futkároz a faluban, s még vagy hárman várják a kiutalást. A kultúrmunka terén pedig a feketeszemű, ügyes licei lányok és a helybeli népi zenekar mutatta meg, hogy mit tudnak. Nyáron a Csemadok zselízi országos szemléjén szerepeltek, és szép népviseletükkel, életteljes táncukkal megnyerték a közönség rokonszenvét. Büszkék is voltak erre a liceiek, de az örömükbe üröm is vegyült jócskán, mert hiába lapozták fel az országos szemle után Utcarészlet Az új mozihelyiség és a A lioei lányok a zselízi országos szemlén heteken keresztül az újságokat, hiába tették ki a rádiót az ablakba, mely a szemle műsorát ismertette, községük nevét, a fürgelábú licei lányokat meg se említették. Mintha ott se lettek volna. Ez bizony igen megcsappant ott a a munkakedvet. De minden baj idővel orvosára talál. Így jutott el hozzám is véletlenül a liceiek jogos panasza, s ezért gyalogoltam a kis faluba örömmel a dércsípte réten keresztül, dúdolva a licpi lányok Zselízen énekelt kedves nótáját: „A licei halastó, halastó, beleestem lovastó', lovastó'..." Miklós Bélához, a Csemadok kultúrfelelö -séhez kopogtattam be. Felesége, kedves barna asszonyka nyitott ajtót. Mind a ketten tevékenyen részt vesznek a Csemadok kultúrmunkájában. Az asszony a tánccsoporttal, Béla bácsi pedig a színdarabok betanításával foglalkozik, azonkívül a zenekarnak is tagja. Három éve laknak Licén, azóta jól működik a csoport. Örömmel fogadták, és hinni merem, hogy látogatásom után föléled a tagok munkakedve. A múltbeli sikeres szereplésükről szólva elmondották, hogy ez jórészt a lányok és a zenekar érdeme. Már vagy három-négy éve együtt van a tánccsoport. Nem ismernek fáradságot a licei lányok, munka után nyári és téli estékeri szorgalmasan gyakofogyasztási szövetkezet boltja rolnak, új táncokat tanulnak, de meg is van az eredménye. Büszkén mutatják az elismerő díszokleveleket. A röcéi járási versenyen is megnyerték az első dijat. Otthon pedig minden ünnepélyen fellépnek. — Csak az a baj, hogy mihelyt férjhez mennek, minden kultúrmunka megszűnik számunkra — mondja Miklós Béláné. — Hiába szeretik a csoportot, a megszólástól még jobban félnek. Itt még nagyon is megtartják a régi mondás elvét: asszony maradjon a fózőkanál mellett! A beszélgetés közben . Miklós István, a Csemadok elnöke is betoppan. Eleven, pirosarcú ember, csupa tűz, lelkesedés. Nagy zenerajongó. Általában a faluban nagy hagyománya van a zenének. Már a múlt köztársaságban volt zenekaruk, melynek érdekessége, hogy tagjai egyszerű, földműves emberek, dolgozók. "A zenekar keletkezéséről szólva Miklós István elmondja, hogy 1932 táján jöttek össze először. Kamrahelyiségben gyakoroltak, gyertya mellett. Kevés volt a hangszerük, és ami volt, az is ócska. A cimbalomnak nem volt lába, ezért söröshordóra tették. A háború alatt elhallgattak a húrok. Csak most pár éve szervezték meg újra a zenekart a Csemadok keretében. A színdarabok bevételeiből hangszereket vásároltak. A nyolctagú zenekar Veszelovszky Béla prímás vezetésével már sokszor ragadtatta tapsra a közönséget. Számos ünnepélyed feltéptek. Míg más községekben a színjátszásra helyezik a fő súlyt, itt az is csak egyik része a sokrétű gazdag kultúrmunkának, a népnevelésnek. Több szép színdarabot játszottak már az utóbbi évek alatt a téli hónapokban, mint pl. az Úrhatnám polgárt, a Kaviárt, Nem élhetek muzsikaszó nélkül stb. Most a Borjú című vígjátékkal szeretnének fellépni. — A szövetkezet is sokat segít a Csemadoknak a kultúrmunka terén — mondja Miklós István. — Ha kultúrbrigádra mentünk, teherkocsit bocsátottak a rendelkezésünkre. Mi úgy háláltuk meg e támogatást, hogy kétszáznyolcvan brigádórát dolgoztunk le a nyár folyamán. Nem hívtak segíteni, de kötelességünknek tartottuk visszafizetni a rólunk való gondoskodást és ezzel is falunk boldogulását mozdítottuk elő. Dolgoznak, új terveket szőnek a liceiek, mert a jövő nyárra újra ott szeretnének lenni az országos szemlén. Reméljük, hogy ez az írás is buzdítás lesz számukra további munkájukhoz. -dущиикдьаи a licei kultúrcsoport • и.OöQMTEl ÖPÖMTÍ