A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-15 / 50. szám

A Kék madár (Ján Mnaéka) és párja (l. Cerveiíáková) technikai bravúrok helyett a tartalom mélyebb érzékeltetésére tanítaná. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem kívánnánk több biztonságot mind- a magántáncosoktól, mind a tánokartóiJ. Trude TaSka a zenekölíemény főszerepében nemcsak keltemével és rugalmasságával, hanem valóság ábrázolásával is, feltűnt. Partnere, Vlado Marek is jól megállta helyét. Jitka Mnacková Gonosz tündére köze-i illtette mieg a legeszményibben a táncos tökélyt: technikai bravúr mellett a drámát is megjátsizortita. A népes színlapból feljegyezzük még a szerepről szerepre szépen, fejlődő Peter Rapos nevét. A Tündérkirálynőt táncoló Galina Basová jártéka árnyalatos, de több biztonságot várunk el tőle. Pavel Gábor díszletei szépek, hangulatosak, és csak - a dicséret hangján emlékezhetünk meg Ludmila Purkynová ízléses jelmezeiről is. E. V. „Ha magadban-nem lelsz örömöt, keresd azt másokban. Menj a nép közé" — ezt vallja Pjotr Iljics Csajkovszkij, a nagy orosz zeneköltő, és kiváló életrajzírója, Ja;-' rusztovszkij is megjegyzi, hogy Csajkovszkij szilárd, elszakíthatatlan kötelékkel kapcsolta művészetét a néphez. Muzsikája gazdag áradású daillambőségéi ben, káprázatos színihatásaiban, elzsongító lírájában és jeÜtemfestő erejében gyönyörködve, ki ne gondolna az orosz ember ér-' zés világ át oly mélységesen kifejező népdalokra, a zeneköltő ihletőire! • „Szenvedélyesen szeretek mindent, • ami orosz: az orosz embert, az orosz beszédet, az orosz gondolkodásmódot, a szép oropz arcokat..-. mélységesen félháborítanak azok, akik különös gyönyörrel csepülnek mindent, ami hazad. Számomra ezek az emberek gyűlöletesek, merít lábbal tapossák azt, ami az én szememben mindennél! drágább" — írja magé Csajkovszkij, megadva e szenvedélyes hangú vallomásával sok-sok remekműve népi eredetének teljes magyarázatát. Csajkovszkij a magány embere volt, tépelődő, zárkózott énje azonban feloldódott muzsikájában; szimfóniáiban, operáiban, káprázatos zengésű, csodás ritmikájú hegeH dű- és zongoraversenyében egyre kereste a magánytól való szabadulás útját, és megtalálta a méltóbb emberi életért a szabadságért küzdő nép sorsának zenei ecsetelésében. A gonosznak párviadalát a szebbet, fennköltet és tisztát védó jóval, tatán tánicköltemény,etiben sikerült a ltegcsodétetosabban kifejeznie. Ezért fogadjuk nagy örömmel, hogy Nemzeti Színházunk balettegyüttese, amely a zeneköltő két balett nemekét, a Hattyúk tavát és. a Diólbörőlt már műsorán tartja, e napokban bemutatta harmadik tánckölteményét, a Csipkerózsikát is. Nem lesz érdektelen, ha iítrt megemlítjük, hogy Csajkovszkij igen nehezen szánta rá magát e balett zenéjének megkomponálására. Nem tudta ugyanis elfelejteni az elmarasztaló ítéletet, amely a Hattyúk talált, az orosz balett- irodalomnak ezt a legnagyobb nemekét érte. A kritika egyszerűen nem éntetfce a forradalmian újat benne, azt, hogy Csajkovszkij igazi koreográfiai drámát adoüt. Sok ösztökélés kell'eitt, hogy az érzékeny lendületű művész a bántás, a kritika meg nem értését feledje és újabb tánckölteményt komponáljon, amelyben a morduiatok művészete nem válhat öncélú virtuozitássá, hanem a gondolat, az érzés, áz eszmeiség szolgálatában a tartalom kifejezője. Nemzeti Színházunk balllertltegyüttesében az utolsó esztendők inkább hanyatlást, mint fejlődésiét jelentettek. A Vörös mák emlékezetes nagy sikere után pangás, majd erős, visszaesés következett. A Csipkerózsika bemuitatőja ha nem is könyvelhetjük el kimagasló nagy sikernek, a javulás jeleit örömmel tapasztalhatjuk. Rudolf Macharovsky koreográfiája kissé operettízű, de sikeresnek mondhatnánk, ha a táncokat A balett végjelenete ,, , , Podhorsky felvételei Csipkerózsika (Truda Tazká) és a herceg (V. Marek)