A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-08 / 49. szám

A füstfelhököri keresztül két vagy három árriyálak látszott, a nagybajszú, örökké pipát szívó Palivec és Brettschneider, á rendórspicli. Éppen a szarajevói merényletet táfgyalták. — Szép nyarunk van, — mondja Brettschneíder, nögy a szó ne álljon. =- Szart ér az egész, — válaszpl Pálivéc, és becstelen fertályát mutatja a kellemetlen vendég fteki — Hát Száfajevóbdn rendesen befűtöttek ítéltünk, — Szövi tovább a szóbeszédet BretíscHriéidéf, gyérige reménységgel 8 Harigjában. — A riuslél borozóban 1 kérdi Palivec, — ötf mihdéfí tiáp verekednek. — A boszniai Sziarajevóban, vendéglős uram, — folytatja Brettschneider, — agyonlőtték Ferenc Ferdinándot, szeretett főhercegünket. Mit szól ehhez? — Mindenki kinyalhatja a valagamat, én ilyen dolgokba bizony bele nem avatkozom, — feleli Palivec tisztesség tudóan. Azután csönd van egy ideig. Majd Brettschneider úr újra megszólal. — Itt valamikor őfelsége arcképe ' függött, mutat a falra — ott a tükör helyén.... — Igen, — felelte Palivec, — ott lógott, s mivel a legyek állandóan szartak rója, nehogy kellemetlenségem legyen, felvittem a padlásra. Közben megérkezett Syejk az ó bűbájosán gyermeki arckifejezésével, és rögtön politizálni kezdett. Éjfélig is eltartott volna a társalgás, ha Brettschneider úr nem tartóztatta volna le Svejket és Palivecet felségsértésért és hazaárulásért. A látomásomat az elegáns főúr oszlatta el. Udvariasan a belső szobába tessékelt. Ekkor láttam, hogy látomásom mégsem volt földöntúli csoda. Körül-körül a falon Lada rajzai. Pontos másai a Svejk-illusztrációnak. A hátsó falon pedig ott van megörökítve az előbbi kocsma jelenet, Svejkkel, Paliveccel és Brettschneiderrel. És asztalom felett is ott lóg Ferenc Jóska színes arc-Шет vagyok újkori Háry János, sem álmokat valósággal felcserélő szomnambul (alvajáró). Eddigi írásaimból pedig mindenki meggyőzödhetik arról, hogy sohasem rajongtarrt a Habsburgokért. És hogy ezerkilencszázötvenhét őszén, egy borús, hideg estén, szocialista hazánk fővárosóban, Prágában mégis a bórgyúképü Habsburg király színes képmása lógott asztalom felett, abban Svejk, a derék katona és halhatatlan írója, Jaroslav Hasek a ludasok. Prága szívétől, a Vencel-tértól álig negyedórád nylra a „Na bojiáté" utcábdri van égy sáfgá, háromemeletes ház, EZ d ház serrimiberi sem különbözik a század eleji Prága ezef Vägy tán tízezer hasonló „stílusban" félépült házától, Am mégis különbözik, Ebben a sárga épületben van az „U kalicha" (A kehelyhez) című vendéglő, melyet nemcsak a cseh nép öregje és fiatalja ismer, — munkások és tanárok, diáklányok és nyugdíjasok. Miként búcsújáróhelyre jönnek ide a külföld híres írói, diplomaták és egyszerű turisták is. A Svejk minden olvasója, — legyen az cseh, szlovák vagy magyar, oroszí vagy angol, német vagy francia, kötelességének tartja meglátogatni ezt az egyszerű, de Ízléses vendéglőt. A Kehelyhez című vendéglőben üldögélt és iddogált éveken át minden áldott este Jaroslav Halek, a vörös légionárius, Svejk szülőatyja, a nagy cseh szatirikus. Itt tanulmányozta az emberek jellemét, megírandó könyvének típusait. Itt születtek halhatatlan regényének alakjai: Svejk, Palivec, Vodiöka, Baloun és Brettschneider ... A fakó nap már rég megkerülte a várost és megbújt a nyugati dombok mögött, midőn felfedeztem Svejk képmását, a vendéglő utcai cég,tábláján. Benyitottam. Az ivóban nem lehetett megmozdulni, de nem is tudtam volna. Lábam gyökeret vert. Velem szemben a falon Ferenc Jóska szlnnyomásos képe. Hangtalanul, mozdulatlanul bámulom az „apostoli" király képmását. Ebben a pillanatban az sem lett volna meglepő, ha sóbálvánnyá változom.