A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-08 / 49. szám

Autónk szédületes tempóval nyeli a ** kilométereket. Teheti, mert hiszen ebben a kora reggeli órában még alig van forgalom az országúton, mely különben is olyan jól van karbantartva, hogy nyugodtan lehet akár 120 kilométeres sebességgel is hajtani rajta. Csak Alival, a sofőrünkkel nincs valami rendben. Csodálkozni ugyan nem lehet, nem is szabad, mert hát Ali jávai. És ez sok mindent megmagyaráz. Fatalista. Mindenre azt feleli: Sája toewan (szája tuan: jól van uram). Miután sikerült a. féket a dudával összekap-csolnia, most mindig vigyorog, ha kanyarba jutva a fiékkel együtt a duda is nagy sivítással megszólal. Még az a jó, hogy a féket nem igen • használja, hiszen fatalista, nem történhet baj. De ha mégis, hát Allah akarata. A kanyarokat természetesen az előírással szembeni oldalon veszi. Miért is ne? Hiszen va,gy jön velünk szemben egy autó, vagy nem. Ha jön, akkor még mindig van ideje átdobni a volánt és átmenni a másik oldalra, ha nem sikerül és az árokba fordulunk, hát — Allah akaratai De közben a cigaretta állandóan ott fityég a szája balsarkában, és mosolyog, mosolyog ... - Miután elhagytuk Medánt, Szumátra fővárosát, jobbkéz felöl Medán híres festői mecsetjét a karcsú minarettel, ahol minden este és reggel felhangzik a müezzin kiáltása, alig húsz kilométer után már ka-Batak asszony gyermekeivel Toba—tengeri hajók Szidi-kalangi örmény kereskedő ^ Bennszülött halászkikötó