A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-08 / 49. szám

szomszéd néni egyszer azt mondta, hogy a gólya hozott engem. A röthajú Vitykával megmásztuk a liget összes fáit, de bizony gólyának még csak a nyomát sem láttuk. Azt hittem, a néni közönséges csókát vélt gólyának. Mamám leszidott. De hogy miért, az elszakadt kabátujjért-e vagy azért, hogy felültem a babonának, nem tudcm biztosan. Azt -ícndta: — Légy öntudatos! Megígértem. Mama nagyon szeret, és araikor esténként lefekszem, mindig homlokon csókol. Apa is megcsókol. Never Georg ij Vasziljevics Klepikov. Gyárban dolgozik. Engem Fetykának hívnák, nagy városban, Leningrádban lakunk. A szomszéd néni mondogatja, hogy a papa elkényeztet engem. De a papa csak nevet rajita. — Egyetlen fiamtól semmit sem sajnálok. Az egyetlen fia persze- én vagyok. Apa nagycn jó ember. Esténként Harmancsek és Vörös sapka cukorkával szokott megajándékozni'. A múlt héten Aranyjegy csokoládét is hozott. Ha a papa ráér, meséskönyveket olvasunk. A múlt héten, amint hazaérkezett, leült a mama mellé a díványra, hogy komolyán beszéljen vele. így mondta: komolyan. S mindketten elszomorodtak. A papa íqy szólt: — Szörnyű kalamajka! Apja vagyok, vagy n :m? Ügy látszik, a papa nem apám. Azaz ö az én szeretett, legdrágább édesapám. Ezt minden gyermek tudja. De a papa mégsem apám, mert a születésemről kiadott anyakönyvi kivonatban a neve helyett egy gondolatjel szerepel. Furcsái A papa olyan erős, vidám, hatalmas és egyáltalán nem hasonlít a gondolatjelre. De ha már egyszer a gondolatjel ott álL azt jelenti, hogy a papa nem apám, az? ... Egészért belezavarodtam!' Nem is csoda, hisz még kicsi vagyok. De az is lehet, hogy nem én zavarodtam bele?! Lehet, hogy amint a papa mondogatja, a házasságra és a családara vonatkozó valamelyik törvénycikk okozza a galibát. A gondolatiéi miatt papám és mamám gyakran rosszkedvű. Mama néha sír is. Miért? Megkérdeztem a szomszéd nénit. Azt felelte, hogy a papát nem akarják elválasztani. Fogalmam sincs, mi az az elválasztás. De hadd mondjak el mindent szépen sorúban ... A szomszéd néni azt mondja, hogy amikor megszülettem, nagyon örültek. Papa kockajátékkal és virágcsokorral jött bennünket üdvözölni. Látogatók is jöttek hozzánk. Azután, mindannyian elmentek az anyakönyvi hivatalba és engem is magukkal vittek. — Mint tárgyi bizonyítékot — tréfálkozott apa. Az anyakönyvi hivatalban azonban a-zt mondták, hogy a papa nem papám, hanem kívülálló polgártárs, és gondolatjelet tettek a neve. helyére. Mama sirva fakadt. Papa szitkozódott. A hivatalnoknő pedig szabadkozott és kijele nte'fer „Semmit sem tehetek". Hazamentünk, azaz papa és mama mentek, engem pedig vittek. Mama azt mondta, hcgv elmegy a kerületi társadalombiztosító hivatalba, és mint leányanya 50 rubelt kap. Papa azt felelte, hogy ne menjen sehová, még. szégyenbe hozná magát. — Ő az apa, és a gondolatjel nem tilthatja meg, hogy eltartsa gyermekét. Mama azt mondta, hogy bármi legyen is, ő elmegy oda. , A kerületi társadalombiztosító hivatal nem adott 50 rubelt a mamának. Nem olyan jótékony lélek az! Megkérdezték a mamától, ismeri-e apát és együtt él-e vele? Mama természetesen azt válaszolta, hogy ismeri és vele él. Erre nem adtak neki pénzt. — Ön nem leányanya — mondták a hivatalban. — A gyermeknek van apja. Az anyakönyvi kivonat kijavítása meg nem a rrai ügyünk. A kerületi társadalombiztosító hivatal nagyon szűkszavúan elintézte az ügyet. Papa rosszkedvűen jött haza a munkából. Csodálkozott, hogy keresetéből 6 százalékos adót vontak le. Gyermektelenként kezelik. Furcsa! Amikor ott vagyok én meg a marna. De a bérelszámolóban azt mondták: -— A törvény szerint nem apja gyermekének. Okmánya- nincs erről. A puszta tények R£diq nem érdekelnek bennünket. Menjen az anyakönyvvezetöi hivatalba. Mama megint csalódott. Azt mondta, kijárja a segélyt. „Ha egyszer jár — mondta. — Ezért a pénzért, meglehet, cipőt veszek Péternek. Hisz annyi mindenre szüksége van most". Ezt mondta, bizonyára lyukas nadrágomra gondolva, amelyet kiégettem. Csakhogy miből vegyen nadrágot, cipőt. . . — Elmegyek a társadalombiztosító' hivatalba és megmondom, hogy nem élek veled — kiáltotta. Ami ezután történt, egyenesen nevetséges! Nem hitték el mamának, hogy nem él együtt a papával. "A ******* Maga ki akarja játszani a törvényt — mondták. — Bennünket nem sikerül félrevezetnie. — Még gondolatban sem — válaszolta mama, — írják a gyermeket az apja nevére, és békén hagyom magukat. — Ez nem. a rni dolgunk — felelték imamának —. forduljon az anyekönyvi hivatalhoz. Összetévesztette azt a mi szegényes viskónkkal. „Miért pont viskónkkal — gondoltam. — Hisz a kerületi társadalombiztosító hivatal egy hatalmas téglaépületben van elhelyezve". De a mama nyilatkozatot hagyott náluk. Erre, bácsikat és néniket küldtek hozzánk, akiket úgy hívnak, hogy „bizottság". Bejárták a rakásokat és mindenkitől kérdezősködtek: — Hogyan élnek Klepikovék? Együtt ebédelnek, vagy külön? Azt mondták nekik, hogy együtt. — És nem veszekednek? . — Még mit nem — válaszolta a szomszéd néni, —, úgy élnek, mint a galambok. Öt nem lehetett zavarba hozni. — Hm. furcsa — szólt az egyik bácsi. — Házastársak és nem veszekszenek! Még sokszer felkerestek minket a bácsik és nénik, és mindenkit megkérdeztek: Jár-e papa, a mamával moziba, papának szólítom-e apát? Az egyik bácsi meg olyan gyanúsan, sandított rám, mintha én törtem volna be a házgondnokság ablakát. Pedig nem én voltam a tettes, hanem a röthajú Vityka. Sokáig járt még hozzánk a bizottság. — Az idegeimre mennek már — mondta a néni. Mamának is az idegeire mentek. Egyre csak írta a nyilatkozatokat a füzetből kitépett papirosokra Végre egy bácsi a bizottságból bölcs er, kijelentette: fogad -jen apa örökbe s minden rendben fesz. Papa harsány nevetésben tört kí. — Mit. hogv ez rend. a legnagyobb pimaszság' Talán majd a saját fiamat fogom örökbe fogadni? — Nevessünk rajta egyet, és vessünk véget íz egész históriának — szólt a mama. — Petyka a törvényes fiad lesz, és nem fognak hat százalékos adót levonni a keresetedből. Papa beleegyezett. Elvégre ő mindig és mindenben teljesen egyetértett mamával. De az öröbefogacíásról hallani sem akart. Papa azt mondta, hogy valamilyen megbabonázott körbe estünk. Hogy ő egyrészt a papám,, másrészt viszont egyáltalán nem apám. Nevetséges! Papa még azt is mondja, hogy az újságok sokat írnak annak a törvénynek módosításáról, melynek alapján papát nem ismerik el papámnak. így élünk hát mi — papa, mama és én. Mamával rendben a viszonyom, de a papa és köztem még mindig bökkenő az a törvénycikk. Tulajdonképpen fei fia borja vagyok? (Fordította Lőrincz László) 11