A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-08 / 49. szám

I ^észlelek a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek 1957. november 14-16-i, moszkvai értekezletén elfogadott Nyilatkozatából Amarxizmus-leninizmus elméleti alapja a dialektikus materializmus. Ez a világnézet a természet, • társadalom és «z ember» gondolkodás fejlődésének általános törvényét tükrözi. Ez a világnézet alkalmaztató a múltra, a jelenre és a -"jövőre. A dialektikus materializmussal szemben áll a metafizika és az idealizmus. Ha a marxista politikai párt а kérdések vizsgálatában nem a dialektikából és a 1 materializmusból indul ki, ez egyoldalúságot, szubjektivizmust, az emberi gondolat megcsontosodását, а gyakorlattói való elszakadást és azt eredményezi, hogy e párt elveszti arra valé képességét, begy megfelelőin elemezze a dolgokat és jelenségeket, ami revizionista vagy dogmatikus hibákhoz vezet és hibákat idéz elő « politikában is. A dialektikus materializmus gyakorlati munkában való alkalmazása, a káderek és a széles tömegek marxista-leninista szellemben való nevelése — ez a kommunista és munkáspártok egyik időszerű feladata. A jelen időszakban nagy jelentőségű a munkás- és kommunista mozgalomban meglévő opportunista irányzatok ellen vívott harc fokozása. Az Értekezlet hangsúlyozza a revizionizmus és a dogmatizmus határozott leküzdésének feltétlen szükségességét a kommunista és munkáspártok soraiban. A revizionizmus és dogmatizmus a munkás- és kommunista mozgalomban mind a múltban, mind a jelenben nemzetközi jellegű. A dogmatizmus és a szektásság megnehezíti a marxizmus-leninizmus elméletének fejlődését és alkotó alkalmazását a konkrét, változó viszonyok között, a konkrét helyzet tanulmányozását idézetekkel és betűrágással helyettesíti, a pártot elszakítja a tömegektől. A széles tömegektől elszakadt, a szektarianizmusba zárkózott párt semmilyen körülmények között sem viheti győzelemre a munkásosztály ügyét. A dogmatizmus elítélése mellett a kommunista pártok ügy vélik, hogy a jelenlegi viszonyok között a fő veszély a revizionizmus, más szóval a jobboldali opportunizmus mint a burzsoá ideológia mejelenés! formája, amely bénítja a munkásosztály forradalmi energiáját és a kapitalizmus megőrzését vagy visszaá'lítását követeli. A dogmatizmus és szektásság azonban egyik vagy másik párt fejlődésének egyes szakaszaiban a fő veszélyt képezheti. Mindegyik kommunista párt maga határozza meg, hogy az adott Időben számára mi a fő veszély. "|y,i og kell jegyezni, hogy a munkásosztály számára a hatalom megragadása a forradalomnak csak a kezdete, nem pedig befejezése. A hatalom meghódítása után a munkásosztály előtt nagy feladatok állanak: a népgazdaság szocialista átalakítása és a szocializmus gazdasági és technikai bázisának megteremtése. Ugyanakkor a megdöntött burzsoázia -mindig a restaurációra törekszik: a burzsoáziának. a kispolgárságnak és azok értelmiségének még nagy befolyása vari a társadalomban. Ezért a „ki kit qyöz le" — a kapitalizmus vagy a szocializmus kérdésének eldöntése elég hosszú időt kivin. A burzsoá befolyás megléte a revizicnizr.ius belső erőforrása, az imperialista nyomás előtti kapituláció pedig a revizionizmus külső erőforrása. A jelenlegi revizionizmus arra törekszik, hogy lejárassa a marxizmus-leninizmus nagy tanítását, melyet „elavultnak" nyilvánít 's kijelenti, hogy korunkban a marxizmus-leninizmus elveszítette jelentőségét a társadalmi fejlődés szempontjából. A revizionisták arra törekednek, hogy megöljék a marxizmus forradalmi lelkét, megrendítsék a munkásosztálynak és a dolgozó nénpek a szocializmusba vetett hitét. Elutasítják azt. hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet idején történelmileg szükségszerű a proletár forradalom és a proletár diktatúra, tagadják a marxista-leninista párt vezető szerepét, tagadják a proletár nemzetköziség elvét, követelik a pártépítés alapvető lenini elveinek, mindenekelőtt * demokratikus centralizmusnak az elvetését, továbbá azt követelik, hogy a kommunista párt h .rces forradalmi szervezetből valamilyen vitaklubhoz hasonló szervezetté változzék át. A nemzetközi kommunista mozgalom egész tapasztalata arra tanít, hogy a szocialista forradalom, a szocializmus és kommunizmus építése során feladataink sikeres megoldásának feltétlen záloga az, hogy a kommunista m munkáspártok határozottan megvédjék soraik marxista-leninista egységét, ne tűrjenek frakciókat és csoportosulásokat, amelyek alássák ezt az egységet. A kommunista és munkáspártok előtt nagy történelmi feladatok állnak. Ezek megoldásához nemcsak a kommunista és 'munkáspártok összeforrottságára van szükség, hanem az egész munkásosztály tömörülésére is. a munkásosztály és a parasztság szövetségének erősítésére, valamennyi dclgozó és ez egész világ szabadság- és békeszerető erőinek tömörülésére. Napjainkban az egész világon a legfontosabb feladat a béke védelméért való harc. Valamennyi ország kommunista és munkáspártjai a legszélesebb méretű közös akciókra törekednek minden békeszerető, háborút ellenző erővel. Az Értekezlet részvevői kijelentik, hogy támogatják minden olyan állam, párt, szervezet, mozgalom és egyes személy erőfeszítéseit, amely, illetve aki a béke mellett, a háború ellen foglal állást, a békés egymás mellett élésért, a., európai és ázsiai kollektív biztonság létrehozásáért, a fegyverkezés csökkentéséért, a nukleáris fegyverek alkalmazásának és kísérleteinek betiltásáért száll síkra. A kommunista és munkáspártök hűen védelmezik minden ország népeinek nemzeti és demokratikus érdékeit. Sok ország munkásosztálya és népe előtt még mindig a nemzeti függetlenségért, a gyarmati agresszió és » feudális elnyomite ellen vívott harc történelmi feladatai állanak. Itt az a kérdés vetődik fel, hogy „züliség van a munkások, parasztok, városi kispolgárak а nemzeti burzsoázia és. más hazafias demokratikus erők egységes frontjának megteremtésére az imperializúnus és a feudalizmus eHen. Sok tény bizonyítja, hogy minél szélesebb és erösebb a különféle hazafias és demokratikus erők összefogása, annál biztosabb a győzelem a közös harcban. A munkásosztály és a néptömegek a hárús veszély ellen küzdve, létérdekeilkért harcolva, a legélesebban egyre inkább a tőke nagy monopolista csoportjai ellen lépnek fel, a fegyverkezési hajsza fő okozói, az új világháborút előkészítő tervek szerzői és sugalmazói ellen, az agresszió és a reakció oszlopa e'len. A monopóliumok e szűk csoportjának érdekei és politikája egyre inkább ellentétbe kerül nemcsak a munkásosztály érdekeivel, hanem a kapitalista társadalom többi rétegeinek érdekeivel — a parasztság, az értelmiség, a városi kis- és középburzsoázia érdekeivel is. Azokban a kapitalista országokban, amelyeket az amerikai monopóliumok igyekeznek maguk alá rendelni, s azokban az országokban, amelyek az amerikai gazdasági és katonai terjeszkedés politikájátó' szenvednek, létrejönnek az objektív feltételek ahhoz, hogy a munkásosztály és forradalmi pártja vezetése alatt a nép legszélesebb rétegei egyesüljenek a békeharcra, nemzeti függetlenség és demokratikus szabadságjogok védelméért vívott harcra, a dolgozók életfeltételeinek javításáért a radikális agrár-reformok végrehajtásáért, а nemzeti érdekeket eláruló monopóliumok teljhatalmának megdöntéséért. A nemzetközi küzdőtéren a szocializmus javára -égbement mélyreható történelmi változásokkal és az erőviszonyok gyökeres eltolódásával kapcsolatban annak eredményeként, hogy a szocializmus eszméjének vonzóereje nagyon megnőtt a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a dolgozó értelmiség körében a szocializmus győzelmének kedvezőbb feltételei jönnek létre. I/ ülönböző országokban a kapitalizmustoól a szocializmusba való átmenet formái különfélék lehetnek. A munkásosztály és élcsapata, a marxista-leninista párt arra törekszik, hogy békés mg.don valósítsa meg a szocialista forradalmat. Ennek a lehetőségnek a valóra váltása megfelelne a munkásosztály és az egész nép érdekeinek, az ország általános nemzeti érdekeinek. Korunk viszonyai közt az élcsapata vezette munkásosztálynak egy sor kapitalista országban megvan a lehetősége arra, hogy a mukásegység és a népfront alapján, valamint a különböző pártok és társadalmi szervezetek megegyezésének és politikai együttműködésének más lehetséges formái ailapján egyesítse a nép többségét, polgárháború nélkül hódítsa meg az államhatalmat és biztosítsa az alapvető termelőeszközöknak a nép kezébe juttatását. A nép többségére támaszkodva és határozottan visszautasítva az opportunista elemeket, amelynek nem képesek lemondani a kapita listákkal és földesurakkal való egyezkedés politikájáról, a munkásosztálynak megvan a lehetősége, hogy vereséget mérjen a reakciós népellenes erőkre, szilárd többséget vívion ki a parlamentben, a parlamentet a burzsoá csztály érdekeket szolgáló eszközből 'a dolgozó népet szolgáló eszközzé változtassa, parlamenter kívüli széles tömegharcof

bontakoztasson ki, megtörje a reakciós erők ellenállását áa 12