A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-08 / 49. szám

с щесл Perbenyik alig öt-hat kilométerre fekszik Krrályhelmectől. Szép, rendezett falu, noha alig lakja több ezerötszáz embernél. Minden a jólétről beszél: a takaros, cserépfedeles téglaházak, a sok vaskerítés, a rendes tiszta udvarok, kövezett járdák. Meglátszik, hogy a perbenyikiek komolyan vették a város- és failuszépítési akciót, s azonkívül, hogy nem szegények, jól működik a szövetkezet, aimely a község földterületének száz százaiékán dolgozik. Igazi szocialista falu, s mint ilyenl természetesen a kultúrmunlkáról sem feledkezik meg. Most fejezték be a művelődés házának építését, elmelynél a falubeliek többezer brigádórát dolgoztak le ingyenesen. A szaktudást igénylő munkák kivételével mindent maguk végeztek, önsegély alapon, kalákában. A Csemadok ihetüyi csoportjának titkára s egyben a- kultúrház vezetője Plachy Imre, akinek lelkes munkáját és elért eredményeit a járáson kívül is ismerik. Különben könyvelő á esernyői átrakódé állomáson, nap mint nap utazik, délután öt óra tájban kerül haza s alig kapja be az ebédjét, már rohan is a kultúrházba, hogy este tízig-tizenkettőig foglalkozzék a fiatalsággal. Mikcr fölkeresem, éppen ebédnél találom. Be sem akarja fejezni, úgy megörül a messziről jött vendégnek. Még jóformán be sem kapja az utolsó falatot, már mesél: — Bizony, Perbenyiken nem jár a fiatalság kocsmába. És szerintünk ez a 'Legfontosabb dolog. A tanulóifjúságot könynyebb kézben tartani, azt köti az iskola, ä szülői fegyelem. De a dolgozó ifjúság szabad idejét lefoglalni, érdeklődését helyes irányba terelni, már sokkal nehezebb dolog. És mi éppen ezt csináljuk. Befejezzük az ifjúság szocialista nevelését. S ez meg is látszik, nálunk egyre több fiatal dolgozik a szövetkezetben, s azonkívül, mint mondottam1, az ifjúság murtka után nem a kocsmába, de a kultúrházba jár. +* El sem hinné, mennyi mindenre kell, hogy egy falusi népnevelő figyelme kiterjedjen. Például - harcot indítottunk a a magolás ellen. /Üj kultúrházunk van, s nem szeretnénk, iha ez is mindig ölyan A volt Mailáth-kastély, ma magyar tannyelvű tizenegy éves iskola piszkos lenne, mint a régi volt. Ezen a vidéken nagy divat a magolás, egyenesen szenvedély. Áz embereket leszoktatni rőla csaknem reménytelen dolog. De azt már elértük, hogy néhányan dobozt visznek magukkal és abba teszik a maghéjat. — Érdekes dolog, erre bizenv egy városi ember nem Is gondolna, ßs milyen a művelődési élet, hogy működik a" színjátszó csoport, amiről már Helmecen is haüottain? — A színi kör egyik büszikeségünk. Már sok szép sikert értünk el, mint ahogy a kultúrházban kifüggesztett elismerő okleveleken is (láthatta. De behozom az albumunkat, ott a fényképészeti szakkörünk megörökítette kultúréletünk fontosabb mozzanatalt. Plachy elvtárs kerüMordui s egyszerre csak egy akkora albummal tér vissza, hogy alig fér be vele az ajtón. Lehet vagy fél méter hosszú és harminc centi széles. És feltárul előttem a perbenyikiek lelkes munkájának sok szép eredménye. Van 'itt kép a város- és iajuszépítési akció keretében végzett brigádmunkáről, a kultúrház építkezéséről, május elsejékről, aratóbrigjádokről, nemzetközi gyermeknapokról, nőnapokról, járársi és kerületi meg az országos spartakiádról, a moszkvai VTT-re való előkészületekről és sok-sok kép az eddig játszott színdarabokról. — Ezer kilencszázötvenötben nagy fába vágtuk a fejszénket, — kezdi visszaemlékezéseit Plachy elvtárs. — Betanultuk a János vitézt és előadtuk szabadtéri színpadon. Száz szereplője volt a darabnak, lovak s juhok vonultak fel benne. Merész kísérlet veit, de sikerült. Egy-egy előadáson tíz-tizenegyezer korona bevételünk is volt. A darabbal megnyertük a járási népművészeti alkotőverseny első diját. A kerületire is beneveztünk, ahol mii voltunk az egyetlen magyar csoport, de ott csak az ötödik dijat kaptuk meg. ötvenhatben játszottuk Az aranycsillag lovagját, a Kocsonya Mihály házasságát, ötvenhétben a GUI babát, A büszke ipáviát és a Tanítónőt. A mostani téli szezonban aligihanem a Darázsfészket vesszük át a helmeoiektől, akiknek több szereplőjük bevonult, vagy pedig A szenátor úr nevenapja lengyel című vígjátékot tanuljuk be. — Van zenekaruk is, hegy operettre mertek vállalkozni? — Sajnos .nincs és ez egyik legnagyobb fájdalmunk. Itthon és a közelebbi falvakban a helyi cigányzenészek szoktak kisegíteni bennünket, messzebbre azonban nem vihetjük magunkkal őket, mert ez túl költséges volna. Ilyenkor kénytelenek vagyunk beérni egy zongorával. Nagy baj az is, hogy ném tudunk megfelelő koeztömökhöz jutni. A János vitéz jelmezeit ugyan magunk mesterkedtük valahogy össze, de ott -te nagy nehézségeink voltak a csizmákkal. Jő volna, ha a Csemadok létesítene valami jelmezkölcsönzőt, ez igazán kultúregyesületümlk feladata lenne. — Mire fordítják a befolyt jövedelmet? . — A színdarabokat rendszerint több egyesület közösen rendezi, a befolyt pénz a kultűrotthonnál marad. Kezdetben egyegy előadás után„ megvendégeltük a szereplőket. Később ' jutalomként szerettünk volna egy társas kirándulást szervezni a Tátrába, de a nős tagok, férjes asszonyok nem akartak menni házastársuk nélkül, így aztán ez a terv nem valósult meg. Most egyelőre nincs gondunk, mert. minden pénzt a kultúrház építésére, berendezésére fordítunk, a tagok még a vacsorákról is lemondtak. — Idősebbek is részt vesznek a színi csoport munkájában? — Részt bizony. Itt va» mindjárt Gcdzsál Julis néni, a helybeli pártelnök felesége. Már hatvan éves, de olyan lelkesen dolgozik, szervez, játszik, hogy bármelyik fiatal megirigyelhetné. Tóth János me-» Arti Anna még az „öregek" erősségei. A fiatalok közül a tehetséges Balogih Margit, aki a Tanítónő címszerepét alakította, érdemel különös dicséretet. Ebben a darabban olyan átéléssel játszott, hogy igazi könnyeket sírt — de meg is ríkatta még a legedzettebb férfiakat ls. Ügyeseik, szorgalmasak még Gallczky Ica, Sápos Menyhért, Molnár János, Miklós Gyula, de a többiek lelkesedése, kitartása is minden dicséretet megérdemel. — Mlyen munka folyik még a népművelés terén? — Hát Itt sem maradunk el, bár többet is tehetnék. Tairtunk orosz, német és eszperantó nyelvtanfolyamot, van fényképészeti és sakk-körünk. Működik azonkívül téli mezőgazdasági szövetkezeti munkaiskola, gyümölcs- és cukorrépa-termesztési szakkör. Sajnos, a helmecl tizenegyéves iskola itt működő felső tagozatának tanárai — mondván, hogy ők Helmechez tartoznak és semteni közük Per hőnyikhez — nem veszik ki részüket a falu iskoláin kívüli népnevelésének munkájából, bér az iskola növendékei szoktak nálunk is fellépni, főként ünnepélyeken. — Jól működik a szövetkezet? — Egyike a legjobbnak az egész járásban. Most különösen sokat beszélnek róla nemcsak járás, de kerület szerte is. Kondás József EFSZ-elnök olyan kezdeményezéssel állt elő, ami «másutt is megszívlelendő. Felajánlotta, hegy a szövetkezet átveszi a kultúrházat és vezetésére évi négyezer koronát fordít a szövetkezet ku'turális alapjából. Hát ez bizony szép dolog, s a pénzre nagy szükségünk ís volna. Nincs díszletünk, amit magam pingálgatok, az nem mindig és minden darabhoz elég, Így aztán ezt az összeget, kiegészítve a befolyt jövedelemből, dlszletvásárlásra fordíthatnánk. Kapható ugyanis különféle darabokhoz Jhasznélható díszlet-sorozat tizenhatezer koronáért, amit megvehetnénk Mert hát valamit mégiscsak kell nyújtani a nézőnek a pénzéért. — Régen van már itt a faluban, Plachy elvtárs ? — Idevalósi vagyok, s már á háború előtt is foglalkoztam kultúrmunkával. Bizony, sokat változott a világ azóta. Akkor magára volt hagyva a falu, nem vöít senunl vezetés, irányítás, segítség. „Működött" itt katolikus kör, görögkatolikus kör, református kör, gazdakör, volt kaszinója a cseh fináncoknak, szlovák tisztviselőknek. így aztán nem volt egységes a falu. Ha a reformátusok rendeztek valamit, oda bizony katolikus el nem ment volna a világért sem — és megfordítva, így volt az1

jő, az uraknak. Megosztani a népet, elzárni a művelődéstől, a nemesebb 'szórakozástól, nehogy megtanuljon önállóan gondolkodni, nehogy eszébe jusson, hogy jogai äs vannak, nemcsak kötelességei. Ma minden segítséget megkapunk, amire szükségünk van. A kultúrház építéséhez is hatvanezer koronával járult hozzá a tárás. Magunk gazdálkodunk — a magunkén. Bizony, sokat változott a világ mindenütt körülöttünk, Perbenyiken <s. TARJÁN! ANDOR