A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-01 / 48. szám

ANTONlN ZÄPOTOCKY Részlet Antonín Zápotockynak, a Csehszlovák Köztársaság most elhunyt elökének Vörös fény Kladno felett című müvéből. A kongresszusi napok már itt vannak TY előttünk. Tonda türelmetlenül vár és vele együtt a többi fogoly is. Milyen lesz a kongresszusi tanácskozás eredménye? Milyen lesz a szavazás? Megalakítják-e Csehszlovákia Kommunista Pártját vagy nem? De nemcsak a pankráci rabok, hanem az egész csehszlovák munkásosztály is türelmetlenül vár. A szociáldemokrata baloldal szervezeteiben élénk a forgalom. Az utolsó előkészületek folynak. Péntek van, holnap kezdődik el a kongresszus. A küldöttek készülődnek az útra. A távolabb fekvő vidékekről már útnak is indultak ... .. . Vasárnap délután van, május 15. Dr. Smeral elvtárs befejezte beszámolóját. A politikai helyzetet taglalja, és támogatja a III. Kommunista Internacionáléba való belépés gondolatát. „Többek vagyunk, mint egy politikai párt; az új élet élcsapata vagyunk. Új embereket is teremtünk." A teremben állandóan nő a feszültség. A döntő pillanat közeledik. Befejezték a szokásos előkészületeket. Az einök felemelkedik és a következő szavakkal ad jelt a szavazásra: — Ki szavaz a Kommunista Internacionálé huszonegy pontjának elfogadására és arra, hogy a szociáldemokrata baloldalt a jövőben Csehszlovákia Kommunista Pártjának nevezzék? A küldöttek visszafojtott lélegzettel hallgatnak. Türelmük a végsőkig feszül. Egyszerre csak megmozdulnak a kezek és vörös cédulák tömege lendül a magasba. Az elmök végül bejelenti az eredményt: — Csehszlovákia Kommunista Pártja 562 szavazattal 7 ellenében megalakult! A teremben kitör a tapsvihar. A küldöttek hatalmas tömege felemekedik helyéről és énekelni kezd. Az Internaconálé ünnepélyes dallama tölti be a termet. De az ének nemcsak a teremben harsan föl. Egész Prága, Kladno, Moravská Ostrava, Hodonín, Szlcvenszkó, egyszóval egész Csehszlovákia zeng a daltól, s amint a kongresszus döntésének a híre odaérkezik, még a Pankrác is. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakult. Eljött a döntő harc ideje. Előre! TXétfőn a bányászok reggeli műszakra 11

indulnak az Engertbe. Együtt mennek a régi ismérősök: Vanyek, Fejgl, Mudra, Sádek és a többiek. — No, mit szólsz ahhoz, Honza, hogy végül valóság, amit úgy kívántál: megalakult a kommunista párt. Most már csak .a végső, döntő fordulat van hátra, s azzal túl leszünk a gondokon. — Ilyen szavakkal fordulnak a bányászok Vanyekhez. — Túl a gondokon? Öriási tévedés, barátaim! Az igaziak ezután következnek — felel Vanyek. — Hogyan? Most, hogy már megvan a forradalmi pártunk, csak forradalmi vezetőt kell választanunk és minden rendben. így csak győzhetünk. — De honnét kerítsünk most, hirtelen, forradalmi vezetőt? — kérdi Vanyek. — Hogyan, talán félmilliós tagság tömegéből egyetlen embert sem tudnál kiválasztani? — csodálkozik Fejgl. — Nem is erről van szó — magyarázza Vanyek. — Azt mondják, hogy minden katona marsallbotét hord a tarsolyában. De vajon hány katonából lesz igazi hadvezér? A párt valamennyi tagjából lehet, vezető, de melyik lesz közülük az igazi. — Az lesz, akit kiszemelünk és megválasztunk — válaszol Fejgl. — És azt hiszed, hogy ez csak a választáson múlik? Miiyen sokat választottunk már és hány nem vált be közülük! — ielentd ki Vanyek. — De miért nem? Mert opportunisták voltak, mert reformista pártunk volt. De most, hogy forradalmi, a vezetőink is az lesz. Hogyan, te nem így hiszed, Hcnza? — szól Fejgl nekitüzesedve. — Már hogy is ne? De éppen, mert hiszem, tudom, hogy nem lesz könnyű a dolog. Nem elég a vezetőket csak megválasztani: előbb neveljük is őket. Hogy a párt igazi vezetőket adjon, ahhoz előbb az egész pártot,- minden egyes tagot, de legelőször is saját magadat kell megnevelned. Mert, elvtársaim, nem olyan könnyű dolog kommunistának lenni. Azzal, hogy megalakítottuk a pártot, még nem váltunk mindannyian igazi kommunistákká — magyarázta Vanyek. — Várj csak, Honza. Ezek szerint te kételkedel, hogy kommunisták vagyunk? Hát nem volt nálunk fegyelem akkor, decemberben is? Nem egységesen sztrájkoltunk? — ellenkezik Fejgl. — Ez igaz — helyesel Vanyek. — Amíg mindannyian remélték, hogy győznek, addig egység és fegyelem uralkodott. De amint rosszabbra fordult a helyzet, még nálunk is akadtak bizonytalanok. — Te most Kindlre gondolsz és az elvtárs urakra a betegsegélyzőből. Azok már régen nem munkások. Azért árultak el bennünket — ellenkezik Fejgl. — Nemcsak rájuk gondolok. Voltak köztünk, bányászok között is olyanok, akikben csalódtunk. Nem is kell messzire mennünk. Itt van mellettünk, a Kübeckbányában, ez a Karel Vrázek. Milyen nagy forradalmár volt! Mindenütt az első akart lenni és minden tisztséget elvállalt. Még a központi forradalmi bizottságnak is tagja volt. Amikor aztán veszélyessé vált a dolog, minden letagadott. Azt állította, hogy Tonda választotta be a forradalmi bizottságba, a tudta nélkül, hogy ő semmiben sem vett részt, és így tovább. Amikor győztünk, semmi sem volt élég forradalmi neki, de a bíróság előtt begyulladt a rohadt! — és Vanyek nagyot köp maga elé. — Jő, de Karel Vrázeket a kübeciek már kiismerték, most mái- semmilyen szerepet nem játszik ott. Leszámoltak vele, a gyáva alakkal. A börtönt sikerült eike-* rülnie, de a bányászok bizalmát elvesztette — Igen. Vrázeket már elintéztük, és ugyanígy mindenkit, aki megcsal, elárul bennünket. Éppen ezért lesz nagy munka és gond az új párt kiépítése. A forradali mi pártban fegyelemnek kell lennie. Szi-á lárd pártfegyelem nélkül a párt nem ne-: vczhetö forradalminak. Ezt mchdta Leniri elvtárs Tondának, és én hiszek neki, Ezért mondtam azt, hogy csak most lesz aztán igazán gondunk és sok munkánk. Kommu-J. nista pártunk már van. Most aztán ki kell építenünk a pártfegyelmet, és meg kell nevelnünk a tagokat, hogy belőlük választ-: hassunk forradalmi vezetőket. Hiszem, hogy győzelmeskedünk. ígérjük meg ezt egymásnak, elvtársaim. őrös lesz majd Kladno és vörög lesz az egész köztársaság! Az elvtársak megszorítják egymás kezét — kiegyenesednek. Emelt fővel, határozott léptékkel indulnak el útjukra. A kohó hányójára kiöntötték a salakot; A vörös fény besugározta az egész vM déket. GYURCSÖ ISTVÄN: Búcsúztató Az élet véges, az alkotás azonban végtelen fényt vetít, legyen a tett bár csak karcolás, cselekvő kézjelet örökít, és arra vár, hogy hozzátegyiik a magunk erejét mindenütt, s a mi erőnkhöz majd a jövő áll hozzá, az ifjú feltörő nemzedék: így épül a világ, megbecsülve minden hü fiát, ki kőre követ hordott, rakott, és a fénynek vágott ablakot a huszadik század nagy falán, hogy mi, áz értelem ablakán nézhessük körül, mi a dolgunk, mit kell tennünk, hogy megy sorunk* s útközben emléket emelünk, azoknak, akik nincsenek velünk, csak szellemük, hitük él, örök: — maga a kéz bár elköltözött. — A tűzgyújtók neve él tovább bennünk, azokban, kik melegszünk, s a parázsra szüntelen teszünk, hogy a Vörös Fény csak lobogjon Kladno fölött és mindenütt. 1141