A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-01 / 48. szám

Latin-Amerika egzotikus, színes, természeti kincsekben gazdag világáról általában kissebb-nagyobb katonai zendülések és „forradalmak" kapcsán esik szó, mélyeket rendszerint Észak-Amerika diplomáciája sugalmaz és támogat. Az ilyen zendülések és „forradalmak" mögött persze legtöbbször a nafta- és érctermeló monopóliumok vetélkedései húzódnak meg. Nem egij esetben azonban népi megmozdulások elfojtására irányul a „forradalmi" jelszavakkal álcázott katonai puccs. Üjabban például ismét Guatemalában került sor „beavatkozásra". E puccs hátterében ugyan monopolista torzsalkodások állanak, de ugyanakkor egvre jobban hallható az elnyomott guatemalai nép lázongása, forradalmi moraja... Kuba pedig — mint tudjuk — már egy hónap óta népi felkelések színtere. Latin-Amerika nemzetei előtt nagyszerű távlatok nyílhatnának, ha függetlenségük nem volna csupán írott malaszt, ha gazdaságuk kibontakozását nem fékeznék Észak-Amerika monopoltökései, akik fojtogatóan szűk korlátok közé szorítják Latin-Amerika külkereskedelmét, s könyörtelen árpolitUcájukkaU kiszipolyozzák ezt a nyersanyagokban oly gazdag s csodálatos szépségű kontinenst. Latin-Amerika népei keservesen küszködnek az infláció romboló hatása s a maradi, sötét latifundista uralom következtében. Most pedig lássuk, miképp érvényesül Latin-Amerika egyes országaiban az észak-amerikai trösztök uralma. BOLÍVIA valóságos iskolapéldája a Latin-Amerikára súlyos koloncként nehezedő yankee-uralomnak. Bolivar szabadnak álmodott hazája, az imperialisták embertelen uralma következtében gazdaságilag teljesen elmaradt, és csak világhírű óntermelésével kapcsolódhatott be a külkereskedelembe. A bolíviai kormányok még nem is clyan régen, elsősorban észak-amerikai érdekképviseletek voltak. 1930-ban, amikor a világgazdasápi válság különös súllyal nehezedett Bolívia dolgozóira, erőteljesebben nyilvánultak meq a függetlenségi törekvések. Ezeket azonban az egymással versengő naftamonopóliumoknak sikerült kisiklatniuk. Bolívia és Paraguay között kirobbantották az úgynevezett chacoi háborút. Ámde Bolívia népe csakhamar rájött, hogy a Standard Oil nevű olajtröszt érdekeiért hullatja vérét, s hoqv e háborúból a nagybirtokosok, finánctőkések és természetesen a bányatulajdonosok húznak hasznot. Az ország 3 millió indiója, bányásznéoe és középosztálya ismét tudatára ébredt annak, hogy a Ohaco-háború semmiképpen sem oldhatja meg problémáikat, és megerősödtek a függetlenségi törekvések. A Forradalmi Nemzeti Mozgalom 1952 áprilisában magához ragadta a hatalmat. Bolívia jelenlegi kormányában a munkásosztály 4 képviselője ül. A kormányzatban ugyan meglehetősen világosan mutatkozik a nagytőkeellenes irányzat, de hiba volna lebecsülni azokat a veszélyeket, amelyek a kormány vegyes rétegeződéséből származnak. Viszont mind nagyobb tért hódít 12 az a felismerés, hogy Bolivia problémáit csak a haladó erők egyesítésével lehet megoldani. Bolívia bányái már az állam kezében vannak, megvalósulás útjára került a földreform is azonban e két alapvető vívmány természetesen még nem elégséges az ország felvirágoztatására. Bolívia érckitermelésének értékesítése ma még a nemzetközi monopóliumoktól függ, melyek természetesen továbbra is összeesküvéseket szítanak és nem akarnak lemondani az uralomról. Az ország kormánya előtt nehéz feladatok állanak: ilyen faladat a korszerű nagyipar megteremtése, a mezőgazdaság kifejlesztése, műszaki káderek kinevelése stb. Bolívia népe azonban elszántan a megújhodás útján halad, s erről az útról most már semmiféle imperialista aknamunka nem térítheti le tartósan. VENEZUELA az észak-amerikai imperialisták egyik legbecsesebb nyersanyagforrása és készárú-piaca. Venezuela kőolajtermelése és vasércbányászata elsősorban az USA monopcltőkéjének biztosít busás hasznot. Gondoljuk csak el, hogy Venezuela 1954-ben csaknem napi *> millió hordó naftát termelt. \ naftatelepek főként észak-amerikai ellenőrzés alatt állanak, s az angol nagytőke csupán 30 %-ban részesedik a termelésben. Azonban még ennél is nagyobb az Egyesült Államok befolyása a vasércbányászatban, mert itt a United Steel és a Betlehem Steel Company úgyszólván korlátlan úr. S hogy ez mit jelent a gyakorlatban, azt talán legjobban az ország külkereskedelmi mérlege mutatja. Venezuela 2 millió tonna kivitt nyersvasért 17 millió dollárt kapott, viszont az ennek fejében behozott 461.000 tonna vas és acél félkészáruért 60 millió dollárt volt kénytelen fizetni. Az észak-amerika' kőolajtrösztök évről évre fokozzák a naftaipari munkások kizsákmányolását. Jellemző, hogy 1948 és 1953 közt csaknem egyharmaddal nőtt Venezuela naftaiparában a már előbb is túlhajszolt termelékenység. Mindössze néhány éve annak, hogy az 'SA kereskedelemügyi minisztériuma bevallotta, hogy Észak-Amerika trösztjei latin-amerikai nyereségeik mintegy 40 százalékát Venezuelától „kapják". Ezek után szükségtelen hangsúlyozni, hogy ez аг ország az Egyesült Államok imonopóltőkéseinek valóságos eldorádója. Annál nyomasztóbb viszont a dolgozók helyzete, akiket nehéz harci feladatok elé állít a monopoltőkések telhetetlensége. PANAMA földje nem íejt ugyan méhében sem kőolajat, sem érceket, s „csak" a Latin-Amerikára oly jellemző cukornád-, kávé-és kaucsukültetvényekben bővelkedik (nem is szólván a kakaóról, déli gyümölcsről stb.), mégis aligha létezik földdarab, melyet az USA féltékenyebben őrizne, mint a Panama-csatorna övezetét. Panama ipara jelentéktelen. Az amerikai készáru-behozatal úgyszólván csírájában öli meg a panamai ipar fejlesztésére irányuló kísérleteket. Az ország életére súlyosan nehezedik az Egyesült Államok uralma. Az amerikai haderők tengerészeti és légi támaszpontjaikkal korlátlan ellenőrzést gyakorolnak a csatornával határos területek felett. Uralmukat mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy Panamában kétféle pénz van forgalomban: az arany-és ezüstdollár. Az egyes postahivatalokban, iskolákban, vendéglőkben plakátok jelzik, arany- vagy ezüstdollárban kell-e fizetni. Minthogy a Panama-csatorna övezetének munkásai ezüstdollárban kapják bérüket, gyermekeiket nem járathatják arany-dolláros tanintézetekbe, ahol csak az angolul beszélő arany-dolláros „előkelő" rétegek ivadékai tanulhatnak. A spanyol nyelv, a bennszülöttek nyelve, tehát alsóbbrendűnek számít. A Little Rock-í reakció szelleme tehát Panamát is mérgezi. Panama népe nehezen viseli a megalázó yankee-uralmat, és éppen a Szuezi-csatprna államosítása idején élesebb formákat öltött Panama haladó köreinek ellenállása, amelyek a különböző nemzeti felszabadító mozgalmak hatása alatt mindjobban tudatára ébrednek annak, hogy csak a yankee-uralom felszámolása után nyílik meg az út Panama szabad, valóban demokratikus fejlődésére. Szilt DCameS&mj^i afdndík a harmadik Csehszlovák Állami Sorsjáték sorsjegyének nyereménye Az 1957. december 10-én megejtendő sorshúzáson a következő nyereményeket sorsolják ki: 35 darab 50.000 Kcs nyereményt 35 darab 25.000 Kcs nyereményt 105 darab 10.000 Kcs nyereményt 315 darab 5.000 Kcs nyereményt és további 387.625 nyereményt 20 Kcs-tól 1000 Kcs-ig terjedő öszszegben. Nyeremény címén összesenl7,500.000 Kcs kerül kifizetésre. A sorsjegyek minden Állami Takarékpénztárnál kaphatók. A sorsjegy ára 10 Kcs "AAA/4^^AAA/\AA/VV\/V4^AAAAA/\AAAA/V4A/VVVNAA/\AAAA/V>A/Vl