A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-24 / 47. szám

A fiatal lány kacér bája és a legény büszke férfiassága tükröződik 3 kedves táncospáron Halvány sárgától a narancsszínen át az óaranyig vibrált szemünk előtt az „Arany láncocska" vidám forgatvaз A szédületes iramú Orosz tánc egyik nagyszerű jelenete Derű és lendület jellemezte a Csengős tápcot Mesterkéletlen, felszabadult Vidámságot láthattunk a fiatal művészek arcán hatások, hogy méltán váltottak kl lelkes elragadtatást. Lélegzetelállítóan finom, változatosan színes és újszerű volt az Északi kendős tánc, míg a Fiatalok tánca jellegzetes orosz humorával és a táncosok jó színészi alakításával hatott. Külön kietaielhém a! szédületes iramú Orosz táncot, amelyhez foghatót népi együttes még aligha produkált. A művészek táncszámaikat a közönség ütemes tapsviharától kísérve fejezték be. Jelleimző a szovjet vendégek szívélyességére, hogy minden számbői — legyen az bármüyen megerőltető és fárasztó — mosolyogva, adakozva .ismételtek. Nem Irhatok kisebb elismeréssel a zenekari és énekszámokról sem. Különösen megragadó volt a hangulatos „Estefelé", valamint a kitűnő technikáról és egybehangoltságról tanúskodó „Orosz szépség". Osztatlan sikert aratott a különleges népi hangszereket megszólaltató zenekar és boszorkányos ügyességű harmonikásai. Az énekkar kiváló szólistáinak nagy része mint kezdő került az együtteshez, ma pedig már kitüntetett művészek, nemzetközi versenyek győztesei. Elhangzott az utolsó műsorszám is. de a közönség nem mozdult, nem sietett senki a ruhatárba. A szeretet, a hála, az őszinte testvéri érzések megnyilvánulásaként zúgó hatalmas tapsvihar megrázta a Kultúra és Pihenés Parkjának falait, és megrázta a szíveket is. Kezek lendültek a magasba, búcsút integettek a kedves vendégeknek, üdvözletüket • küldték a távoli nagy országnak, amely csillagaival örvendeztet megi bennünket itt lent a földön és a kéklő magasban egyaránt. G. 0. 5