A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-17 / 46. szám

Színjátszóink címére Bevezető cikkünkben sajnálattal állapítottuk meg, hogy színjátszó mozgalmunk mai állapota nem a legrózsásabb. Napjainkban, amikor a gazdasági helyzetünket gyökeresen megjavító és a gondolatvilágunkat szélesebbre táró, szellemünket magasra röpítő szocialista rend építésének betetőzésén fáradunk, színjátszó csoportjainknak jóval igényesebb hivatástudattal kellene er-e törekedniük, hogy munkájuk az élet valóságos tényeire elevenebben feleljenek. Közel négyszáz csoportunk működik országszerte, színjátszó mozgalmunk tehát a mennyiség szempontjából teljesen kielégítő képet mutat. A minőségi értékmérés azonban már eltorzítja a tükröt és arra ösztönöz, hogy minden tudásunk és akaratunk latba vetésével megjavítsuk csoportjaink munkáját. Nem érthetjük be azzal, hogy mindössze vagy húsz csoportunk teljesíti népnevelő küldetését példásan, tovább, kétszáz csoportunk pedig kisebbnagyobb hibákkal csak kielégítő munkát végez. Az a tény. hogy színjátszóinknak csaknem a fele lemarad, nem látja tisztán hivatását és nem egy esetben káros tevékenységet fejt ki, arra késztet bennünket, hoav а hibák okait kutassuk, és a helyzet elemzésével, tanáccsal megkíséreljük megmutatr.. a helyes utat. Ahhoz, hoqy a helyenként megnyilvánuló egészségtelen törekvéseknek véget vessünk és egész mozgalmunkat jó kerékvágásba irányítsuk, szükség lesz mindenekelőtt néhány elvi jelentőségű szempont tisztázására. 1. A vezető kérdése Döntö jelentőségű a vezető személyének megválasztása. Ahol jó a vezető és gyöngék a tagok, teljes mértékben fennáll annak a lehetősége, hogy idővel jó együttes fejlődik ki. viszont ahol rossz kezekbe került a vezetés, a legtehetségesebb színjátszókkal rendelkező csoport tevékenysége is rossz irányba terelődhet. Kit válasszon a csoport vezetőjéül? A válasz kézenfekvő: a tagek közül a íegkiválóbbat, azt. aki valamennyi tag teljes bizalmát bírja és mint rendező vagy színjátszó is jól megállja a helyét. De mindennél döntőbb fontosságú, hogy a vezető a csoport eszmeileg legképzettebb, legolvasottabb tagja legyen. Eredményes, hasznos kultúrmunkát nem lehet megfelelő eszmei alap nélkül végezni. Az eszmei felkészültség az az alap, amelyre az egész csoport nyugodtan építheti terveit, egész évi munkáját. Számta'an példánk van rá, milyen ártalmas e szempont elhanyagolása, hogy a helytelen vezetés a csoport munkáját kátyúba juttatja, hogy milyen káros, ha egv tájékozatlan vezető értéktelen, hazug népszínmű, szirupos fércmű bemutatásáért harcol, és íqv tévútra vezeti a csoport jóhiszemű tagjait is. Ezért a vezetőtől a politikai érettség és eszmei tisztánlátáson kívül tudást, műveltséget, olvasottságot is követelünk, tehát olyan képességeket, amelyek a kiválasztott tagot vezetésre alkalmassá teszik. Ahol a vezetés kérdését jól megoldották, ott könnyebbé válik a tervezés és kivitelezés munkája, az együttes meqnevelése, a darab betanulásának és megfelelő formában történő színrehozásának kérdése. Műkedvelő csoportjaink közű' nagyon sokan igényesebb feladatokra is vállalkozhatnának, ha jó vezetőket választanának, akik eszmei tudásukkal és szakképzettségükkel bátorítani, ösztönözni, lelkesíteni tudnák őket. 2. Az együttes Jó közös munka ott fejlődik ki a leghamarabb, ahol a tagok összetétele tekintetében nincsenek nagyobb ellentétek. Egyívású, egyforma gondolkodású tagok közt közvetlenebb és mélyebb a kapcsolat, nagyobb az egyetértés és könnyebben tartható fegyelem, ami nélkül a jó munka elképzelhetetlen. Napjainkban hovatovább egyre jobban elmosódnak a tagok között a szociális ellentétek, nincs jegyző vagy papkisasszony, naqygazda-leány, gazdag vagy szegény legény. akik közt éket vert a falu régi hamis etikája. Am ha mégis akadnak maradi gondolkodásúak a vol* uralkodó osztályok ivadékai között, a mi józan ítél.tű egészséges fiatalságunk bizonyára hamar megtalálja a módot arra, hogy az oda nem való elemet kivesse magából. A csoport ne tűrje, hoerv valaki felemás műveltségre hivatkozva dirigálni kívánjon, esetleg a maga rossz ízlését kényszerítse az egész tagságra. Kivált falusi csoportjaink nagy hibája, hogy tagságuk túlnyomóan a fiatalság koréból sorozódik. A jó vezetőnek azon kell lennie, hogy a férjhez menő leány, aszszony korában is részt vegyen a csoport munkájában. A háztartás, a gyereknevelés sok gondot jelent a fiatal asszonyoknak, de mi számolunk •» rokonok, nagymamák . készségével, amely nem egy esetben lehetővé teheti, hogy színpadra kívánkozó fiatal asszonyaink folytathassák kulturális munkájukat a maguk és az egész csoport javára. Ugyanúgy a házassáq ne jelentse a megházasodott 'egény kiesését. A színjátszók közt ott q helye mindenkinek, akinek szívügye a kultúra, életünk szebbé, derűsebbé, örömtelibbé tétele. Mindenképpen helytelen tehát az a nézet, hogv asszonynak, házasembernek nincs helye a színjátszók közt. A jó vezető dolga a toborzás és a téves nézetek felszámolása. Tapasztalatból tudjuk, hogy azok a csoportjaink a legjobbak, ahol idősebb dolgozóink is tevékenykednek, jó példával járnak elől, megosztják tudásukat a fiatalabb kezdőkkel. 3. Darabválogatás A műkedvelő színjátszásnak hatalmas nevelő és önképző ereje van E nevelés és önképzés legfőbb alapfeltétele a jó darabválogatás. Színjátszóink kulturális életünk élenjárói. Amikor darabot tanulnak, elsősorban önmagukat képzik, tudásukat bővítik, műveltségüket fejlesztik. Ezért döntő jelentőségű, hogy a próbák ne folyjanak le gy tejjesen hamishangú népszínmű, értéktelen fércmű hangulatában, hanem olyan darabéban, amely *áqítja ismeretüket, növeli tudásukat, elmélyíti és qazdagítja érzelmi életüket. Nem választ rosszu' az a csoport, amely a Cigányt vagy a Bort játssza, mert hiszen mindkét darab a szereplőktől nem talmi, hanem Igaz emberi érzéseket követel. Nem választanak rosszul azok sem, akik az Ingyenélökkel va< у a Ludas Matyival lénnek a közönség elé, mert ezekben a darabokban gazdagon tárulnak fel a jellemek, de teljesen helytelen, ha egy zenekarral, énekesekkel nem rendelkező kis falusi csoport nagyoperettel kísérletezik vagy a másik végletbe esve túlbuzgóságában például az Ármány és szerelem vagy a Néma levente bemutatására vállalkozik. A jó vezetőnek tisztában kell lennie azzal, mit és mennyit hozhat ki a csoportból. A helyesen, eszmeileg éretten megválasz-: tott darab előadása is célját tévesztheti, ha az együttes nem tud megbirkózni a feladatokkal. Az igényes mondanivaló ilyen esetben hatástalan marad, sőt elidegenítheti, elriaszthatja a nézőket, akiket egy. kellemesen szórakoztató előadásnak meg kellett volna nyernie. Hiba az is, hogy sok kezdő csoportunk rögtön háromfelvonásos darabbal kezdi működését. Kis gyakorlatokkal kell megindítani e munkát, kis jele-« netekkel, egyfelvonásosokkal, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy összhang keletkezzék az együttesben és egy-egy tag megmutathassa, milyen nagyobb feladatok megoldására hivatott. A Csemadok központi titkársága által kiadott jegyzék — ha nem is érezzük teljesnek — elég támpontot nyújt a darabválogatóknak. Az elmúlt esztendőkben csaknem minden csoportunk bemutatta a Duda Gyurit és a siker érthető volt: nézőinket mulattatta a múlt feudális urainak ostoba gőgje és nevelte őket, hogy példát láttak pöffeszkedő magatartásukból, embertelenségükből. De műkedvelőink igen kevés kivétellel Moliérenek csak ezt a vígjátékát ismerik és nem nyúlnak más halhatatlan remekéhez. A botcsinálta doktor ug-anolyan jó és hasznos szórakozásra ad alkalmat, nemkülönben a Kéozelt beteg vagy a Scapin furfangjai. A hamis erkölcsöket, az élet álnokságait, beteges fösvénységet, a tudálékosságot, a pazemberséget ostorozza ez a nagy francia író komédiában a jellemzésnek azzal az erejével, amely ma is frissé és igazzá teszi számunkra monanivalóiát. Nagyobb színpadi gyakorlattal rendelkező műkedvelőink megpróbálkozhatnának a Nők iskolája című komédiájával, és ha akad egy nagytehetségű címszereplő, akár a Fösvénnyel vagy a Tartuffe-el is. A naqy orosz realisták közül elsősorban Gcgol az, akit nem szabad műkedvelőinknek figyelmen kívül hagyniok. Nem helyeselhető azonban, ha egy kezdő csoport mindjárt naqyigényűen a legtöbb tudást igénylő komédiájához, a Revizorhoz nyúl. Nagy, hivitásos színpadjaink is nehezen birkóznak meq azzal a feladattal, amit a Revizor előadása ró rájuk.. Nagy felkészültséget, hónapokig tartó gondos előkészületet kíván, és technikailag sem oldható meq apró színpadjainkon gyakorlatlan szereplökkel. Ott van Gogol Lánynézője. amely ugyanolyan találóan állítja elénk a múlt század orosz típusait^ ugyanolyan maró gúnnyal leplezi le az akkori társadalom tudatlanságát és renyhe ürességét. Legközelebbi cikkünkben folytatni kívánjuk a helyes darabváloqatás kérdésének elemzését utalva elsősorban a magyar irodalmi múlt remekelre, majd a jelenkori magyar, orosz, szlovák és cseh drámaíró^ dalom értékeire is, amelyek megérdemlik színiátszócsoportjaink legteljesebb figyelmét. _ _ E. V. 13