A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-17 / 46. szám

Soha nem jártam még ezen a vidéken, de már gyermekkorom óta két kedves népdal révén Ismeretséget tartok fenn Kamocsával. A néném szokta énekelni, hogy „Megy a gőzös, megy a gőzös Kamocsára". meg „Nem messze van ide Kamocsa, motorkocsin járok én oda...". Valami hiba van azonban a két dal körül, mert azt tapasztaltam, hogy errefelé gőzösök nem járnak csak autóbuszok, azok is igen ritkán. Két nagy község, Gúta és Szímő határa közé ékelődött be Kamocsa. Aránylag most is lpcsi a földterülete, mert terjeszkedni csak a két község rovására tudott. Híressége a vörös- és fokhagyma meg a káposzta, melyet szorgalmas lakói valamikor szekérre raktak és még negyven kilométernél távolabbra is elvitték eladni. Most a szövetkezetben nagyban termelik ezeket a zöldségféléket. A falu utcáin egy kedves, barna lány kalauzol. Megnézzük a kultúra fészkét, a mozihelyiséget, mely kívülről apró rácsos ablakaival inkább magtárhoz hasonlít. Itt szoktak a helybeli műkedvelő színjátszók is szerepelni. Felbecsüljük a főtéren hoszszan elnyúló téglarakást, melyből tavaszszal megkezdik a kultúrház építését. A falu űj része szépen rendezett, de az „öreg Kamocsa" gJrbe-görbe utcácskáin A révész Szabó Mari néni háza I A kultúrház szemünkbe ötlik egy-egy régi ház érdekesen fonott kerítése, mely úgy fogja körül az épületet, mintha az avarok vagy a honfoglalók építették volna erődítménynek, pedig csak az itteni szegényemberek barkácsoló munkája. A Vág-parton elbeszélgetünk Takács Imre bácsival, az öreg révésszel, aki harminchét éve szállítja az utasokat a túlsó pattra. Hetvenhárom éves, bozontos szemöldökű, hallgatag ember, de keze ma is kemény, akár a vaskapocs. — Télen is kint van? — kérdem. — Amíg be nem áll a Vág. Ha megjön a jég „bezárjuk a boltot" — mondja tréfálkozva. A kertek alatt egy magányos házikót veszek észre. Rózsaszínű az eleje, kis ablakában még imindig virágzik a muskátli, élősövény és akácfák fogják körül. A rét közepén oázisnak is beillene. Népművészeti szempontbői nagyon értékes az épület. Az errejánó szakemberek már többször lefestették, leírták a belsejét. Talán a legrégibb ház a faluban, de még mindig laknak benne. Takaros, tiszta. Szabó Márl nénié volt e telek. Mari néni sokáig egyedül élt e helyen, s aztán hetvenhat évével a rokonai védőszárnyai alá költözött. Azért írom le ilyen részletesen a házat, mert Szabó Mari nénivel kapcsolatban hallottam az alábbi kis esetet: Mari néni gyermektelen özvegy. Rokona, egy középkorú háromcsaládos szintén özvegyasszony tartotta el, kinek éppen elég gondja volt. Mari néni nem kapott nyugdijat. Járt volna neki, de a rokonok nem jártak utána, még a községházán sem jelentették. Pedig ahogy a közmondás tartja, néma gyereknek anyja sem érti szavát. Így éltek jó darabig, amíg egyszer valami összeírás miatt arra járt Gyuran Káro'y, a helyi nemzeti bizottság titkára, akinek figyelme mindenre kiterjedt. Megkérdezte, miből tartják el az öreg nénét, kap-e nyugdíjat. Bizony bevallották, hogy elkellne az a pár korona, de meg se próbálkoztak kérni, mert hátha több költségbe kerül az utánjárás. A titkár, aki a szívén viseli a falu gondjait, tudta, mi a kötelessége. Mari néni hamarosan megkapta a segélyt, s azóta is hálálkodva qondol jótevőjére. Ez csak: egy kis töredéke Gyuran Károly lelkiismeretes munkájának, akiről a faluban, csak elismeréssel beszélnek. Szlovák ember a titkár, Gyuran Károly, s talán nem is tudja, hogy becsületes munkájával a kis magyar faluban mennyire őszintévé, tartóssá teszi e két nép barátságát. Szólnunk kell a falu kulturális életéről is, hisz a Csemadok Ramocsai színjátszói színvonalas játékukkal- hírt,, nevet szereztek a környéken, örömmel emlékeztek az eddig lejátszott színdarabok: Csiky Gergely Ingyenélők, Dankó Pista, Csalódások, Pettyes és a Buborékok sikereire. Hetven tagja van a Csemadoknak s ez még nem végleges szám, mert mostanában is sokan jelentkeznek a szervezet tagjainak sarába. Minden színdarab előtt Ízléses, sokszorosított műsorfüzetet bocsátanak ki, melyben ismertetik a darab tartalmát, eszmei mondanivalóját. Nyáron Csemadok-félór&k keretében gondoskodtak a dolgozók neveléséről, télen pedig irodalmi esteket szerveztek. József Attiláról, Petőfiről tartottak előadást, bőséges szemelvények bemutatásával. Szeretettel em- • lékeznek meg Meleg Károlyról. A nemrég elhunyt fiatal tanító egyik fáradhatatlan irányítója volt a színjátszóknak. De most is jó kezekben van a Csemadok vezetése, olyan lelkes tagok vezetik, mint Sztahkovics Ervin, Haász Anna, Földes Gizella, Danczi János tanító. A könyvtárral valami hiba van. Sokat érdeklődtem a könyvek felől, de kevesen tudtak érdemleges választ adni. Bizonygatták, hogy van valahol könyvtár, de a könyvek nincsenek kicsomagolva. A szervezeteknek ls van egypár könyvük, a tagok szavaiból azonban azt vettem ki. hogy kevesen olvassák. Ez bizony nem megnyugtató. Nyakunkon a tél. Ideje lenne mielőbb kicsomagolni a porosodó könyveket, mert a hosszú téli estéken a jó könyvet kevésbé pótolja a mozi vagy színielőadás. OZSVALD ARP AD