A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-10 / 45. szám

A forradalom idején tömegesen keresték fel az emberek a közoktatásügyi népbiztos -ságot. Sokszor azért mentek oda, hogy tanácsot kérjenek ügyes-bajos dolgaikban; úgy vélték, ha közoktatásügyi népbiztosság a neve, akkor bizonyára kioktatják a népet, megmagyaráznak neki mindent, amit nem ért. Egy alkalommal egy vöröskatona járt a népbiztosságon. Magas, vállas, vidám legény volt. Valahonnan a Volga vidékéről' jött. Оду látta, nincs valpmi rendjén az oktatással, hát eljött. Néhány szót akart szólni erről. A népbiztosság on Nagyozsda Konsztantyinovnát kereste. Persze szeretett volna személyesen Leninnel beszélni a dologról, de hát miért vegye igénybe Lenin drága idejét az ö apró-cseprő bajával. Es nincs is elég bátorsága Lenin elé állni! Nagyozsda Konsztantyinovnát nem találta hivatalában. Éppen az nap nyílt meg egy erdei iskqla a moszkvai gyermekek számára és annak a megnyitásán vett részt. A vöröskatona ezért Nagyozsda Konsztantyinovna munkatársához fordult, akit Zinajda Petrovnának hívtak. Régi bolsevik volt, még a forradalom előtt ismerte Lenint. A vöröskatona magáról 'és a társairól beszélt. Volt cári tisztek tanítják őket repülni, kevés a saját pilótájuk, s azok is a fronton vannak. A régi tisztekben pedig nem bízhatnak meg. — Mégis csak nevetséges, — panaszkodott a vöröskatona, hogy éjjel-nappal őriznünk kell a repülőgépeket. Még oktatóinktői is féltenünk kell a gépeket! Félünk, hogy átrepülnek az ellenséghez. A tanulás is rosszul megy . .. Zinajda Petrovna elbeszélgetett a vöröskatonával, mindenről érdeklődött, majd így döntött: — Tudja mit, elvtárs? Ügyével forduljon a hadügyi népbiztossághoz. A vöröskatona is így látta a leghelyesebbnek és csak tanácsért fordult a közoktatásügyi népbiztossághoz. Eltávozott. Zinajda Petrovna még aznap este találkozott Leninnel és elmondta neki a vöröskatona gondjait. Tudta, hogy Lenin szereti hallani, miről beszélnek a munkások, parasztok, a vörös hadsereg harcosai. Ez mindig érdekelte és nagy elfoglaltsága ellenére is mindig tudott magának időt szakítani ilyesmire. Lenin most is érdeklődni kezdett: — Volga vidéki volt a vöröskatona? És melyik városból jött? Ha repülőtér van a közelében, akkor könnyen kitaláljuk. ...Nem szaratovi volt? Nem tudja? Hogy hívják? A vezetékneve? — Nem kérdeztem — válaszolta Zinajda Petrovna. — Es nem tudná megírni ezt a dolgot? Például, hogy miért nem lehet megbízni a tisztjeikben? Es bizonyítani tudja állításait? — Nem tudom. — Hol szállt meg Moszkvában? Mi a címe? Zinajda Petrovna ezt sem tudta. — Melyik hadügyi népbiztossághoz tanácsolta ót? A kormányzóságihoz? Vagy a köztársaságihoz? Meglehet, hogy a legközelebbit, a kerületit kereste fel. Vlagyimir Iljics egyre újabb kérdéseket intézett Zinajda Petrovnához. Végül is a telefonhoz lépett és feltárcsázta a köztársasági, majd a kormányzósági hadügyi népbiztosságot, Dzerzsinszkij elvtársat és Moszkva városparancsnokát. Mindegyiküktől kérdezősködött: nem járt-e ott ma egy vöröskatona a volgai repülőtér ügyében? Ha igen, hol található most. Végre jó helyen tudakozódott. A vöröskatonát megtalálták. Azt is megtudták, hol szállt meg Moszkvában, hogy hívják és miért nem hisz a tiszteknek. Az ügyet kivizsgálták. Lenin rendeletére ezután átigazolták a repülőtér személyzetét, egy bolsevik katonát tettek meg parancsnokává, a vöröskatonákat pedig, akik önszántukból éjjelnappal őrizték a szovjet repülőgépeket, eredményesen kiképezték pilótákká. Persze akkor még csak elavult, a cári hadseregtől örökölt repülőgépeik voltak. Tréfásan „polcoknak" nevezték ezeket, mert kettős szárnyaik egymás fölé helyezett polcokhoz hasonlítottak. De azért sok kárt tettek velük az ellenség soraiban. A fiatal harcosok rajtuk tanulták meg a repülés művészetét. Jó pilóták lettek. Es minden jó repülő tudja a szabályt: amit megkezd, azt be is kell fejeznie. Hisz ez a lenini regula! Fordította Lőrincz László - jtfilóu 17