A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-10 / 45. szám

A forradalom idején tömegesen keresték fel az emberek a közoktatásügyi népbiztos -ságot. Sokszor azért mentek oda, hogy ta­nácsot kérjenek ügyes-bajos dolgaikban; úgy vélték, ha közoktatásügyi népbiztosság a neve, akkor bizonyára kioktatják a népet, megmagyaráznak neki mindent, amit nem ért. Egy alkalommal egy vöröskatona járt a népbiztosságon. Magas, vállas, vidám legény volt. Valahonnan a Volga vidékéről' jött. Оду látta, nincs valpmi rendjén az okta­tással, hát eljött. Néhány szót akart szólni erről. A népbiztosság on Nagyozsda Konsztan­tyinovnát kereste. Persze szeretett volna személyesen Leninnel beszélni a dologról, de hát miért vegye igénybe Lenin drága idejét az ö apró-cseprő bajával. Es nincs is elég bátorsága Lenin elé állni! Nagyozs­da Konsztantyinovnát nem találta hivatalá­ban. Éppen az nap nyílt meg egy erdei iskqla a moszkvai gyermekek számára és annak a megnyitásán vett részt. A vöröskatona ezért Nagyozsda Konsztan­tyinovna munkatársához fordult, akit Zinaj­da Petrovnának hívtak. Régi bolsevik volt, még a forradalom előtt ismerte Lenint. A vöröskatona magáról 'és a társairól be­szélt. Volt cári tisztek tanítják őket repül­ni, kevés a saját pilótájuk, s azok is a fronton vannak. A régi tisztekben pedig nem bízhatnak meg. — Mégis csak nevetséges, — panaszko­dott a vöröskatona, hogy éjjel-nappal őriznünk kell a repülőgépeket. Még okta­tóinktői is féltenünk kell a gépeket! Fé­lünk, hogy átrepülnek az ellenséghez. A ta­nulás is rosszul megy . .. Zinajda Petrovna elbeszélgetett a vörös­katonával, mindenről érdeklődött, majd így döntött: — Tudja mit, elvtárs? Ügyével forduljon a hadügyi népbiztossághoz. A vöröskatona is így látta a leghelye­sebbnek és csak tanácsért fordult a köz­oktatásügyi népbiztossághoz. Eltávozott. Zinajda Petrovna még aznap este talál­kozott Leninnel és elmondta neki a vörös­katona gondjait. Tudta, hogy Lenin szereti hallani, miről beszélnek a munkások, pa­rasztok, a vörös hadsereg harcosai. Ez mindig érdekelte és nagy elfoglaltsága elle­nére is mindig tudott magának időt szakí­tani ilyesmire. Lenin most is érdeklődni kezdett: — Volga vidéki volt a vöröskatona? És melyik városból jött? Ha repülőtér van a közelében, akkor könnyen kitaláljuk. ...Nem szaratovi volt? Nem tudja? Hogy hívják? A vezetékneve? — Nem kérdeztem — válaszolta Zinajda Petrovna. — Es nem tudná megírni ezt a dolgot? Például, hogy miért nem lehet megbízni a tisztjeikben? Es bizonyítani tudja állítá­sait? — Nem tudom. — Hol szállt meg Moszkvában? Mi a cí­me? Zinajda Petrovna ezt sem tudta. — Melyik hadügyi népbiztossághoz ta­nácsolta ót? A kormányzóságihoz? Vagy a köztársaságihoz? Meglehet, hogy a leg­közelebbit, a kerületit kereste fel. Vlagyimir Iljics egyre újabb kérdéseket intézett Zinajda Petrovnához. Végül is a telefonhoz lépett és feltárcsázta a köztár­sasági, majd a kormányzósági hadügyi nép­biztosságot, Dzerzsinszkij elvtársat és Moszkva városparancsnokát. Mindegyikük­től kérdezősködött: nem járt-e ott ma egy vöröskatona a volgai repülőtér ügyében? Ha igen, hol található most. Végre jó helyen tudakozódott. A vörös­katonát megtalálták. Azt is megtudták, hol szállt meg Moszkvában, hogy hívják és miért nem hisz a tiszteknek. Az ügyet ki­vizsgálták. Lenin rendeletére ezután átigazolták a repülőtér személyzetét, egy bolsevik kato­nát tettek meg parancsnokává, a vöröska­tonákat pedig, akik önszántukból éjjel­nappal őrizték a szovjet repülőgépeket, eredményesen kiképezték pilótákká. Persze akkor még csak elavult, a cári hadsereg­től örökölt repülőgépeik voltak. Tréfásan „polcoknak" nevezték ezeket, mert kettős szárnyaik egymás fölé helyezett polcokhoz hasonlítottak. De azért sok kárt tettek ve­lük az ellenség soraiban. A fiatal harcosok rajtuk tanulták meg a repülés művészetét. Jó pilóták lettek. Es minden jó repülő tudja a szabályt: amit megkezd, azt be is kell fejeznie. Hisz ez a lenini regula! Fordította Lőrincz László - jtfilóu 17

Next

/
Thumbnails
Contents