A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-14 / 28. szám

... S megjelenik előttem a kép, melyet már sokszor láttam. Szürkül a délután, a betegszobában még nem gyújtottak villanyt, a szögletekben már szövi pókhálóját a homály, A beteg az ágyon fekszik és gondolkozik. A gyermekeit látja, vagy a feleségét; egy gépet, egy szőke lányt, az édesanyját, egy tájat, egy fűzfát a szülőfaluja végén. Talán csak egy kicsit szomorú, talán nagy bánat marcangolja a szivét. Talán tövises kérdések közt támolyog s nem talál kiutat. E pillanatban az üres, homályos folyósón léptek kopogása hangzik fel. s a szobák ajtaja előtt egy magas fehérköpenyes alak siet végig. Predmersky doktor. Nézi az ajtószámokat. Egy ajtó előtt megáll, töpreng, benyit. Az ágyon fekvő, felbolygatott-lelkű betegben, mintha egy bűvös kéz csendesebb mozgásra intené a hullámokat. — Mi újság? — kérdi az orvos és leül az ágy szélére. — Mit irt az asszony? Hogy van a Kovács szaki a gyárban? Rendben van-e már az az ügy a hivatalban? — ilyeneket kérdez. Meg: — Mire hazamegy, már horgászni tehet majd a Vágban. Tessék? Hogy Pazicky 1obb játékos, mint a Bozsik? No. azt nekem ne mondja senki, mert úgysem hiszem! el — ilyeneket mond. Beesteledett. Mire befejezik a beszélgetést, az óra foszforos számlapja vacsoraídőt mutat. Hát ez az a hallgatag ember? A zárkózott ember? Ioen, ez. De vigyázat: most a betegével beszélgetett. Visszafelé már lassabban megy végig a folyósón az osztályvezető orvos. Szürke szemével a padlót fedő linóleumot nézi. Nem csoda, hogy most már nem siethet úgy. Az emberi lélek útvesztőjének egy új zugába kanyarodott be. — Sajnos — mondja, lefelé tekintve, az asztalra — sok tüdőbeteg házasélete nem egészen zavartalan. És sok beteg éppen ilyen okok miatt szenved a legtöbbet lelkileg. Igyekszünk segíteni. De ebben segíteni — kegyetlenül nehéz feladat. Szürkül már odakint. El kell válnunk, az orvos betegeihez készül. Ez nem hivatalos vizit lesz. Csak látogatás. Az ember vágyik a barátai közé. — ön szerint mi volt Axel Munthe lényege? — kérdezem. — A jósáoa — feleli. Meghajtja magát, mint egy nagyon illedelmes diák és kisiet. Vannak beszélgetések), melyek után az ember sokáig kicsit részegnek érzi magát. Ilyesmit érzek most Is. Csak ülök s hagyonv hogy a homály lassan körülöleljen. Egy szó világit elém, mint valami fárosz a sötét tengeren. Ez a szó: Ember. VERES JÄNÖS Magas termet, hosszúkás arc, szürke szemek, — ez lehetne dr. Predinersky Gusztávnak, az újtátraíüredí tbcszanatórium osztályvezető orvosának vázlatos személyletrása. Ülünk egymással szemben és jó ideje beszélgetünk. Sok mindent tudok róla, A „milyen" kérdésre már megkaptam a feleletet. Most a „miért" következik. Nehéz bevilágítanom lelkének zugaiba, mivel zárkózott és szerény ember. Pirulós, mint egy d ak. (Itt mindenki ilyen? Mi az oka, hogy annyi szelíd, szerény ember él ebben a házban? A hegyek? A hivatás? Vagy valami más?) Mégis nekifekszem. Meg kell írnom ezt az embert. A betegek igen szeretik. Ez több, mint akármilyen más dicséret. JÓ tüdőorvos. De miért jó? Elég lesz ehhez néhány szó. De kimondja-e ezt a pár fontos szót? Kezdjük csak. Tudom, hogy 1951-től dolgozik ebben az intézetben. Tu'dom, hogy ugyanazt a munkát végzi, amit a többi osztályvezető orvos. Reggel végigjárja az osztályát, orvosságot rendel, megröntgenezi azt, akit éppen meg kell röntgenezni. Légmelltöltést ad, punkciót végez. Hetenként egyszer szemináriumra jár. Ha operálnak, az operált beteg az ő osztályára kerül 1—2 hétre, mlg sebe beheged s lábra tud állni. Vele is ő törődik, az igazgató főorvossal és a sebésszel egyetemben. Azután tanul. Most a gyermektuberkűlőzissal ismerkedik mélyebben. Lejár Alsófüredre a gyermekszanatóriumba, hogy lássa a kis betegeket, akiktől olvas. Titkos csodaszerei nincsenek, ö is ugyanúgy — mondjuk '— PAS-t, sztreptomicint, vagy contebent rendel a betegnek, akár a többiek. Elmagyarázza neki, hogy ha sokat fekszik kint az erkélyen, á levegőn, akkor hamarább meggyógyul. Elmondja, hogy sokat és *jót egyék, hogy az orvosságnak a jő táplálék is segítség a szervezetben. Kéri, hogy járjon el moziba, színházba, hogy felüdüljön a lelke, hogy kevesebbet gondoljon a saját bajára. Tudom róla, hogy a szokáshoz tartva magát, б is három hónapot vár, csak azután kezdi el a kolapsszal való gyógyítást. Ezek: a légtöltés és a különféle műtéti beavatkozások, mint például a thorakoplasztika, a plomba loperáció, vagy a lebeny-eltávolítás. Mindezt tudom róla. Elmondhatom, hogy ismerem benne az orvost. És az ember? Az embert keresem benne. Csak valami csoda-kulcsom volna a lelkéhez! Vagv valami „Szézám, nyílj ki!" féle jelszavam. — Kedvenc Írói? — Dosztojevszkij és íapek. — Miért tetszenek? — Nehéz lenne megfogalmazni. Legyen elég a két név. És az, hogy nagyon szeretem őket. Most hallgatunk egy keveset. — Moziba jár? — Mindig. — Hogyan tetszett a „Kilences kórterem" című film? — Jó filmnek tartom. Érdekes volt figyelemmel kísérni a fiatal Sós doktor fejlődését. A történetnek ez az alakja ma,radt meg bennem a legélesebben. — Melyik filmre emlékezik még szívesen ? — A „Gázolásra". Szinte együtt vívódtam a fiatal bíróval. Figyeljünk csak. Mind a két filmnél az ember belső Vívódásának megfigyelése kötötte le, Tehát a lélek legmélyebb régiói. Megdobban a szivem. Itt van •a kulcs, a kezemben. Odahaza két kisfiával játszik, szakirodalmat olvas. És néha verseket. Leggyakrabban Ján bmreket. — Miért szereti? — Mert vívódó költó. Aztán fényképez. Igen szeret fényképezni. — Kitől tanult fényképezni? — A betegeimtől. Mindig akad köztük egy-két kitűnő amatőr. — Mit fényképez? S várom a választ: hogy a hegyeket, hegyi csermelyeket, szürkehomlokú sziklákat felhőket, nyírfákat, napos tisztáson legelő őzet. — Embereket szeretek fényképezni — mondja. Most már feltehetem a kérdést: — Hogyan néz a oetegre' — A beteg — barátom — feleli és babrálni kezdi az asztalon a ceruzámat. Ez olyan szép, hogy most megint hallgatni kell egy darabig. Feleségét rábeszélte, hogy vezesse a páciensnők varrótanfolyamát. — Van olyan beteg — mondja — aki nehéz munkát végzett. A régi helyére már nem mehet vissza. Meg kell tanítani valami könnyebb munkára. Jegyzetek egy orvosról 20