A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-14 / 28. szám
/Ч олипл s^losnß-Tizenhárom év nagy idő! Mégis, ki ne emlékeznék a hitleri fasizmus borzalmaira? Akadhat-e valaki, aki ne látná maga előtt a végeláthatatlan sorokban, batyuval a hátukon menetelő, agyonhajszolt szerencsétlen deportáltakat, akiknek minden bűne a hitleri rezsimmel ellentétes állásfoglalásuk, vagy zsidóságuk volt? Sokan a saját bőrükön tapasztalták az akkori rendszer állatias kegyetlenségét, hogy ártatlan életükkel fizessenek egy őrült rögeszméjéért. A koncentrációs táborok foglyai, a deportáltak közül kevesen tértek vissza, mégis elegen ahhoz, hogy az ottani élet szörnyűségeiről a legaprólékosabban tájékoztassák az itthonmaradottakat. Igaz, voltak az üldözöttek között „szerencsések" is, akiknek s'került, ha csak rövid időre is, búvóhelyet találniok, egy-egy bátor barátjuk, emberként érző ismerősük jóvoltából, aki rejtegette, élelemmel látta el őket. Ezek azt hitték, megmenekültek, övék a világ, miközben a felszabadulás Várva vjárt, végtelennek tetsző óráit morzsolgatták. Néha meg is érték, gyakrabban azonban felfedezték rejtekhelyüket, sorsuk beteljesült és jótevőiükkel együtt üldözőik martalékaivá váltak. Ezekről a szomorú eseményekről írt naplót Anna Frank, a tizenhárom éves holfand diáklány, aki szüleivel, nővérével és egy másik zsidó Családdal együtt kéjt évig rejtőzött egy amszterdami házban. A naplót — miután Anna édesapján kívül valamennyien elpusztultak a koncentrációs táborban, — a felszabadulás után megtalálták, könyvalakban kiadták és a világ majdnem minden nyelvére lefordították. A Csehszlovák Hadsereg Köznonti Színháza Anna Frank naplóját az amerikai Frances Goodrich és Albert Hackett dramatizáiásában a napokban mutatta be igen nagy sikerrel. A darabot Ota Ornest fordította cseh nyelvre. Jan Strejéek rendezésében az államdíjas Josef Gabriel tervezte a díszleteket. A napló, tehát a darab a fasizmus üldözöttéinek az életét, kétségbeesését, keserűségét viszi színre. Igaz történt! A sjárga csülaggal megbélyegzett zsidók, hogy megmeneküljenek a deportálástól, nem hagyhatják el rejtekhelyüket, éjjelnappal a négy fal közé vannak zárva, ahol jóformán mozdulniok sem szabad, hogy fel ne hívják magukra a figyelmet. Szűkösen élnek, nélkülöznek. Jótevőjük csak a legszükségesebb élelmet tudja számukra biztosítani Végül is azonban rájuk akadnak a Gestapo kopói és osztályrészük — az időközben tizenöt évessé ért fogolytársa iránt szerelemre gyűlt Annával együtt — az elkerülhetetlen halál lesz. Annát, ezt az 1942-ben még serdülő, ugri-bugri, kotnyeles kis diáklányt, később 1944-ben korát megcáfoló, hihetetlenül bölcs, melegszívű felnőtté érett gyermeket, Jirina Jirásková játssza. Ujjong, ragyog a boldogságtól, hogy a következő pillanatban öreges töprengésbe merüljön. A gondok barázdákat szántanak kislányos arcára, hogy a szerelem ismét elsimítsa őket. Édesanyjához való viszonya nem a legmelegebb. Nehezen viseli a túlzott anyai szeretet megnyilvánulásait, csak később, a szívében fellángoló első szerelem érteti meg vele a gyermekét féltő anya érzéseit. Erős akarata, biztos" fellépése mutatja, hogy udja, mit kell tennie és ha a sors közbe nem szólna, célját keresztül is vinné. Fogságában is szenvedélyes kitartással írja naplóját, szerelmén kívül ez minden vigasza. Zdenék Hodr Petr van Daant, a diákot, A.nna szerelmét játszsza. Zárkózott természetű, túlságosan komoly, ezért is nincsenek barátai. Félénkségét leküzdve beleszeret Annába — neki is első szerelme — és ez az érzés olyanná teszi, amilyennek egy 16—18 éves fiúnak lennie kell. Otomar Korbeláí Anna édesapja szerepében valósággal tündökölt. A legjobb családapa, gyermekeiért mindenre hajlandó. Jó szí»?, nemes lelke gondoskodni kíván a zsidó fogorvosról is és Kár a kis szoljában már heten vannak, a nyolcadiknak is jut majd hely — mondja. Marie Brozová Anna édesanyja szerepében nagyszerűt alkotott. Szorgalmas, szerény, félénk asszony, nehezen viseli az izgalmakat. Csak egyszer veszti el lélekjelenlétét, csak akkor tör ki belőle az elkeseredéssel vegyített megbotránkozás — ezért is bocsánatot kér később — amikor tetten éri Van Daant aki élelmet csen a közösből. Szűkebb lelki kapcsolata csak idősebb lányával van. Kölcsönösen gyámolítják egymást: ez a gyengéd lány — Libuse Pospísilová — támasza, meghitt bizalmasa, vigasztalója. A másik itt rejtőzködő csa-Anna szülei: Otto Frank és felesége (Otomar Korbelár és Marie Brozova) Iád feje Van Daan — Oldrieb MusU. Hírtelen haragú, önző, pccakos férfi, minden öröme a gyomra és ezen földi örömök kedvéért a többiek rovására még szörnyű gondjairól is meg tud feledkezni. Feleségét Svétla SvozUová alakítja. Az elkényeztetett, jobb napokat látott asszony nem tud belenyugodni sorsába. Csupa siránkozás, okkal, ok nélkül veszekszik lakótársaival. Mégsem adja fel a reményt és ezért is nem hajlandó bundáját — bár ő maga is éhezik — élelemre elcserélni. Önzésével, erőszakos 4ágával különbözik Anna békés, megtört családjától. A kivetettek jótevője, támogatója Kraler úr — Franti-Sek Kovalik, érdemes művész. Ő számít egyedül embernek ebben az e?állatiasodott világban. M! t is kezdenének nélküle a bújd'sók? Ö a reménysugár, őt, az ő híreit, ajándékait várják minden este szívrepesve. Ilyenkor körülfogják, örülnek a csomagoknak, idegfeszültségük níhány percre felenged, megenyhül, lelkileg felszabadulnak, hogy távozásakor elcsendesedve magukba roskadjanak és töprengjenek a hallottakon. A kitűnő együttes nagyszerű játékával annyira magával ragadta a megrendült közönséget, hogy az ottlévók arcáról véltem leolvasni a ki nem mondott aggodalmat: Kísért a múlt! Óvakodjunk, hogy meg ne ismétlődhessék mindaz, amin már egyszer keresztülmentünk, amiért oly nagy árat kellett fizetnünk! Kardos Márta Annáék búvóhelye: О Korbelár, I.ibuse Pospísilová, Jirí Vala, Jirina Jilasková, Svétla Svozilová (Frank, Margot — Anna névére, Petr van Dáan, Anna, Van Daanné.)
