A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-27 / 43. szám

Színjátszó mnzíjalmunii feledelei A Csemadok Központi titkársága szeptemberi jelentésében közli, hogy színjátszó csoportjaink az elmúlt évadban közel kétezer színielőadást rendeztek. Meglepően nagy szám ez, s ha csak statisztikailag, mennyiségi szempontbői bírálnánk az eredményt, nagyon elégedettek lehetnénk. A mélyebb elemzés azonban arra int, hogy nem szabad ezzel az eredménnyel beérnünk. Az elmúlt évadban nem egy színjátszó csoportunk akadt, amely példás tevékenységet fejtett ki és mai problémájú, építő életünkkel foglalkozó klasszikus mű előadásával szórakoztatta és jól nevelte közönségét, ugyanakkor pedig emelte, gazdagította tagjai tudását, bővítette látókörét. Örvendetes tényként könyvelhettük el, hogy e tekintetben nem csupán fejlettebb városi csoportjaink jártak elől jó példával, mir)t Kassa a Légy jó mindhalálig. Rimaszombat az Ingyenélők, Tornaija a Titkárnő, Léva a Bújócska előadásával, — hanem akadt számos kezdő, apró falusi csoportunk, melynek műsorpolitikája helyes és egészséges volt. Rámutatunk a csúziakra, akik tizenhatszor játszották Bródy Tanítónőjét, jó példával jártak elől a gömörhorkaiak az Ármány és szerelem, a Kőszívű ember fiai, az érsekkétyiek Rudolf Kazik szlovák szerző Kullogok című komédiája bemutatásával, Alsószecse a Botcsinálta doktor, Csáb a Dulszky asszony erkölcse, Nagyzellő Csiky Gergely Kaviárja, Péterfala Móricz Zsigmond Uri murija, Barka Jirásek Apa előadásával végzett dicséretes munkát. A sor korántsem teljes és csak a helyszűke nem engedi, hogy még egy tucat jó úton haladó csoport nevét feljegyezzük. örvendetes továbbá, hogy színjátszóink Szigligeti, Csiky, Gárdonyi és Móricz darabjait sűrűn játsszák és — 377 alkalommal szlovák, illetve cseh írók darabját adták elő, ugyanakkor azonban sajnálattal álllapítjuk meg, hogy igen kevés orosz, illetve szovjet mű került bemutatásra. Sajnálatos az is, hogy még igen sokszor Az erdész mátkája, Nyíló rózsa, Árva Bandi és hasonló álnépszínművek betanulására áldozza idejét sok csoportunk. Színjátszóink jelentékeny részérő! még nem állíthatjuk, hogy teljes egészében és mélységében átéreznék küldetéses szerepüket. Sokszor önhibájukon kívül, megfelelő vezető és tanácsadó hiányában rosszul sáfárkodnak, sekélyes és nem egyszer tartalmatlan darabok előadásával kielégítetlenül hagyják az igazi, szocialista kultúrára szomjas nézőket és önmaguk nevelését is elhanyagolják. Évről évre megismétlődő gondunk, hogy a helyzet megjavuljon és a mennyiségi növekedést nyomon kövesse a minőségi javulás is. Semmiképpen sem lehet előttünk közömbös, milyen darabok betanulását és előadását vették tervbe csoportjaink. Mint a hatalmas társadalmi átalakulás tevékeny részesei, gazdasági életünk jótéteményeinek élvezői, tudatában keli lenniük azzal, hogy kultúránknak nem szabad lemaradnia, ellenkezőleg, lépést kell tartania a gazdasági fejlődéssel és azt jól irányított, tudatos munkájukkal meg kell segíteniök. Hogy miben álljon a segítés, arra egyszerűen felelhetünk: a lelkesítés, az ösztönzés, a nevelés, a szépet, nemeset és fennköltet tolmácsolás tényével. S itt mindjárt érinthetjük mondanivalónk lényegét. Ebben az évadban fokozottabban kell ügyelnünk arra, hogy színjátszó csoportjaink műsorpolitikájában lényeges javulás álljon be. Fő követelményként álljon előttük, hogy jó darabok megválogatásával, napjaink kérdéseit érintő színművek előadásával a mát, hazánk építésének, népeink barátságának és a békének ügyét szolgálják. A Csemadok központi titkárságának a színjátszó mozgalom fejlesztésére vonatkozó irányelveit valamennyi csoportunk megismerhette, cikkünk keretében nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni, csak néhány kiegészítő megjegyzésünk van, amelyeket színjátszó mozgalmunk további' megjavítása érdekében szükségesnek tartunk hangoztatni. Legyünk igényesek! Legyünk mindenekelőtt tisztában azzal, hogy nem a pillanatnyi hangos siker a fontos, hanem az a mélyszántás, amelyet az igaz nagy gondolatok végeznek a lélekben. Nem igaz az, hogy a néző nehéz munkája után csak könnyű szórakozást, könnyű időtöltést áhít. Az igazság az, hogy a mélyebbre hullott mag, a nemesebb mondanivaló tartósabb hatással van rá. A legegyszerűbb nézőt is mélyen érdekli, hogy az életnek milyen nagy problémáival viaskodott a múltban az ember és mivel viaskodunk most. Tudni szeretné, hogy a nagy igazságokért 4<ik szálltak harcba, milyen hatalmas áldozatokkal járt, míg rabbilincseit lerázhatta magáról a dolgozó ember és egy igazságos, szabad élet útjára térhetett. Látni és hallani szeretné mindezt színjátszóink tolmácsolásában. Derülni, szórakozni, de művelődni, szellemileg is gazdagodni akar. Nem volna-e nagy vétek ezt a mély érdeklődést és őszinte vágyat kielégítetlenül hagyni? Megfosztani olyan örömöktől, amelyek teljesebbé tehetik mindennapjait, egész életét? Színjátszó csoportjaink vezetőire nagy feladat hárul: nem a köpnyü, kitaposott utat választani, a könnyű és olcsó sikert hajszolni, hanem igényes feladatokat tűzni magunk elé! Nem első ízben beszélünk színjátszóink küldetéséről és nem először intjük őket, hogy ne tévesszék szem elől hivatásukat. Ha eddig gyakran azt a választ kaptuk, hogy nincs megfelelő új darab, tanácstalanok, hogy mit adjanak elő, most hivatkozhatűnk arra az új jegyzékre, amelyet a Csemadok központi titkársága bocsátott a színjátszók rendelkezésére. A jegyzék minden javasolt darabja könynyen beszerezhető és nagy számban látunk köztük olyan értékes müveket, amelyeknek előadásával igen kevés vagy egyetlen csoportunk sem próbálkozott meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója színjátszóink számára kedves, szívbéli kötelességet jelent: az orosz embert, a szovjet életet közelebb hozni hozzánk, megismertetni dolgozóinkkal az orosz múltat, a szovjet ország jelenét, felvonultatni azokat a tényeket és erőket, amelyek a mi életünket is formálták és jobb sorsunknak, békés és boldog holnapunknak megalapozói. Egy jól megválasztott szovjet színmű előadása a nyomtatott betűnél sok- ' kai hatásosabban vési belénk, hogy a népeink és a Szovjetunió népei közti barátság szabadságunk és békés életünk legtartósabb biztosítéka. Maga az évforduló csak intelem számunkra, a Barátság Hónapjának letelte korántsem jelentse azt, hogy érdeklődésünk az orosz és szovjet dráma iránt lanyhuljon. Ellenkezőleg! Minél több orosz klasszikus és mai szovjet színmű előadásával fűzzük szorosabbra a barátság szálait. Osztrovszkij, Gogol, Gorkij és Csehov mellett nyúljunk bátrabban Környejcsuk, Trenyov, Leonov, Azbuzov, Muhtarov. Gorbatov, Szurkov, Szofronov, Jakobson és a többiek színpadi műveihez. Mi itt csupán a jegyzékben szereplő nevekre és darabokra hivatkozunk, ám bizonyára könnyen beszerezhetők más színjátékok is, amelyeknek előadásával küldetéses munkát végezhetnek csoportjaink. Ha ittott kétség merülne fel a helyes választás dolgában, lapunk szívesen rendelkezésre áll az érdeklődőknek, hogy útbaigazítással hozzájáruljon színjátszó mozgalmunk fejlesztéséhez. E bevezető írást követő cikkeinkben beszélni akarunk a színjátszó csoport vezetőjének szerepéről, az együttesben kialakítandó szellem fontosságáról, a darabok helyes kiválasztásáról, a játék és valóság színpadi kapcsolatáról és hatásáról. Az egyes műfajok magyarázatával, a történeti dráma, a korszerű, szocialista színművek kérdésének elemzésével is támogatni kívánjuk csoportjaink működését. Részt óhajtunk venni egy eleven, lüktető színjátszó mozgalom kifejlesztésében, kis színpadainkon olvan kultúra megteremtésében, melynek központjában az ember, a munkája és igazsága áll. Összegezve: építő, szocialista kultúrát színpadainkon! E. V. 13