A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-27 / 43. szám

A NAGY ÜNNEP FILMJEI A szovjet állam népei lázasan készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom legyvenedik évfordulójának megünneplésére. Készülődnek a gyárak munkásai, 'colhozok parasztjai, művészek, diákok és mérnökök. És készül a szovjet filmipar is. \ nagy évforduló alkalmából filmfesztiválocat rendeznek majd Moszkvában és az ország nagyobb városaiban, amelyeken a ,Lenin októberben", „Lenin 1918", „A pus:ás ember" és „A negyvenegyedik" feledtetetlen régebbi filmek mellett az új filmek egész sora kerül bemutatásra. Az új filmek közül műsorra kerül Raisz•nan rendező filmje „A kommunista", Novszorovov „Uljanov családja", melyet Popov színmüve alapján készített. Pogodin és más szovjet írók három elbeszéléséből Jutkievics most forgatja a Történetek Leninről című filmet. Szergej Geraszimov eddig már elkészítette Solohov Csendes Donjának első és második részét, melyeket a már említett fesztiválon mutatnak be a nagyközönségnek. Filmtrilógia készül Alekszej Tolsztoj Golgota -egényéböl is. Rozsai, a film rendezője, szorongva várja a bemutatót, a Golgota ugyanis szélesvásznú film lesz, Rozsai első szélesvásznú filmje. A rendező ezúttal a filmzenének nem az eddigi alárendelt szerepet, az alafestést szánta. A trilógiát zenei szimfónia vagy szvit mintájára dolgozta fel. A film zenéjének üteme egyben a drámai feszültség fokozódását is kifejezi. Az első rész tulajdonképpen andante, a második allegro vivace, míg a trilógia utolsó része presto, mondta a rendező. A film zenéjét az ismert szovjet zeneszerző, Kabalevszkij komponálta. A fesztiválon mutatják be a szovjetjugoszláv filmgyártás közös produkcióját, az Oleko Dungyicsot, egy szerb hadifogoly történetét, aki megismerve a bolsevik eszmék igazát, belépett a Vörös Hadseregbe. A leningrádi filmstiídiók egyikében már befejezték a Leningrádi szimfónia című filmet, amely a háborús blokád azon hősi és súlyos megpróbáltatásokkal teli napjait mutatja be, amikor megszületett Sosztakovics halhatatlan szimfóniája. Egy másik Leningrádban készül film „Az első nap", egy fiatal munkás életéről szól, aki a Téli Palota ostrománál elesik. A kijevi Dovzsenko műtermekben szintén lázasan dolgoznak a jubileumi filmeken. Befejezés előtt van Kornejcsuk Igazsága, Osztrovszkij Viharban szülöttekjének filmváltozata és Oles Goncsar Partizán tüzek című filmje. — si — Zsukov marsall útja Ä minap tért vissza Zsukov marsall Jugoszláviából, ahol kíséretével együtt nagyzerű fogadtatásban részesült. Ez az ünneplő fogadtatás jelképezte azt a barátsáot, amely a két ország hadseregét egymáshoz fűzi. Miután pedig Zsukov marsai! itogatása kifejezetten azt a célt szolgálta, egy továbbra is erősödjék a Szovjetunió és ugoszlávia testvéri kapcsolata — arm lersze az összes szocialista országok kölsönös együttműködésének is javára váík, a békepolitika minden igaz barátba nélységes örömmel üdvözli a szovjet-jugozláv barátság új elmélyülését. Zsukov marsall jugoszláviai útja csak a avíthatatlan és megátalkodott béke bon -óknak szúrhat szemet. Csak azok sopánodhatnak, és dúlnak fúlnak. Hiszen az elemük az ékverés, a nemzetközi együttműködés megzavarása, mindenekelőtt a zocia'izmus alapjainak aláásása. Az impe;alisták — amennyire csak tőlük telheatt — mindent megpróbáltak, hogy Jugozláviát leszakítsák a békepolitika frontjá"31, s hogy a „nemzeti kommunizmus" lérgének terjesztésével szétzilálják a pro: tár-nemzetköziség kapcsait. De sem a nemzeti kommunizmus", sem a revizioniztus egyéb beteg csiráit nem tudták tárásán elvetni. A Szovjetunió és Jugoszláia barátságának alapjai sokkal szilárdabbak, semhogy alacsony imperialista ármánykodások szétzilálhatnák ezeket a kap • sola tokát. Lehet-e vajon barátsáqnak sziirdabb alapja, mint a fasizmus elleni harc, rint a közös szocialista célkitűzés és a vigbéke szüntelen védelme. ÉDDen ezért •m véletlen, hogy Jugoszlávia kormánya ' alapvető nemzetközi kérdésekben egy on halad a szocializmus többi országaival az ENSZ talaján is következetesen táogatja a Szovjetunió békepolitikáját. Nem kérdés, hogy Zsukov marsall látotása után az eddiginél is szorosabbra zcdik a Szovjetunió és Jugoszlávia meg -nthatatlan barátsága. SZIRT A és a mesterséges hold Az ENSZ XII. .közgyűlésén lefolytatott háromhetes általános politikai vita főleg hárem problémát domborított ki, éspedig a leszerelés, a Közel- és Közép-Kelet, továbbá a gazdaságilag gyenge országok gazdasági megsegítésének kérdését. Túlzás volna állítani, hogy a vitafelszólalók szempontjait könnyű volna összeegyeztetni. Hiszen az ENSZ talaján lényegében három tábor harcol a maga ügyéért: a nyugati imperialisták csoportja, a szociah'sta -államok tömbje és a békés együttélés útját követő ázsiai és afrikai országok hosszú sora, amely azonban számos tekintetben közelebb áll a szocialista tömbhöz, mint a nyugati imperialisták elgondolásaihoz. Nagymértékben ezzel magyarázható. hogv az ENSZ-közgyűlésen számos hang szólalt fel a nukleáris fegyverek használatának betiltása érdekében és a nemzetek függetlenségének tiszteletben tartása céljából. Latin-Amerika és sok más aazdaságilag kevéssé fejlett ország küldöttsége rámutatott annak szükségére, hogy el kell hárítani a nemzetek gazdasági együttműködését fékező akadályokat, s hogy a gazdasági megsegítést ne használják ki a nemzeti függetlenség megnyirbálására. Különös figyelem kísérte az indiai és japán küldöttek javaslatát, akik az atom-és hidrogéntomba-kísérletek azonnali beszüntetését követelték. Ugyancsak nagy érdeklődés fogadta a csehszlovák küldöttség javaslatát is, amely a nukleáris fegyverek okozta sugárzás hatásának megvitatását tűzette napirendre. A leszerelés kérdése soha időszerűbb nem volt. mint éppen most, mikor a Szovjetunió sikeresen útjára bocsátott mesterséges holdja fényesen rácáfol azokra, akik a béke útja helyett még mindig az az esztelen, barbár háborús öldöklés és tömegpusztítás útján akarnak járni és nem akarják megérteni, hogv az interkcntinen -tális rakéta halomra dönti mindazokat a reménységeket, amelyeket az „erőpolitika" fenelegényei tápláltak. Az imperialistáknak, hacsak nem akarnak menthetetlenül és öngyilkosán vesztükbe, rohanni, fel kell ismerniük, hogy mégannyi hadibázis építésével, még annyi nukleáris és más fegyver termelésével sem erőszakolhatják rá uralmukat a világ szabad, ágszerető népeire. Nincs tehát más út, mint a békés együttélés útja. A XII. közgyűlés leszerelési vitája rövidesen megmutatja, mennyiben van meg a nyugati nagyhatalmakban a hajlandóság, hogy józanul szembe nézve a valósággal rálépjenek arra az útra, amelyet Hruscsov a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkára nemrégiben körvonalazott a New York Times diplomáciai szerkesztőjének, Restonnak adott interjújában is. SZIRT LERMONTOV: A vitorla Magányos, elhagyott vitorla villog a tenger kék ködén. Mit keres messze kóborolva, mért nem ring szülőpárt -ölén? Hullámok zsongnak, zúg a szélvész, az árboc pattog, le-ledól; ó! boldogságot nem remél és nem szökik boldogság elől. Felette napfény kincse kábít, alatta éggel telt az ár — de ö csak viharokba vágyik, nyugalmat máshol nem talál. Fordította Simkó Tibor