A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-27 / 43. szám

«I A lém (líAfertály Fordította Tóth Tibor illllllllllllllllllllllllllilllllllH 6 — Nem lesz drága ez a lúdfertály? VOJTECH MIHÄLIK: Little Rock Fekete parton íekete karom, fekete parton fekete karom s fekete arcom dollárért adom, s fekete arcom, s fekete arcom dollárért adom. Mondd nekem, Isten anyja, Mária, mondd nekem, Isten anyja, Mária, anyámnak mért lett néger a fia, anyámnak mért lett, anyámnak mért lett néger a fia? Mért ütnek' rajtam véres sebeket, mért ütnek rajtam véres sebek'et, ha a templomban közéjük megyek, ha a templomban, ha a templomban közéjük megyek? Hisz csupa szenny a fehér boss keze, hisz csupa szenny a fehér boss keze, fehér testében szíve fekete, fehér testében, fehér testében szíve fekete. Arcába szórom arcomról a vért, arcába szórom arcomról a vért, amerikai hazámtól a bért, gaztettek jegyét, gaztettek jegyét, szégyen bélyegét. Csípős foga van az őszi reggeleknek. Bizony mi is dideregve szálltunk le Léván az autóbuszról, vékony ballonkabátunk gallérját nyakunkba hajva. Mellettünk nagybatyus, kosaras asszonyok nyomakodtak előre, bő szoknyájuk, kivarrott tarka kendőjük, mint megannyi mezei virág. Az asszonyok a piacra sietnek, hogy mielőtt még a bágyadt napsugár felszippantaná a ködöt, elfoglalják helyüket hosszú sorban, kosaruk tartalmát kínálgatva a helybeli polgároknak. Minket is a piactér felé sodor az emberáradat, ahol már javában folyik az alkudozás. — Öt koronát adok érte. — Hat ötven ennek az ára, lelkem. — Ide adja hatért? Ilyen és ehhez hasonló szavak ütik meg mindenjelé fülünket, amint barangolunk a zöldségek, hagymák, gombák és paprikák apró halmazai kőzött. Nagy mázas köcsögben tejfelt árul egy gömbölyű asszonyság. Ahogy önt belőle, zsíros, sűrű teffelcseppek gurulnak a köcsög hasas faláról az abroszra. Mellette fehér házikenyér. A köcsögről és a kenyérről az egyszeri szegény debreceni diák jut eszembe, aki edény htján cipó héjába mérette a tejfölt, majd visszaöntette, mert nem volt pénze kifizetni az árát. A ravasz mégis tejfeles kenyeret evett, hisz jócskán maradt tejfel a kenyér héján. No de itt vannak a kelecsényi, óbarsi és podluzsányi asszonyok is, akikkel az autóbuszban találkoztunk. Vagy tizen-tizenöten, mint a katonák, állnak szép sorban a hetyke menyecskék, karjukon kosár, kezükben egy-egy lúdfertály; kínálják az arrajárókat. Az ember nem könnyen halad el nyelés nélkül ez ízes falatok mellett. Egyegy adag húsz-huszonkét korona. A lúdfertály — a lévai piac régi híressége. Azért is ötlött most úgy a szemembe, mert Dénes György barátom egyik régebbi lévai karcolatában arról panaszkodott, hogy. nem árulnak már lúdfertályt Léván, Kelecsény és a környék többi falvának asszonyai; a híres piacok kora lealkonyult a városkában. Most, e napsütéses szerdai napon arról győződtem meg, hogy a piaci élet újra fellendült Léván. Szerdán, szombaton a város forgalma majdnem megkétszereződik. Állandóan nő pénzünk vásárlóereje. Nemcsak a piactér zsúfolt, de a belőle nyíló utcák két oldata is teli van sátrakkal. Kötélgyártók, kefekötök, kelmefestők kínálják hangosan portékájukat. Nem hiányoznak a lacikonyhák sem, hol nagy serpenyőben, forró zsírban sistereg a vastag hurka, a kövér cigánypecsenye. -d-Kivarrott bő szoknyájuk mint megannyi tarka virág Vásár után